Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-16 / 16. szám
Családi kör vagy ??? A védelmező csak ritkán elégszik meg az egykével. Gyermekeit imádja. Szilárd meggyőződése, hogy a nevelést apró gyermekkorban kell elkezdeni, s mivel szerinte nincs jó nevelés szigorúság nélkül, bármikor pofonra lendül a keze. A családon kívül elismeri az iskola fontosságát is. Mindig ellenőrzi, megtanulta-e gyermeke a leckéket, kész-e a házi feladata. Szegény szülőnek csak az okoz gondot, hogy a halmazelméletet és más, hasonló modem oktatási módszereket képtelen felfogni, s így segíteni sem tud gyermekének a tanulásban. A védelmező szülötípus leghöbb vágya a jól nevelt gyermek, aki nem ejt ki a száján trágár szót, illedelmes, udvarias, tisztára „eszi" a tányért. Gyermeke tulajdonságai közül elsősorban azokat próbálja fejleszteni, amelyek a társaságban való mozgást hivatottak megkönnyíteni. Ugyanakkor szilárdan reméli, hogy gyermeke sosem fog felnőni, sosem hagyja el a szülői házat. Hogy a felnőtté válást maga is fékezze, a gyermek előtt nem beszél politikáról, szexről, szigorúan ellenőrzi lánya-fia minden lépését, számonkéri tőle. mire költi a zsebpénzt, kivel volt moziban. A védelmező szülötípus fö elve: „majd ha a saját pénzét költi, azt tesz amit akar, de amíg az én kenyeremet eszi, hallgasson és fogadjon szót nekem!" A szigorú semmit sem néz el gyermekének. Amit csak lehet megtilt. Tilos a televíziót nézni, diszkózni. Mit szabad? Olvasni, tanulni, iskolába járni! A szigorú szülő szinte betéve tudja az óraendet. Segít a házi feladatok megoldásában, könyveket vásárol, észrevétlenül „becsempészi" őket gyermeke könyvtárába, s mindezért azt várja, hogy bizonyítványa tiszta kitűnő legyen. Ha várakozásában csalódik, nem tűr ellentmondást — büntet. A szigorú szülő azonban nemcsak igényes gyermekével szemben, hanem meg is tesz mindent azért, hogy a jó eredmények elérésében semmi se gátolja a csemetét. A Milyen gyermeket sosem üres lakás várja, amikor hazajön az iskolából. S ahogy cseperedik, szülei egyre inkább bevonják őt a család mindennapos problémáinak megoldásába. A klasszikus szülő abban a szellemben próbálja nevelni gyermekét, amelyben öt nevelték a szülei. Általában a fiatalabb szülők tartoznak ebbe a csoportba, akiknek még nem áll módjukban konfrontálni az elméleti nevelést a gyakorlati „eredménnyel" — egy kamaszkorú gyermekkel. A klasszikus szülő gondos, jó megfigyelő: tudja, mikor és hová távozik a gyermek, mikor tér haza. A legfontosabbnak a meghitt családi légkört tartja, s ennek megőrzése érdekében partnerként kezeli a gyermeket. Megérti annak szívfájdalmait, de a gyermektől is elvárja, hogy tiszteletben tartsa a szülői házban érvényes értékrendet. A klasszikus szülő, bár némely dolgokban kissé konzervatív, sosem, vagy csak nagyon ritkán büntet. Igaz, nincs is miért. Hisz gyermeke általában annyira hasonlít rá, hogy nagyobb vitákban sosem bonyolódnak. A liberális szülőnek egyéni elképzelései vannak a nevelésről. Féltő gondoskodással övezi gyermekét. Ha sír a pici, már rohan is a kiságyhoz. Ha nem eszi meg a darakását, főz neki kakaót. Gyakran veszi magához, a saját ágyába a gyermeket. Ha teheti, játszik vele, énekel, mesél neki. A liberális szülő fő elve: tilos mindennemű tiltás, még akkor is, ha a szülő belső véleménye ellenkezik a gyermek választásával. De épp ehhez kapcsolódik a következő elv: tanuljon meg a gyermek maga dönteni, önállóan értékelni, véleményt alkotni. A liberális szülő csak ritkán büntet, inkább jutalmaz. És mégis: ez a kezdetben jó szülő-gyermek kapcsolat a kamaszkorban gyakran csődöt mond, mert a szülő képtelen elviselni, hogy minden igyekezete ellenére gyermeke nem mondja el odhaza a napi történteket, míg a szigorú típusú szülők lánya-fia igen ... Az engedékeny szülő fittyet hány minden szabályra. Azt tanácsolja gyermekének: „oszd be magad az idődet, egyél, amit kívánsz, oda mehetsz, ahová akarsz, zsebpénzedet arra költheted, amire épp kedved támad, öltözködj saját ízlésed szerint". A tanulásban azzal segít gyermekének, hogy megírja helyette a leckéket. Könyveket vásárol neki, tájékoztatja a világ soráról, a munkahelyén történtekről. Sportolásra, tevékeny életmódra próbálja ösztönözni gyermekét. Mindezt nagy nyugalommal teszi, mélyen bízva abban, hogy a gyermek nem él vissza engedékenységével. S ha a szomszédok vagy nagyszülők szömyűlködnek. hogy „rémes, mit megenged magának ez a gyerek", az engedékeny szülőnek egyik fülén be, a másikon ki... Esetleg egy jót nevet! A felmérés szerint a mai francia szülök 28 %-a a védelmező, 23—23 %-a a szigorú és a klasszikus, 18 %-a liberális és 8 %-a az engedékeny szülőtípushoz tartozik. * tovább játszani, egy más.K Milyen a gyermeked ? Két pszichológus 237 nyolc-tizenegy éves gyermeket vizsgált abból a szempontból, hogy mennyire képesek érvényesíteni akaratukat, s milyen módszerekkel teszik ezt Vegyünk egy ismert példát: a televízióban kezdődik az esti film, amit a gyermek is meg akar nézni szülei viszont aludni küldik ... Az egyezkedő gyermek a józan észre hivatkozik. „Nyugodtan engedhetitek hogy nézzem a filmet Olvastam a tévéújságban, hogy sokat lehet rajta nevetni, nincs benne bunyó meg lövöldözés", mondván, „holnap az első két óránk rajz, nem történik semmi, ha egy kicsit fáradt leszek". A pszichológusok ezt a típust „konstruktrv-aktív"-nak nevezik, s szerintük a legtöbb gyermek ebbe a csoportba tartozik. Ez azt bizonyítja, hogy a szőlők többségének nevelési eredményeként a gyermek egyenrangú partnerként képes beszélgetni velük, s tudja, hogy érveit, a szülőknek el kell fogadniuk. S valóban! Az egyezkedő gyermek szülei fogcsikorgatva szorítanak helyet csemetéjüknek a heverőn. Titokban persze büszkék, hogy gyermekük ennyire meggyőzően képes érvényesíteni az akaratát A zsörtölődő gyermek szülei lelkiismeretét veszi célba. „Látjátok, milyenek vagytok! Ti nézitek a tévét, én meg menjek aludni", mondja, s hozzáteszi „mindegyik osztálytársam nézheti a filmet én leszek majd az a szamár, aki egy szót sem szólhat, ha beszélni fognak róla!" A szülők bizony nincsenek könnyű helyzetben. Az lenne a legjobb, ha kikapcsolnák a tévét és a gyermekkel együtt ők is lefeküdnének. De ki képes erre ? Ezért azzal érvelnek, hogy a szülőnek többet szabad, mint a gyermeknek, aki még nem felnőtt Több sem kell a zsörtölődő utódnak! „Én ebben a családban el vagyok nyomva! Csak tinektek szabad mindent!", mondja sírásra görbülő szájjal, s a szülői lelkiismeretben valami megmozdul. Hátha igaza van a gyermeknek? Nyugtatni próbálják: „na jó! van, nézheted a filmet, de csak ma!" A rafinált gyermeknek esze ágában sincs meggyőzni szüleit a saját igazáról. Tapasztalatból tudja, hogy puszikkal mindent elérhet. Ezért nem szól egy szót sem, csak felmászik anyja vagy apja ölébe és ölelgeti csókolgatja az egyre „puhább" szülőt. Ha mégis megszólal, általában a kővetkezőket mondja: „ó édes apucikám, engedd meg, hogy még egy pillanatig maradjak!" A rafinált gyermekekre jellemző, hogy a kislányok mindig apjukat ostromolják, a fiúk anyjukat A másik szülőt közben levegőnek nézik, ami törvényszerűen ahhoz vezet, hogy az ignorá/t szülő támadásba lendül: „Te mindig mindent megengedsz ennek a gyereknek!" Természetesen, a másik szülő magyarázni kezdi a saját álláspontját s míg az anya és az apa vitatkozik, a gyermek nézi a filmet. Ha pedig már úgyis megnézett bellőle egy darabot hadd lássa az egészet! A robbanékony gyermek a felszólításra, hogy feküdjön le, dühöng, kiabál, toporzékol, a földhöz veri magát, vagy egyszerűen marad a helyén, meg sem mozdul. Ha a szülők felemelik a hangjukat, szó nélkül távozik, de közben földhöz vág egy vázát belerúg a frissen festett ajtóba vagy a szobájában bömbölted a magnót. A szülők, attól való félelmükben, hogy valamit megint tönkretesz, inkább békén hagyják, de előbbutóbb a nevetési tanácsadóban kötnek ki nehéz kordában tartható csemetéjükkel együtt Feldolgoz13'_lzsa—
