Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-05-21 / 21. szám
Hol itt a ragyogás ? Megtehetem, hogy gyerekkoromat emlegessem. Erre mindjárt két okom is van. Egyik az, hogy volt a másik, hogy rég volt. Csodálatos képek maradtak meg bennem. Máig is őrzöm azok arcát akik bölcsőmet ringatták, akiknek naponta köszöntem — többször is, mert kicsi faluban gyakran találkoznak napjában az emberek —, esetleg megkérdeztem „hol volt, hová megy, mit csinál". Mindent láttam, mindig szem előtt voltam. Kitöréseimet kitöréseinket a gyűrűből nem dac, konokság vagy ellenszenv fűtötte, amolyan próbálkozások voltak csupán, mire vagyunk képesek. Kunyhót építettünk a Kőhídnál a Páston, ott bújtunk meg. ahol senki nem lát bennünket de mindenki tud rólunk. Belefáradva a játékba este örömmel loholtunk haza. Együtt éltünk a természettel. Bőrünk alá szívódott minden változás. Milyen furcsa, a nyár képe például nem meleggel párosul emlékezetemben. A tisztaság, a ragyogás társul hozzá — és a hideg. Reggelente, amikor lehajtottuk a libákat a tallóról az Ipolyra, azok kiszomjazva, feltartóztathatatlanul, legtöbbször repülve zuhantak a habokra. Az összegyűrt vízen tündéri táncot járt a napsugár. Beragyogta a reggelt Nem tudtunk ellenállni. Meztelenül — hogy otthon meg ne tudják — mi is követtük a libákat A hideg víz valósággal ráfagyott meztelen testünkre. És a tavasz! Hogy, hogy nem, az mindig húsvétkor kezdődött. Az öntöz ködössel. Nem szerettem, mert korán kellett kelni Mindenki első akart tenni — mindenkinél. Én nem akartam. Meg is volt a jutalma. Mindig a legkevesebb pénzt kerestem. Ilyenkor érvényes volt a „Ki korán kel". . . Valahogy szégyenkeztem, restelltem elvenni a pénzt azért a néhány csepp szagosvízért Túlzottnak tartottam az arányt A rokonoknál még öt koronát is kaptam! A legszebb öntözködési emlékként nagyanyám szavait őrizgetem: ,Aztán minden házhoz köszönj be, és minden lányt öntsél meg!" Éreztem is: nem a pénzkeresés a lényege az öntözködésnek. És most ugorjunk egyet Az anyókákból mamókák, a gyerekekből szülők lettek, aztán újabb gyerekeknek örülhetett a rokonság, s a nagymamára már csak emlékezhetünk. Megváltozott az étet is. A meghitt nagy családból még nagyobb család lett szerte az országban — a szélrózsa minden irányában. Milyen jó, hogy vannak ünnepek! Ilyenkor összejön a család, a tnamókák, apókák. nagyanyák, nagypapák végtelen örömére — mert ők ilyenkor tudnak csak igazán boldogok lenni. Az sem baj, hogy alig férünk az asztal körül... Étel, ital — ismert hazai ízek — a terítéken és a két öreg lelke. Szemükben a legmagasztosabb boldogság mellett azonban ott bújkál — a mulasztás gyötrelme is. Egyszerre érzik az élet gyönyöreit és kegyetlenségét Tudják, hogy rossz nagyszülők, hogy keveset törődnek az unokákkal, hogy nem adnak meg nekik mindent, amit egy nagyszülőnek adnia kell. A semleges ember — ebben az esetben a nagyszülők gyermeke és az unokák szüleje egy személyben — keserű szájízzel veszi tudomásul, hogy a szeretet központjában álló unokáknak nincs lelkiismeret-furdalásuk nagyszülőkhöz való ragaszkodásuk miatt, azért hogy szinte nem is találkoznak velük. Szemrebbenés nélkül vágják zsebre az öntözködésért .járó" ötszáz koronát, természetesen, igazságosan, valamennyien — nemre való tekintet nélkül. Nyolcszor ötszáz egyenlő... — Anyu, nem kellett volna..., ötszázat?!!! De anyu mindezt jól gondolja, ő így érzi. .. Szívesen adja, hiszen olyan ritkán tátja az unokákat... És milyen szépek, nagyok, erősek ezek az unokák. A hegyet is elmozdíthatnák... Elmúlik az ünnep. Az élet zajlik tovább. Mamóka hordja a vizet papóka vágja a fát és ott van a nagy kert fel kellene ásni, mert nyakukon a tavasz. Majd a jövő héten, meg azután. Csak a derekuk ne fájna. Bizony elkelne néha a segítség... Sok haszon ugyan nincs a kertből, de mégiscsak jól jön az a kis zöldség, meg aztán itt vannak az unokák... M. Nagy László A szerző felvétele A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja XXXIV évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRÚD Főszerkesztő-helyettes; JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Megbízott szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata., 812 64 Bratislava, Nálepkova Címlapunkon: Május 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Martanovicova 20. Telefon — titkárság: 585-19; KönÖZSÍ István felvétele főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kés. — Külföldi megrendelések: A Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V.. József nádor tér 1.) Előfizetési díj: évi 180,- Ft - Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 - A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaőiame n. p., 042 67 Koáice, ávermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
