Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-16 / 16. szám
Kedves lányok, kedves fiúk! Rengeteg levelet kaptunk, és mindegyik csak úgy hemzseg a jobbnál jobb ötletektől. Lássuk először, milyen címeket javasoltatok oldalunknak: Fiatalok 15-től 25-ig, Tini sarok. Tini sorok, Tini-tonik. Tini oldal. Tinitájékoztató, Ifitér, Tinitoll, TiniSzó, Szerkeszd velünk, Egymásról egymásnak. Szondázó, Ifi-tarisznya. Ifi kilátó. Tini világ. Tini fészek, A mi oldalunk. Mit szóltok hozzá ? S ne felejtsétek el, lehet szavazni! Most még ismertetem veletek a stúmvo-nánai Hajtman Béla ötletét és egy újabb felhívást. íme az ötlet: „Minden olvasni szerető fiatal rövid bevezetővel és személyes véleményének elmondásával ismertethetné a többiekkel kedvenc könyvét, amelyről akár vita is indulhatna". írja Béla, s szerintem igaza van. A könyvismertetést bárki elkezdheti, s ha úgy érzi, egy percet sem várhat tovább, annyira kívánkozik belőle a mondanivaló fvan ez így!), akár azonnal papírra vetheti kedvenc könyvének, kedvenc írójának dicséretét Csak a posta bírja! S a felhívás! Látjátok ezeket a címeket? Mivel tudtok olvasni, már azt is tudjátok, miről van szó, s talán már azt is kitaláltátok, miről tesz szó! Nos: szeretném, ha beküldenétek egy-két példányt iskolátok lapjából néhány soros jellemzéssel. A legjobb írások, rajzok, versek helyett kapnak oldalunkon, s így más iskolák diákjainak és a már dolgozó fiataloknak is alkalmuk nyílik megismerkedni munkátokkal, s Ti is tanulhattok egymástól! S ennyi ötlet, izgalom után pihenjetek meg. Olvassátok el a következő beszélgetést s beszélgessetek Ti is. Sokat ípól«/ iotolok oldala A Kazinczy Nyelvművelő Napokon talál koztam velük. Mindketten — a szőke, élénk, tizennyolc éves Marika és a hosszú hajú, minden szavát, gondolatát megfontoló, tizenhat éves Panni — a losonci (Lucenec) óvónőképzőből érkeztek Kassára (Kosice) a szép magyar beszéd versenyének döntőjére. Érdekelt, hogyan gondolkoznak iskoláról, barátságról, jövendő hivatásukról, ezért hívtam meg őket egy kis beszélgetésre. — A kiejtési verseny résztvevői általában a szavalok, a prózamondók közül kerültek ki. Ti is mondtatok»verset? — Alapiskolás koromtól szavalok, az egész csak úgy, szinte magától jött, meg nem én voltam az első a családban, a nővérem is szavalt — meséli Marika, miközben Panni bólogat, s elmondja, hogy neki is van egy szavaló nővére, anyukája pedig pedagógus, így ö is segített. — Tényleg, milyen a jó pedagógus? — Aki nemcsak azt nézi, hogy a negyvenöt percet letanitsa, hanem az órákon kívül is szán időt a gyerekekre — válaszol rögtön Mari, majd szinte egyszerre mondják: — Van olyan tanár a mi iskolánkban is, például Tóth Erika, aki magyart és történelmet tanít, meg a magyar—pedagógia szakos Kamensky tanárnő, aki szinte mindennap foglalkozik velük délután is. — Miért választottátok épp az óvónői hivatást? Nem csalódtatok az iskolában? — Számba vettem az összes közeli iskolát — mondja Panni. Az egészségügyibe például azért nem mehettem, mert ha vért látok, rögtön rosszul leszek. így aztán más lehetőség híján választottam ezt. De most már elmondhatom, hogy jobb iskolát nem találhattam volna. Viszont tudom, hogy nehezen találunk majd jó helyet. S hogy tanuljak nyugodtan, ha előre tudom, hogy nem lesz majd megfelelő állásom? — Én minden akartam lenni, csak óvónő nem. Leginkább arra vágytam, hogy eladó legyek, szép cipőket, ruhákat akartam árulni. De nagyon jó ez az iskola, mindent megadnak nekünk, mindegy, hogy mi lesz aztán. Nem gondoltam, hogy ilyen igényes az egész. Nem rózsás a helyzet, például a füleki (Fil'akovo) óvodában, ahová gyakorlatra járunk, az óvónőnek fűtőnek, játékkarbantartónak és még ki tudja minek kell lennie egy személyben. Mégis testhezállónak érzem ezt a hivatást. Én nemcsak szeretni akarom a gyerekeket, hanem adni is nekik, például az anyanyelv szeretetét — mondja Marika. — Nehéz tizennégy évesen eldönteni, hogy mi is legyen az ember. Múltkor egy fiú, aki építészeti szakközépbe jár, mesélte, hogy annak idején a kezükbe nyomtak egy listát néhány képpel az iskolákról, s így kellett választaniuk. Nem tetszik neki, ahova jár. Olyan elkeseredetten beszélt, rossz volt hallgatni — meséli Panni, Mari pedig hozzáteszi: — Tényleg nehéz a választás, hisz a többség azt sem tudja, mi fán terem egyik océlColl A MAGYAR TANNYELVŰ KÖZÉPFOKÚ IPARISKOLA IFJÚSÁGI SZERVEZETÉNEK LAPJA KOilC F 9 • • . KOÍICEI BAOXAB TANÍTÁSI NYELV® GIMNÁZIUM IFJÚSÁGI SZERVEZETÉNEK IDŐSZAKI LAPJA közvetlen tud lenni másokhoz. Most, a verseny előtt mind mondták a lányok, hogy „drukkolunk nektek, de nem irigyelünk". — Vannak jó barátaitok ? Mit csináltok szabad időtökben ? Panni válaszol elsőként: — Nekem sok ismerősöm van, de nagyon kevés az igazi barátom. Mert szerintem a barátságban a szeretet és az őszinteség a Mi jól választottunk vagy másik iskola. Vannak, akiket befolyásolnak, a talpraesettebbek viszont szerintem maguk döntenek, s akkor örömmel, jól választanak. — Úgy tudom, egyiktek sem losonci. Nehéz volt megszokni az új környezetet? — Az első év nehéz volt. Én mindig nagyon anyás voltam, s egyszercsak hirtelen elkerültem otthonról. Még ma is, ha valahol meglátok egy automatát, rögtön telefonálok haza, Battyánba (Bofany). Az osztályunk is nehezen rázódott össze, nagy ellentétek voltak a lányok között. Harminchétén vagyunk, most már jobb a helyzet, mint tavaly, de szerintem igazán jó kollektíva sohasem leszünk — gondolkodik el a másodikos Panni. — Mi negyvenketten vagyunk — meséli Mari —, s nálunk is akad veszekedés, de már kiismertük egymást, s próbálunk egymáshoz alkalmazkodni. Én különben könnyen megszoktam az új helyzetet. Az a jó, ha az ember legfontosabb. Talán azért kevés a barátom, mert én mindig megmondom azt is, ha nem tetszik valami. Persze, én sem sértődöm meg, ha nekem mondják meg az igazat. Otthon van egy kis társaság, meg szoktuk szervezni, hol egyiküknél, hol másikuknál jövünk össze, szórakozunk. Mi nem iszunk alkoholt, és sokkal jobban érezzük magunkat Így, kisebb társaságban, mint például egy füstös diszkóban. . Marika nevetve mondja: — Én mindent két nap alatt akarok behozni. Hét közben ugyanis alig van időm. Egyik este irodalmi színpad, másik este irodalmi kör, hetente kétszer a spartakiádra készülünk, Így aztán hétvégére marad minden, mikor hazamegyek Ragyolcra (Radzovce), kötök, magnózom, tévét nézek. Meg nagyon szeretek táncolni, minden diszkón ott va gyök, de a füstös helyeket én sem szeretem — Sokat olvastok ? — Én mindig tizenegyig olvasok, van úgy, hogy egyszerre két könyvet is. Tetszett Móricznak a Rokonokja, meg most olvastam egy szép második világháborús romantikus regényt — lelkendezik Marika. — De elfelejtettem, ki is az írója. — Rengeteget olvasok — kapcsolódik be Panni. — Újságokat, könyveket. Az Élet és Irodalmat is olvasom. Meglepetten nézek’ rá, hiszen egyáltalán nem tipikus, hogy egy tizenéves az ÉS-t olvassa. Csodálkozásomat látva mosolyogva magyarázza: — Tudod van ott valaki, akit ismerek. Mindig az ö írásait olvasom el legelőször, aztán a többit. De nagyon szeretem Jókainak is az összes regényét! Egyébként a nővéremet szoktam megkérdezni, s ő mindig ajánl valamilyen könyvet. — Játsszunk egy kicsit mi lesz tíz év múlva, mit szeretnétek elérni addig ? Panni: — Azt szeretném, ha lenne egy jó munkahelyem, jó családom. Nem feltétlenül fontos, hogy már saját családom legyen, én nem akarok korán férjhez menni. Marika: — Egy jó óvodában dolgozzam, szép otthonom legyen meg jó férjem. Hogy milyen a jó férj? Hát csinos, határozott, akivel jól megértjük egymást, s legyen egy kicsit házias is, nem haragszom meg, ha tud főzni. Beszélgetésünk másnapján volt a szép magyar beszéd országos döntőjének eredményhirdetése. A második kategóriában a második dijat Mátyás Mária, a harmadik díjat pedig Szakács Anna nyerte. Bertha Éva (nő 17)
