Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-09 / 15. szám

Athén nemzetközi repülőterén földet ér a Csehszlovák Légitársaság ezüstszínű utasszállító gépe. A turistaként ideutazó idegen nem is sejti, mennyi meglepetés vár rá e nagyvárosban, amelyben az ország lakosságának csaknem a fele él. Igyekszik felidézni a történelemórán tanultakat, hiszen Görögország történelme elválaszthatatlan az emberiség művelődéstörténetétől.

A város fölé emelkedő, nem túlságosan magas dombon hívogatón áll az Akropolisz. Annyit hallott, olvasott róla az ide érkező, hogy látogatásának első napján szinte vonakodik felkeresni. S ugyanígy van a szűk, festői utcácskákkal, is. amelyekben ma már többnyire csak idős emberek laknak négylábú barátaikkal, macskáikkal vagy félénk kutyáikkal. Először a város légkörében akar megmártózni, s így első útja a görög parlament sárga épületéhez, a Szintagma térre vezet. Itt található az ismeretlen katona tiszteletére emelt emlék- és dombormű is. Inkább

népviseletnek, mint katonai egyenruhának tűnő öltözetet viselő katonák menetelnek a halványrózsaszín márvánnyal kirakott kis téren, hogy leróják tiszteletüket a gyilkos háborúkban elesett millió és millió katonát jelképező emlékmű előtt.

Szelíd galambok lepik el a terecskét. Könnyűszerrel megfoghatók, és a gyermekek ki is használják ezt a lehetőséget. Ölbe veszik őket, és az anyukák boldogan állnak csemetéjükkel a fényképezőgép lencséje elé.

Vajon merre tovább? Talán a közeli királyi díszkertbe — dönt a turista. Ez a burzsoá és a diktátori kormány, illetve Görögország fasiszta megszállása alatt hét lakattal volt elzárva a nép előtt. Ma már mindenki előtt nyitva vannak kapui... A díszkertben tett séta pedig megnyugtat csendességével és egyben elkápráztat szebbnél szebb szobraival, emlékműveivel, hattyúkat ringató kis tavával.

Szinte megszámlálhatatlan sok múzeum van Athénban, több, mint a világ bármely más fővárosában. Persze, a legismertebb az akropoliszi, melyben két és fél ezer évvel ezelőtti szobrokat helyeztek el. Szívesen elidőzik az ember a márványból készült, gazdag színezésű leányszobor előtt, amely a régi Görögország dicső korát idézi. Abban az időben nem az istenek, hanem az ember, főleg a nő volt a fő témája a híres szobrászoknak. Az emberi test ábrázolásában túlszárnyalhatatlan mesterségbeli tudásra tettek szert a görögök. Az archeológusok azt állítják, hogy míg a görög szobrász szinte kivétel nélkül ruhátlanul ábrázolja a férfit és a nőt, az egyiptomi csak kivételes esetekben. A görög szobor az emberi test szépségének ünneplése, a babiloni a pompázatos öltözéké.

Szimpatikus kísérőmtől megtudom, hogy a legértékesebb szobrok nem a görög múzeumokban találhatók, hanem a világ különböző tájain. Azoknak az országoknak a múzeumaiban, amelyek

az évszázadok során uralkodtak itt. így például az időszámításunk előtti hetedik és hatodik század fordulóján alkotott, Auxerre istennőt ábrázoló szobor a párizsi Louvre múzeumban található a hatalmas Héra szoborral együtt. További szobrokat tulajdonítottak el és helyeztek el a New York-i Metropolitan Múzeumban az amerikaiak. A görögöknek legjobban fájó legnagyobb lopást Elgin angol diplomata követte el. Hatalmas ládákba rakatta az Akropolisz legértékesebb szobrait... A jelenlegi görög kormány, különösen Melina Mercouri kulturális miniszter minden erejét latba veti. hogy a brit múzeumoktól visszaszerezze a felbecsülhetetlen kincseket. Margaret Thatscher miniszterelnök azonban hallani sem akar erről.

Téljünk azonban vissza a mába, napjaink Görögországába. A katonai uralom megdöntése és a demokratikus választások után a legerősebb párt, a PASOK (Pánhellén Szocialista Mozgalom) veze-