Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-23 / 17. szám

\ b-ZM-■ *.:■

Egy nem régi vasárnap délután, amikor a feleségem éppen elindult a gyerekekkel jelmezbálba, ahol a fiam cowboynak öltözve akart első dijat nyerni, én pedig már a konyhában mosogatok, ahogy az egy jó férjhez illik e hazában, megszólalt a telefon. Barátom hív: írnék negyven sort a komáromi (Komárno) Magyar Területi Színház legutóbbi produkciójáról, a Tűzijáték címmel bemutatott Osvald Zahradník-darab előadásáról. Megrendelte ő idejében a kritikát, csakhogy az btzonyoß, előre nem látható körülmények miatt nem érkezett be, és „most itt állok egyetlen sor nélkülAkikkel megírathatná, a színházunkat a központi lapokban rendszeresen figyelő kritikusok. egyrészt kevesen vannak másrészt, ebből következően, már „foglaltak"; az egyik a Hétnek írja meg, a másik sehova, minthogy fordítója a szóban forgó darabnak; a harmadik évek után először, pont ezt az előadást nem látta. De hiszen, mondom, jól tudod, én is megírtam már a véleményemet egy másik lapnak és ugyancsak erkölcstelen, az újságírói etikáról vallott felfogásommal ellenkező cselekedet tenne részemről: egy rókáról két bőrt lehúzni. Persze, nem ismeretlen számomra, hogy né/amnál je/esebb-nevesebb szerzők írtak mér ugyanarról két helyre, de a becsületesek általában csak olyan esetekben, amikor annyi vök a mondandójuk hogy nem fértek bele a lapjuk által megszabott keretekbe.

Sajnos, én nem vagyok ilyen szerencsés helyzetben. Többet annál, amit már pubtikákam a Tűzijátékról, nehezen tudnék mondani, jószerivel már el is felejtettem az egészet szűk egy hónap távolából is csak emlékezetemet erőltetve tudok felvillantani egy-két képet; a színpadon eredeti módon kifejezett gondolatot, eszmét egyáka/án k nem. legfeljebb a szándékból tudnék kihámozni ide valami ilyesmit De hát ugye, mit ér a legnagyszerűbb, legpmgresszfrebb szándék is. ha nem látjuk viszont a tettben ? Pedig a téma adva vök hozzá: magasabbra jutva a ranglétrán, igazgatói székbe, hogyan válik egy becsületes munkásemberből becstelen, „én-mindent-el-tudok-intézni"-fé!e sikerember, illetve, mint ilyen, miként viselkedik környezetével szemben, és fordítva. Az igazságnak azonban tartozunk annyival, hogy ezúttal a — nevével korábban jobb darabot jegyzett — szerző sem jutott kiemelkedő magaslatokra e művében.

Miről írhatnék hát kedves barátom? Arról, hogy akkor miért mutatták be mégis ezt a darabot? Arról, hogy megint láttam egy rutinmunkát? Hogy ezúttal sem kaptak a színészek olyan feladatot amely feladat lett volna, tehetségpróbáló, rangot adó-emelő? Ott van például Ferenczy Anna érdemes művész, vagy Boráros Imre, Ropog József, Bugár Béla, Kucman Eta, Tótit László és a többiek. Talán már nem is emlékeznek rá, milyen is egy igazi nagy szerep. Hogy kis szerepben is lehet nagyot alkotni? Persze, de nem erről van most szó. Lám, ezek olyan kérdések, amelyekről talán érdemes lenne írni. Érdemes? Hát ez van. kedves barátom, ezt lejegyezhetem lapotok számára — mondtam végül

’ Valamivel később megjött a család, és nem nyert a fiam. Nemhogy első dijat semmi/yet Látod, látod, öltöztél volna csipkebokornak vagy számítógépnek. Cowboy? Abból annyi van.

BODNAR GYULA

' * . ' V"-•.. . ...

(nő 12)

Az ilíatszerboltban tolong a nép. Alig lehet bejutni. Még azt is nehéz megtudni, mi a nagy érdeklődés tárgya. Egy fiatalasszonytól kérdezem, bizonytalanul válaszol: „Valami nyugati krémet kaptak.” Nem tudja pontosan, hogy mit, de biztos benne, hogy megéri itt félórát ácsorogni. Évente egyszer, kétszer megteheti... Azután majd beosztja a pénzt. Mert nem túl olcsó mulatság, 140 korona. Ahogy előbbre kerülünk, meglátjuk a zöld dobozrakást, amely gyors ütemben fogy. A fiatalasszony közben eldönti, a barátnőjének is vesz, ő is szereti, mert zöld a fürdőszobája ... És maga ? „Kellemes az illata, és könnyű szétkenni." A krém összetételéről, tulajdonságairól nem sokat tud, hisz nem ért angolul. Az elárusítónőket senki sem kérdezi. Persze, ők sem tudnak többet. Szeretik ezt az árut, mert nincs vele gond, gyorsan elfogy. Negyedóra múlva üres a bolt. Még egy-egy későn tájékoztatott be-belohol, majd csalódott arccal továbbáll. Van idő megkérdezni az elárusítónőt: Mi a helyzet hazai krémeinkkel? Melyiket szokta ajánlani a vevőnek?

„Az az igazság, hogy nem nagyon szoktunk ajánlgatni semmit, mert a vevő legtöbbször tudja, mit akar, s azt kéri. Persze van, aki percekig itt morfondíroz, de ha sokan vannak, akkor ez idegesítő .. . Egyébként, ha minden árunkat ismerni akarnánk, akkor egy komoly tanfolyamon kellene részt ven-Az újságíró egyre kíváncsibb lesz. Valóban, milyenek is hazai krémeink? Miből, hogyan készülnek, s minőségileg tartják-e a nemzetközi színvonalat? S amit nem tehet meg a külföldi áru esetében, itt elmehet a gyárba, végignézheti a gyártási folyamatot, megkérdezheti az illetékeseket.

A véletlen úgy hozta, hogy a megbeszélt időpontban külföldi vendég érkezett, az igazgatónő nem tudott fogadni. („A „caolások" jöttek, talán létrejön valami közös akció .. Egy fiatal mérnöknő járja velem végig az üzemet, s mint a kisiskolásoknak magyarázza, mi micsoda. A több emeletes irodai és laboratóriumi részleg közvetlen szomszédságában van a mindössze kétszintes üzem. Elrendezése ügyes: középen egy folyosó, onnan balra a nyersanyag-előkészítő részleg, végén a nyersanyag-raktár. A jobb oldali helyiségekben készül az áru, s itt van a kész áruk raktára is. Baloldalt elindul a nyersanyag, s mire a jobb oldalra ér, már áru lesz belőle. Szemben a folyosó végén van a csomagolóeszközök raktára. Nagy halomban tubusok, dobozok, kartonpapír. A nyersanyag-raktárnál kezdjük. Ez nem nagyon élvezetes, mert lényegében semmit sem lát az ember. Csak elhiszem, hogy a nagy konténerekben viasz, vazelin, a tartályokban olívaolaj, glicerin, a zsákokban krétapor, miegymás van. Aztán megtanulom a krémkészítés lényegét: az első — „vizes" — fázisban tiszta vízben elkeverik azt, ami vízben oldódik —