Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-16 / 16. szám
(nÓ/i6) V—7 Nyitás a jégen X Rejtvény, 1. rész Árvíz Kocsiszín Csahol T A kálium jele Rejtvény. 2. rész ‘Tfr Tűzhely sütője Hangszer Valamihez csak mellékesen tartozó Vének Svéd fiúnóv Lámpaláz Gyorsan A disznó hátsó sonkája Köznép Női név Maláji vitorláshajó bankjegy A Folyó a Szovjetunióban Névutó Rádiusz Nővérünk férje (ék.h.) Éva Patakban Hulladék Magyar színésznő Indíték ► Jugoszláviai Méter Japán köntös Állatok idős emberre jellemző Kicsinyítő képző Részesül Tele püiés A csónak gerince Csavar Visszafog! W> A teniszjáték alapegysege Szervíroz Tartó Tipeg-Mitikus történet Azonos betűk Vasabroncs Tiltószó Tőszámnév Óg- .... dohog Hangjegy Vissza: amerikai tábornok Határozói rag Konyhai eszköz Személyes névmás Az ezüst jele k A nitrogén jele Cél nélkül járkálni Rejtvényünk megfejtése, a karikatúra poénja a fő sorokban olvasható. Készítette: L L. 12. számunk rejtvényének helyes megfejtése: — Úgy látszik apádnak sikerült megcsinálni a matek házi feladatot. Sorsolással könyvet nyert: Szitás Béláné, Alsólánc (Niiny Lanec), Hamar Barbara, Dunaszerdahely (Dun. Streda), Soós Mária, Tallós (TomaSikovo), Skopecz Irén, Csúz (Dubník), Petrik Mária, Nagytárkány (Vel\ Trakany). (j Á J 0 L o') 1930. április 17-e á nemzetbiztonsági testület napja. 1955. április 18-án halt meg Albert Einstein Nobel-dtjas német fizikus, a relativitáselmélet megalkotója. 1905. április 19-én született Karé! Maihon cseh neurológus. 1905. április 20-án született Vladimír kiha zongoraművész. 1910. április 21-én halt meg Mark Twain amerikai író. 1870. április 22-én született Vlagyimir Iljics Lenin. KÖNYV Megbocsátás „Kép a rejtelem határán... amit mi a felbomlás képzetének körébe utalunk, nagyon is meglehet, hogy valójában egy áttekintésünket meghaladó bonyolultabb kategória, bonyolultabb rend világába tartozik." Mészöly Miklós kisregényének ezek a sorai talán önvallomásszerűen bepillantást engednek az írói műhely stílusrendszerébe. A pontos és törékenyen finom lélek- és helyzetábrázolás mögött mindig valamilyen titok lappang. A jelenidejű események a múlt visszatérő képei közt keresnek megoldást, álomvilággá formálva a jelent és a jelenbe avatva a múltat. A főhős helyzetét ezért jellemezheti így: „mintha csakugyan belealudta volna magát egy állapotba, amelyre szert tett". Ez értelmezi számunkra a város fölött napokig megmaradt füstcsíkot, hogy tulajdonképp a főhős — akták közt egy életet leélt bírósági írnok — megrekedt létének képei halmozódnak és rögzülnek egyazon filmkockán, pedig közvetlen közelében emberek élnek, vágyaikat, szenvedélyüket visszafojtva. Mészöly Miklós, mint azt már korábbi műveiből ismerhetjük a cselekményt nem a fizikai, hanem a lelki történésekre építi fel, a megjelenő személyek egymáshoz és a dolgokhoz való viszonyának változásából teremtve feszültséget. A mellékesen megjelenő két homályos bűnügy is csak annyira érdekes, hogy érzékelteti egy-egy szereplő reagálását. Végül így is feszült légkört teremt a karácsonyi idillt kiszámíthatatlanul fellazító borozgatás közben, de mint oly sok apró lázadás végén, életük ez után is visszatér a régi kerékvágásba, csak ők maguk döbbennek rá elvesztett fiatalságukra. Kimondatlanul is megbocsátva egymásnak, hogy látszólagos boldogságot mutató környezetük díszletei valójában szellemi nyomorúságot takarnak, s életük pózolás csupán. Mészöly írásainak vonzó varázsa épp abban rejlik, hogy annyira érzékletesen állítja elénk egy-egy figuráját, annak viselkedését, környezetét, s ebben az atmoszférában lényegülhetünk át az események részeseivé, hogy visszatérve erről az utazásról, tapasztalásaink birtokában önmagunk életét etikusabban folytathassuk. Ettől művészet az írás, és ezért megtisztulás az élmény, de érzékeny olvasót kíván. (Szépirodalmi, 1984) Mihályi Molnár László Titánok párbaja Holt volt, hol nem volt... volt egyszer egy kis összezördülés az olümposzi istenek között. Valamikor réges-rég történhetett, amikor még ők voltak a világ korlátlan urai, ők uralták a tudományt, a szerelmet, a bátorságot, a tengert, a fákat és a patakokat. Összekoccanásuk nem tudni pontosan hányadik is lehetett a sorban. Egyike volt talán azoknak, amelyek, úgymond, fűszerezték egy kissé az olykor unatkozó istenek életét. Nos, ezek az istenek szakasztott olyan elfogultak, ingerlékenyek, irigykedök és bosszúvágyók — hogy azért ne essünk túlzásokba, mondjuk úgy, hogy „istenien" gyarlók —, mint akár a ma embere. Az angol Desmond Davis rendező színes filmjének főszereplője Perszeusz, Zeusz törvénytelen fia. Amikor ifjú férfivá cseperedik, az istenek csodálatos tárgyakkal ajándékozzák meg: varázserővel bíró pallost, pajzsot és sisakot kap. (Ezeket aztán eléggé hebehurgyán elveszti, s már csak saját erejére meg az utolsó szárnyas ló. Pegazus segítségére támaszkodhat.) Perszeusznak azonban nemcsak szerető apja van, hanem — talán éppen azért — ellenségeinek tábora is nagy. Az olümposzi istenek kedvükre szólnak bele továbbra is az életébe. A legnagyobb veszélyeket kell áthidalnia, hogy megmentse a szépséges Andromédát Kraken, a tengeri szörny kar mai közül. A legkülönfélébb más szörnyek kel, lényekkel is meg kell küzdenie. A legveszélyesebb ezek közt Gorgona, a medúza, akinek egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy valaki kővé váljék. Végül, nem árulunk el titkot, ha megmondjuk, hogy annak rendje és módja szerint — mint minden valamirevaló mesében — a jó győzedelmeskedik a rossz fölött. Perszeuszt és Andromédát boldog élet várja, sőt a halhatatlanság, hiszen az istenek jóvoltából csillagképként élnek tpvább ... A klasszikus mese, az ismert monda vagy legenda, bizonyos erkölcsi tanulság s a győzedelmes jó és „jók" megnyugtató látványa a filmkészítő számára általában hálás anyagnak bizonyult már akkor is, mikor a film még csak vásári látványosság volt. Desmond Davis filmje 1981-ben készült. Nem más, mint mese viszonylag gyönyörű csomagolásban. Azért viszonylag, mert a nézőt bizony már eléggé elkényeztette a hollywoodi „áru" — tudniillik az olyan „mesék", mint pl. az E. T. vagy a Csillagok háborúja — technikai megoldásainak és speciális effektusainak tökéletessége. Ezekhez képest Ray Harryhausen figurái és kreatúrái szerényebbek, szürkébbek és mozgásukban is egy kissé ügyetlenebbek. Talán többen is elfintorodnak magukban Pegazus vagy Gorgona szaggatott mozdulatai láttán. Szerencse, hogy azért mindig történik valami a filmben, és az istenekhez hasonlóan a néző sem unatko-
