Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-02 / 14. szám

Nem divat a folklór — mondják sokan, s nem tudják, hogy valótlant állítanak. Mintha azt mondanák: nem divat a művészet. Mert ez is művészet: népművészet. Lehet, hogy olcsó üzleti fogásokból élő nagy divatcégek számára nem kifizetődő a kézimunka, s ezért nem propagálják. Ám ha a folytonosság egy kultúrában érték, akkor a maira átköttött néphagyomány csak értékesei hozhat az öltözködéskultúrába. S ha rajongunk a házi szövésű vászonért, szeretjük a

természetes fonalat, a szép formát, színt nem vetjük meg, akkor a népművészeti ihletésű ruhákat is értékelni tudjuk. Tudni fogjuk az alkalmat, amihez illenek: családi esemény (esküvő), koncert, promóció stb.

A népi díszítésű ruha mellett a kiegészítőkkel bánjunk nagyon óvatosan, mert a díszes ruhákhoz nem illik a rikító, feltűnő táska, vagy cipő. Ha nincs szép vászon táskánk, cipőnk, akkor a nyers bőr, esetleg a

nyers színű műbőr jöhet számításba. Ezekhez a ruhákhoz semmi esetre se viseljük klasszikus formájú ékszereinket. Helyettük a népművészeti értékű bőr, fa, porcelán nyakravalókkal s egyéb díszekkel ékesíthetjük magunkat.

A képen látható modellek az ÚLUV központjában készültek, de hasonlóképpen felújíthatjuk otthon varrott vászonruhánkat úgy, hogy saját tájegységünk motívumaival díszítjük.