Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-23 / 17. szám
A szellemi értékek rangja Az utóbbi időben egyre többször vagyok tanúja olyan beszélgetéseknek, amelyek résztvevői egy-két mondat után az anyagiaknál, a pénznél kötnek ki. Ami alapjában véve igazán nem tekinthető bűnnek, hiszen mindnyájan pénzből élünk, mindenki szeretne szép lakáshoz jutni, s ha már van lakása, vagy éppen családi házat épített magának, szeretné azt divatosan berendezni, ha a berendezés is megvan, akkor jöhet az autó, esetleg a mélyhűtő, a színes tévé stb. No és persze az öltözködésre is költeni kell, és nem is keveset, hiszen mindenki szeret szépen, divatosan öltözködni, s családját, gyermekeit is jól öltözöttnek tudni. De úgy tűnik, hogy a mindennapos hajszában sokan megfeledkeznek arról, hogy az anyagi javakon kívül szellemi értékek is léteznek, amelyeknek éppen emberi mivoltunknál fogva lehetünk — lehetnénk élvezői. A munkaidőn tűi, a szabad szombatokon, vasárnap is munkát vállalók mintha nem ismernének mértéket. Mert először azért kell hajtani, mondják, hogy a lakás, a ház, a berendezés meglegyen, amikor az megvan, akkor sincs azonban megállás, szinte észrevétlenül életformájává válik az embernek a pénzhajszolás. S a családban talán már senki sem emlékszik arra, mikor is voltak utoljára együtt kirándulni, mikor énekeltek a gyerekekkel, mikor olvastak együtt egy könyvet, mikor voltak színházban, moziban. A beszédtéma is inkább az, hol. hogyan lehet valamihez olcsón, lehetőleg kevés fáradsággal hozzájutni. Úgy, hogy megérje. Mert aki „ügyes”, így szerez meg mindent. Ismeri a dürgést, tudja mikor, kihez kell fordulnia. És számol. De már nemcsak az anyagi javak esetében, hanem emberi kapcsolataiban is mérlegel. Nekem ez az este, ez a vendéglátás ennyibe került. Vajon visszakapom-e ezt legközelebb? Vajon megéri-e. hogy X. Y.-nak segítsek, mit várhatok majd én tőle? Az anyagias gondolkodás, szemlélet szinte észrevétlenül bekerült a közhangulatba is. Mintha általában nagyobb elismeréssel, megbecsüléssel tekintenénk arra az emberre, aki gyakorlatias érzékkel, ügyesen helyezkedik, s — ha nem is mindig a legtisztességesebb eszközökkel — sok pénzt tud keresni. A becsületes embert viszont — aki. mondjuk, szakmája megszállottjaként az érdekesebb, szakmai szempontból megfelelőbb, komolyabb munkahelyet választja s nem a több jövedelemmel kecsegtetőt — sokan élhetetlennek, sőt enyhén szólva csodabogárnak, baleknak tartják, s egy gúnyos félmosoly kíséretében lekezelő kézlegyintéssel mondják el róla véleményüket. Ez a szemlélet nyilvánul meg sok fiatal pályaválasztása idején is, amikor a hangsúly nem a gyerek képességén van, hanem azon. hogy a választott szakmában jól lehessen keresni. így aztán sok szülő arra biztatja csemetéjét, tanuljon ki egy jól jövedelmező szakmát. S mire társai, akik a továbbtanulást választották, befejezik tanulmányaikat, addigra ő már jól „megszedi” magát, és talán autója is lesz. Ezek a szülök azonban mintha kevésbé törődnének azzal, hogy gyermekeiket megtanítsák a szellemi javak megbecsülésére, amelyeknek értéke pénzben ugyan nem fejezhető ki. viszont éppen emberi magatartást, jellemet formáló erejükben rejlik értékük. Lehet, hogy túl borúlátó vagyok. Hiszen a sok negatív példát sorolva legalább ugyanannyi pozitív is eszembe jut. Elég, ha megemlítem a könyvvásárokon, könyvesboltokban egy-egy értékes kiadványért sorakozó, a színházi jegypénztárakban sokszor akár órákig is várakozó tömeget, vagy a nem is olyan régen egy komolyzenei fesztivál esti előadása előtt a bejáratnál tolongó fiatalok sokaságát, akik a világhírű szimfonikus zenekar hangversenyére szerettek volna bejutni, s még akkor is ott álltak, amikor a kapuk bezáródtak, pedig tudták, nem juthatnak be. De maradtak, mert hátha mégis! Természetes, hogy igényeink növekedésével szó esik a pénzről, a keresetről, az anyagiakról is. De legyünk legalább ilyen igényesek szellemi téren is, s az anyagi és szellemi javak egyensúlyát, összhangját megteremtve életünkben adjuk meg a szellemi értékeknek az őket megillető rangot. Bertha Éva Könözsi István felvétele A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja XXXIV. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRÚD Főszerkesztő-helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Megbízott szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB 3VENA kiadóvállalata., 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 81203 Bratislava, Martanoviőova 20. Telefon — titkárság: 585-19; főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési dij negyed évre 36,40 Kős. — Külföldi megrendelések: A Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 810 05 Bratislava. Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V„ József nádor tér 1.) Előfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszóm MNB 215-96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaőiame n. p„ 042 67 Kosice. Svermova 47, Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon: Lörincz Zsuzsa, a Prágai Képzőművészeti Akadémia végzős Imllgatója, lányával. (Riportunk a 4—5. oldalon) Hrapka Tibor felvétele
