Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-16 / 16. szám

„A múlt évben 19 szabad szombaton dolgoztunk. Az év végén az üzem vezetősége kijelentette, hogy a tervet 101 százalékra teljesítettük. Január 8-án viszont már arról tájékoztattak, hogy az idén minden szabad szombaton dolgoznunk kell, mert milliós lemaradásunk van. Nekünk, asszonyoknak okoz ez legtöbb gondot, szombaton nincs hol hagyni óvodás, bölcsődés gyermekünket, ezen kívül az egész héten elmaradt házimunkát — sokszor hétközben is túlórázunk — sincs időnk elvégezni. A dolgozók többsége faluról jár be, a kerti és az apróállat körüli munka is elmarad. (...).

Kötelességünknek eleget akarunk tenni, de nem szeretnénk, ha ez a nagy hajsza családunk, egészségünk kárára menne. Kérjük a NŐ „Fórumát", adjon választ: mennyi a jogunk és kötelességünk."

(több mint száz aláírás)

Szerkesztőségünknek e levelet öt évvel ezelőtt, 1980-ban kézbesítette a posta, s lapunk még az évi 36. számának „Egy levél nyomában" című riportjában közölte. A levélben a füleki (Fifakovo) bútorgyár, pontosabban a Toporcany-i Béke nemzeti vállalat füleki üzemének dolgozói kértek segítséget.

A panasz jogos volt, de segíteni nem tudtunk. A termelésben a rendes munkaidő alatt gyakori volt a kényszerszünet, mert akadozott az anyagellátás. Hiábavaló volt a gyár munkásainak, vezetőinek minden igyekezete, a rájuk háruló feladatokat csak hosszabbított vagy szombati műszakokban lehetett, kellett megoldani. Mindez a gyár dolgozóinak általános elégedetlenségéhez, a munkafegyelem lazulásához, munkaerő-vándorláshoz vezetett. A panaszosok az üzem szállító vállalatainak voltak kiszolgáltatottjai, miközben a velük szemben támasztott elvárások egyre nőttek.

Azóta fél évtized telt el. Elegendő idő arra, hogy egy kb. ezer embernek munkát adó üzem talpra álljon, rendezze ügyes-bajos dolgait. Vajon sikerült-e? Ezzel a kérdéssel kerestük fel a szóban forgó gyár igazgatóját.

A negyedszázados szakmai tapasztalattal rendelkező Pataky Ottó mérnök 1982 óta áll a füleki üzem élén.

— A Fa- és Bútoripari Kutató- és Fejlesztési Intézetből kerültem ide. A volt munkahelyemen én is részt vettem az új füleki üzem szervezésében, szívügyemnek tartom sorsát, hiszen a környékről származom, az itt dolgozók közül való vagyok én is. A kérdésre azonban röviden — sajnos — csak így felelhetek: az üzem termelési feltételeiben az elmúlt évek során

Üzemünk több szállító vállalattól kapja a faanyagot, a félkész és kész faipari termékeket. Az előbbieket megmunkáljuk, és azután összeszereljük a házgyári lakások ismert konyhabútorait, beépített szekrényeit, melyeknek egyedüli gyártói vagyunk Csehszlovákiában. De készítünk más típusú konyhabútort is. Tehát üzemünk termelése több szállító vállalat munkájától függ. És ez jelenti számunkra a legnagyobb gondot. Ezenfelül időközben elhasználódott, elavult gépi berendezéseink nagy része, és a' rendelkezésünkre bocsátott anyag minősége is sokszor hagy maga után kívánnivalót.

— Ez azt jelenti, hogy az üzem képtelen javítani évek óta tartó rossz helyzetén? — szakítom félbe Pataky mérnök magyarázatát.

— Vegyük csak sorjában! — indítványozza. — Ha partnereink különböző okokra hivatkozva nem tesznek eleget kötelezettségüknek, akkor nálunk leáll a termelés. Ha van anyag, a legtöbb esetben meg sem várjuk, míg azt vagonba rakják, mi küldünk érte tehergépkocsit. Tehetünk-e többet? Az üzem gépsorait gyártói kb. ötéves üzemelésre tervezték, napi egy műszakkal számolva. Nálunk már tizenöt éve működnek, napi két műszakban. A beruházási alappal nem az üzem rendelkezik. Üzletfeleink jó minőségű terméket igényelnek tőlünk. Ezt II., IH. osztályú anyagból kell előállítanunk, de sokszor még ennél is rosszabból. Megtehetnénk, hogy az

1, 2. A szerelőcsarnok, ahol gyakran áll a munka . . . mindenkinek gondot okoz

3. Danyi Jolán és Mihály Ágnes: ... keveset van együtt a család.

4. Az idén megkezdik a gépsorok korszerűsítését.

5. Pataky Ottó, az üzem igazgatója

6. Vladimír Krpáő gyártásvezető