Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-02 / 14. szám
Csáky Károly Minden időben... (Vázlat Duba Gyula regényéhez) ..Látod, olyan vagyok én is, mint a fák. A földbe gyökereztem nem mozdulhatok. Ki kellene vágnod, ha elviszel. De akkor már nem lenne gyökerem, mert az itt maradna. Hogyan élhetnék? (...) Maradjon az ember a helyén, ott maradjon ember, ahová a gyökerei kötik. ” Ezeket mondta egykor Péter fiának Hagybene Istvánná Füzesnyéken. Az idő örvénylik azóta is. egy re. Csak a távolságok hunyászkodnak meg; repülünk szárnyas gépeken, ám még mindig visszatérünk, mint a vándormadarak. Megmeritkezünk emlékeinkben, és álmodunk a változásról. A bölcsök és temetők visszahívnak most is; csermelyek csalogatnak, nyugtatnak árnyékadó fáink. S mi mondogatjuk ismét: a holtakhoz sem lehetünk hűtlenek, bár hallgatnak már, akár a gyökerek; tán az imát is elfeledték, de féltik örökké a fentiek nyelvét. Önmagukat meg nem adták, csak porrá lettek az ősök. Minket növesztenek ígv is, mint zsenge növényt a humusz, csermely a tengert, gyökér a fát. Mind hátrahagytak valamit: a holtak életet és anyanyelvet az utódoknak, a múlt jelent a jövendőnek. A szülőföld azáltal teljesedik, hogy el nem mozdítható. De jaj, ki múltját megismerni nem meri. kinek kínos a kinőtt bölcsök riogatása, csak magát árverezi itt el. Ogugua távolabbra úszott unokatestvérétől, s közben azon gondolkodott, vajon barátok lesznek-e vagy sem. Csak mert Lagosból jött. és szépen beszél, úgy látszik, tetszik a férfiaknak. Visszaúszott oda, ahol Akunna ült a part harmatos füvén, fáradt lábát áztatva a gyors folyású folyócskában. — Csak légy óvatos. Ez az ember, a tanító, tudod, nem közülünk való. Egy jó családból való. rendes ibuszai láqy nem barátkozhat vele. Az én apám inkább látná a lányát holtan, mint egy ilyen barátságot elnézzen. — Miért? Mit csinált? Miért nem közülünk való? Az ö családja nem idevalósi? Ogugua megint nevetésbe tört ki, és újra beúszott a folyó mélyébe, otthagyva zavart unokatestvérét. Akunna kezdte gyűlölni ezeket a felharsanó nevetéseket. Mit számít az, hogy a tanító közülük való-e vagy sem? Neki mindössze egy bizonyítványra van tőle szüksége .. . Újra átgondolta a dolgot; zavarban volt attól, amit Ogugua mondott még ha próbálta is elhessegetni magától. Egyszer majd megkérdezi az anyját BUCH! EMECHETA «4 menyasszony Akkor érkeztek meg. amikor a nap a fele útját tette meg az égen. Ismét forróság ígérkezett bár ebben a napszakban a hőség még elviselhető volt és könnyű szellő fújt a víz felől játékosan mozgatva az óriási tropikus fák leveleit. Okonkuo még nem ment ki a farmra. A tanító és barátja. Okine figyelmeztették, amikor Nnandóval megérkeztek, hogy öccse családja közeledik. Gyorsan levette hát a ruháját. magára húzott egy piszkos, bekormozott ruhát leült a csupasz földre, és jajgatni kezdett mintha öccse csak az imént halt volna meg. Mások, akik még szintén otthon voltak, gyorsan rájöttek, miért sir. és csatlakoztak Okonkuóhoz. Néhány puskát is elsütöttek a levegőbe, és a nap a gyász napjává, ünneppé vált Má Blakit és segítőtársait a megújult gyász légköre fogadta. Ahogy közeledtek a falu felé. az asszonyok abbahagyták a beszélgetést és sírva kezdték sorolni Ezekiel Odzsa dicsőítő neveit. — Ki házasodott össze a feleségével a templomban? — kérdezték. — Ki halmozta el mindenfélével a gyerekeit? Ki volt a dolgos ember? Ki tette ezt és ki tette azt?... — így ment ez; énekeltek és sírtak egyszerre. Meglepő volt ez a változás: az asszonyok, akik öt perce még a legújabb divatról csevegtek, hirtelen fájdalmasan letörtek. Ráadásul, amikor Ogugua is elkezdett sírni. Akunnának követnie kellett a példáját. Ha (buszában az a szokás, hogy egyik pillanatban nevetnek, a másikban jajonganak, neki is így kell tennie. Végül is, közéjük fog tartozni. Fiatal férfiak fogtak össze, és nem egészen két óra múlva állt a kunyhó, melyben Má Blakinak kilenc holdtöltén keresztül kell majd gyászolnia halott féijét. A gyász azért lesz hosszabb, mint a szokásos hét holdtölte, mert Ezekiel Odzsa, hogy bizonyos legyen afelől, felesége örökké az övé lesz. levágott egy hajfürtöt Má Blaki fejéről, és ezzel kinyilvánította akaratát. Ha egy férfi elszánja magát eire a lépésre, a felesége sohasem hagyhatja el, különben irtózatos bűnt követ el; ezeknek az asszonyoknak féljük halála esetén kilenc holdtöltén át kell gyászt viselniük. Ez az időszak próbatétel az özvegy életében, mert ez alatt az idő alatt Ő is meghalhat, ami csak azt jelentheti, ő a felelős félje haláláért. Má Blakinak egyedül kellett maradnia ebben a különleges kunyhóban: a gyászhónapok ara letelte előtt nem látogathatott meg senkit. Nem fürödhetett. Olló vagy fésű nem érhetett a hajához. Állandóan ugyanazt a füstös rongyot kellett viselnie. Az a lény, hogy fekete pamutruhában érkezett, vitát kavart, és a család nőtagjai két pártra szakadtak. Néhányan azt mondták. Má Blaki nem hordhatja ezt a ruhát a kilenc hónap alatt, néhányan azt, • hogy hordhatja. — Új féljél akar a gyász alatt? — kérdezték az előbbiek. — Úgy jáija, hogy csak rongyokat viselhet. A hosszúra nyúlt vitát Okonkuo döntötte el, a család feje. aki az Aló címet viselte, de a nagyobb tisztességgel járó Ezé címre törekedett, amelyet csak sok pénz árán nyerhetett el. öccse felesége révén kilátása nyílt erre a lehetőségre, mert ő örökölte öccse tulajdonát, és a lányának menyasszonypénze is őt illeti — ezért úgy döntött, Má Blaki követheti saját elképzelését — Hadd viselje a fekete pamutruhát, ha akaija. Adjatok neki egy fekete kendőt is. Templomban esküdött miért engednénk, hogy ellepjék a tetvek? Ez figyelemre méltó megjegyzés volt. és mindenki megértette a kijelentés mögött rejtőző szándékot. Okonkuo Odzsa azt altatja, hogy eltávozott öccse felesége a családban maradjon, az ő negyedik felesége legyen. Hagyományok Ibusza a Niger folyó nyugati partján fekszik, azon a területen, amelyet később Nigéria Közép-nyugati Államának neveztek. Akárhányszor darabolták is fel a politikusok újra meg újra a térképen, a város lakói igbók maradtak. A történelem — a nemzedékeken át szájról szájra szálló hagyomány — szerint Isuból jöttek, a folyó keleti partján fekvő városból, és noha senki sem tudta biztosan, hogy ezen állításokból mennyi az igaz. bizonyos tények mellettük szóltak. Ibusza hagyományai, tabui, babonái és mondásai nagyon hasonlítottak mindarra, ami Isuban mind a mai napig él. (folytatjuk) (nő is)
