Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-16 / 16. szám

Szovjetunió északi részeiről, a tundrák honából jön­nek hozzánk. Számuk Szlovákiában télen kétmillióra is tehető. Ebben az időben nálunk minimális kárt okoznak. Az ekkor végzett érzéketlen gyéritö beavat­kozás káros lehetne a viszonylagos természeti egyen­súlyra tulajdonképpeni hazájukban. Állandó vitatéma a seregély gazdasági haszna és kártétele is. Ezek rendszerint már február—március folyamán megérkeznek észak-afrikai, dél-európai te­­lelöhelyükről. Csapatos hazatértük után párokra sza­kadva odvas fákban, lakásaink közelében is megte­lepszenek. Évente egy-két költésük idején fiókáik táplálására nagy mennyiségű rovart gyűjtenek össze a szorgoskodó szülők. Egyes területeken azonban sző­lő- és gyümölcsérés idején felszaporodott nagy töme­geik valóban jelentős kárt okozhatnak. A törvény ilyenkor lehetővé teszi fegyveres üldözésüket. A riasz­­tásos védekezés a humánus módszer, mert nem pusztítják el őket, csak megakadályozzák kártételü­ket. Törvényeink százharminchét faj és alfaj védelmét írják elő. A madarak eszmei értékének megfelelő pénzbírsággal sújthatok azok, akik védett madarat lőnek, vagy kalitkázzák azokat. Hivatali szerveink szi­gorúan bírságolják a védelmi előírások megsértőit. Valamennyi állampolgárunknak az élővilág iránti hu­manitásból eredő erkölcsi kötelessége, hogy érvényt szerezzen törvényeinknek. Az alábbiakban feltüntetjük néhány madarunk esz­mei értékét: búbos banka — 1 000,— Kcs, vala­mennyi cinegefaj — 700,— Kcs, erdei fülesbagoly — 2 200,— Kcs, fehér gólya — 2 000,— Kcs, füsti és molnárfecske — 400,— Kcs, halászsas — 7 000,— Kcs, hattyú — 6 000,— Kcs, a rigó minden alfaja — 700,— Kcs, süvöltő — 600,— Kcs, túzok — 8 000,— Kcs. A madárvédelemben csak társadalmi összefogással születhetnek eredmények. Az ember szárnyas barátainak elsősorban fészekodúk kihelyezésével, az ínséges időkben pedig etetéssel nyújthat segítsé­get. Az odúlakók közé tartoznak leghasznosabb ma­daraink. A korszerű erdőgazdálkodás azonban min­den olyan idős fát kitermeltet, amelyek korhatag törzsében — természetes fészekodúban — kőkéné­nek a madarak. Ezek fészkelését tavasszal mestersé­ges odúk kihelyezésével segíthetjük elő. Sokat tehetnek és tesznek is e téren alapiskoláink és pionírházaink a politechnikai nevelés és szakköri foglalkozások keretében. Váljék ez az igyekezet min­den család erényévé a téli etetéssel együtt! Mi kell ehhez? A természetben tett sétáinkon szedjük össze a napraforgót, faggyút, szalonnabőrkét, tökmagot, diótörmeléket. Ezeket télen etetőkben elhelyezve még kiegészíthetjük sárgarépa, sajt, alma reszelékével is. Mennyi örömet jelent az ablakon kikandikáló gyer­mekeknek az összesereglett téli éhezők: cinegék, vörösbegyek, zöldikék, meggyvágók, a kissé szemte­len, de mégis hasznos verebek megfigyelése! Kedves édesanyák! Téli zimankóban, ha didergő, éhező madarakat látunk, keltsünk fel gyermekeinkben a segíteni akarás gondolatát. Majd ők is továbbítják ezt mint örökséget az életüket folytató utódaiknak. Mert ha közömbösek maradunk madárvilágunk iránt, egyre ritkábban csendül fel majd berkeinkben, a zöldellő csalitokban szívet gyönyörködtető daluk; amelyről Áprily Lajos oly nagy szeretettel ír: „Még nem vonult fel magas erdejébe, itt fuvo/ázgat még a halk pirók, szól az ökörszem cserregő zenéje, rajban cincognak még az őszapók. De szaggatott emelkedésre készen pacsirta szól; küllők rikoltanak, s rigó-torokból frissen és merészen kibuggyan már, s nő-nő a dal-patak. JUHASZ ÁRPÁD Fotó: Nagy László és Könözsi István Átéltük — de hogyan? Hosszú, hideg volt az idei tél. A Kárpát-medencében kD. tízévenként fordul elő az ideihez hasonló. Az viszont, hogy egy hideg januárt a szokásosnál ugyancsak jóval hidegebb február kövessen, s még a tavasz első napján is havazzon, már rendkívülinek mondható, ilyesmire az elmúlt száz évben alig akadt példa. Ennek következtében az energiafogyasztás az egész ország területén, sőt mondhatnánk úgy is, egész Európában ugrásszerűen megnövekedett. Hogyan hatott ez a szocialista országok gazdaságára? Kemény próba elé állította őket. A korláto­zott mennyiségben rendelkezésre álló energiaforrásokból a kritikus napokban nem sikerült maradéktalanul kielégí­teni a megnövekedett igényeket. A kényszerű korlátozá­sok a termelésben fennakadáshoz, a lakosság ellátásá­ban zavarokhoz vezettek. A Szovjetunióban is sok iparvállalatot hozott nehéz helyzetbe a kemény tél. Az energiafogyasztási normánál többet használtak Lettország, Észtország, a rosztovi, az asztrahányi, a volgográdi terület iparvállalatai. Földgázból Ukrajna, Moldávia, Azerbajdzsán vállalatai használtak fel többet az előirányzottnál. Mindebből kitűnik, hogy külö­nösen az európai részeken okozott többlet-energiafel­használást az átlagosnál hidegebb és havasabb tél. A jelenlegi helyzetben sokat segíthet annak a programnak a megvalósítása, amely előírja, hogy energiából, fűtőanyag­ból, nyersanyagból a vállalatok kétnapi termelésre valót takarítsanak meg az idén. Bulgáriában a lakosságot is érintő rendkívül szigorú áramfogyasztási és fűtési korlátozást vezettek be. A kényszertakarékosság alól csak a kórházak, a városi közlekedés, a fűtöközpontok, az állami intézmények és a különleges közművelési szolgáltatásokat végző vállalatok mentesültek. A kormány felszólította a vállalatokat hogy csökkentsék a munkaidőt, szervezzék át a munkanapokat és a hét végén is dolgozzanak, amíg a szokatlan hideg tél által okozott lemaradást be nem hozzák. Lengyelországban az év első két hónapjában a hideg okozta kárt 60 milliárd zlotyra becsülik. Ez a termeléskie­sést, valamint a fagy- és hókárokat egyaránt magában foglalja. Rendkívül súlyossá vált a gázhiány is. Sok helyen az üzemekben csak annyi gáz volt, hogy megtarthassák a különböző berendezésekhez előírt minimális hőmérsékle­tet, de a termelésre már nem futotta. Szünetelt a televízió délelőtti adása, a városokban mérsékelték a közvilágítást, a legnagyobb hidegekben iskolai szénszünetet rendeltek el. Romániában az energetikai gondok miatt még január­ban elrendelték a vállalatok müszakrendjének megváltoz­tatását. Az energiatakarékosság a lakosságot is érintette: az év elejétől március közepéig tilos volt a magánautók használata, az üzletek, éttermek és más közintézmények korlátozott időben tartottak nyitva, változatlanul sok gond van a gázszolgáltatással, a távfűtéssel, és takarékoskodni kell a villanyárammal is. Magyarországon az országos energiaszámla idén 7—8 milliárd forinttal mutat többet a tavalyi ilyenkorinál, de érzékeny veszteséget jelent a földgázhiány miatti terme­léskiesés is. Az Állami Biztosítónál február végéig mint­egy 800 millió forint fagykárt jelentettek be a vállalatok. Azért, hogy a lakosság és a lakosságot közvetlenül ellátó közintézmények ellátása biztosítható legyen, jelentősen korlátozni kellett az ipari gázfogyasztást. Csehszlovákiában több mint egymilliárd koronára be­csülhető a termeléskiesésből adódó veszteség, amit a rendkívüli hideg és az miatt korlátozott energiaszolgálta­tás okozott. A lakosságot az energiakorlátozás nem érintette. Szakembereink úgy számolnak, hogy a terme­léskiesés a tavasz derekára pótolható lesz, miután szá­mos vállalatnál rendkívüli és hétvégi műszakokat tarta­nak. Szocialista táborunk dolgozóinak igyekezete arra.irá­nyul, hogy a kemény tél okozta károkat mielőbb felszá­molják. A jövőben viszont arra kell törekedni, hogy már a tél elején olyan tartalékokkal rendelkezzünk, amely a legnagyobb hidegben is biztosítja a folyamatos termelési feltételeket, a lakosság igényeinek maradéktalan kielégí­tését. —zsebik— (nős)

Next

/
Thumbnails
Contents