Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-02 / 14. szám

Négyszemközt A juszalag egy szilva­­fára felfutott, s körülöt­te fonta magát. — Lám, mint szeretlek! — mondá hízelkedve a fának. — Nem szive­­sek-e szoros barátsá­gom jelei? — Igen is azok — felel sóhajtva a gyümölcsfa —, de sze­relmeddel. érzem, nem­sokára száradásra vi­­szesz. Máris akadoznak életnedveim a tőled megszorított csőimen! Ez az igaz képe a csapodár tányérnyaló­­nak. ” (Fáv András) gányos, mert a többiekkel kialakított kapcsolatok milyensége nem elégíti ki. Kérdés, hogy mit tehet, hogyan segít­het a társadalom? Hiszen arra nincs lehetőség, hogy más keressen barátot, társat a magukat egyedül érzőknek. A társadalom feladata, hogy segítsen az új ismerkedési kultúra, az új ismer­kedési szokások kialakításában klubok, szakkörök és más olyan intézmények létrehozásával, amelyeknek látogatása alkalmat teremt ismerkedésre, a kap­csolatkialakító készség fejlesztésére. Az utóbbi nagyon fontos, hiszen sok embert gyermekkorában nem tanítot­tak meg arra, hogyan, milyen feltételek mellett lehet reményteljes kapcsolatot kialakítani, barátságot kötni egy másik — saját nembeli vagy másnemű — emberrel. IGOR LACIAK Kedves Olvasóink! írják meg röviden életük leg­nagyobb barátságának történe­tét! Azt a pillanatot, amely a barátság „próbája" volt, amely után baráti kapcsolatuk még in­kább megszilárdult, vagy esetleg kettéváltak az útjaik. A levélbo­rítékra ne felejtsék el felragasz­tani: „Lelkiismeret-furdalás" jeligére „... ahogy vártam az autó­buszra, egyszeresek látom, hogy erősen ittas állapotban a volt tanárom közeledik fe­lém két kollégájával... Nem tudom miért van ez velem, de nagyon kellemetlenül érzem magam részegek társaságá­ban. Az autóbuszra ráadásul nemcsak én vártam, voltak ott falumbeliek is. S ugye, nem kell magyaráznom, hogy falun futótűzként terjed a hír, ha valakit szokatlan helyzet­ben látnak. Szinte hallom, ahogy összesúgnak: nézd csak, ez is jófajta lehet férj­nél van, és ilyen részeg ala­kokkal leáll szórakozni. Na­gyon kellemetlenül éreztem magam, nem tudtam, ho­gyan viselkedjem... Volt ta­­námm elkezdett tánclépések­ben ugrálni előttem, és egyre csak azt kérdezgette, hogy mikor megy az autóbusz fel­felé. A két kolléga azon ke­gyetlenül hahotázni kezdett. Bevallom, nem tudtam, hogy nevessek-e vagy megsértőd­jem azért, hogy közfeltűnés tárgyává tesznek. Szívem szerint tatán én is velük ne­vettem volna, hisz mulatsá­gos volt de ott volt a „közön­ség". S én nő, családos anya, egyedül voltam a részeg férfi­ak társaságában, a kívülálló csak ezt látta, s a becsület, a tisztesség!".. .és így tovább. Kedves Fiatalasszony! Megértem a zavarát a kelle­metlen helyzetben, amelyet még nehezített az ön számá­ra az is, hogy az addig tanft­­ványi tisztelettel övezett volt tanárát kellett gyenge álla­potban viszontlátnia. Legkö­zelebb, ha újra találkoznak, bizony elvárhatja tanárától, hogy elnézést kérjen viselke­déséért. amiért ittas állapot­ban ilyen kellemetlen hely­zetbe sodorta önt A falu szá­jától pedig nem kell annyira tartania. Egyetlen s véletlen szóbaelegyedéssel még nincs oda az ember lányának be­csülete és tisztessége a leg­szigorúbb erkölcsű falu köz­véleménye előtt sem. Őszintén gyermekeinkről Beszélni, beszélni. beszélni... Az elmúlt hónapban két hallássérült kisgyer­mek édesanyjával beszélgettem. Az egyik egyedül neveli fiát s mivel a gyermek az átlagosnál nagyobb odafigyelést igényel, egyre jobban tornyosulnak a gondjai. A másik ugyan nagyon jó családi környezetben él. férje min­denben támasza, mégis úgy érzi, súlyos problé­máját ez sem enyhíti. Mivel egyikük gyermeke sem idősebb két évnél, mind a kettő gondos szakorvosi vizsgálaton ment keresztül s halló­­készüléket hord, minden esélyük megvan arra, hogy megtanuljanak beszélni. Határozott igen­nel felelhettem hát a két édesanyának, amikor nekem szegezték a nagy kérdést. Igen, gyerme­kük megtanul beszélni. De az, hogy mikor és hogyan beszél majd, sok egyéb körülménytől és tényezőtől függ. A hallási fogyatékosság szemlélhető orvosi, illetve pedagógiai szempontból. Az első esetben már hallássérültnek számítanak mindazok, akiknek hallásképessége valamilyen károsodás következtében az éptől eltérést mutat. Peda­gógiai szempontból viszont azok hallási fogya­tékosok, akiknél a hallássérülés eltérő fejlő­dést von maga után. és ezért speciális nevelést igényelnek. Ennek megfelelően tehát másokat sorolunk be a siketek ill. a nagyothallók kate­góriájába orvosi szempontból, mint pedagógiai szempontból. Például, pedagógiai szempontból már azokat a személyeket is a siketekhez soroljuk, akik a hangokat ugyan még érzékelik, de halláscsökkenésük miatt nagy hangintenzi­tás mellett sem képesek a beszéd tagolt észle­lésére. A hallási fogyatékosságot előidéző sérülés helye szerint lehet a külső és a középfülben (ún. vezetéses jellegű haliászavar). lehet a csi­gában, a hallóidegben, az agykérgi hallóköz­pontban (ún. idegi jellegű hallászavar). A veze­téses jellegű hallászavar kihatásai enyhébbek, mivel a hangjelenségek csupán mennyiségi változást szenvednek, vagyis rosszul hallanak. Ezért itt a nevelés, a hallásjavító készülékek alkalmazása eredményesebb. Kedvezőtleneb­bek a lehetőségek az idegi jellegű hallászava­roknál, amelyeknél a hangok érzékelése minő­ségi elváltozásokat is szenved, vagyis a hangok részelemeit képes csak felfogni. A hallási fo­gyatékosság enyhébb formája a nagyothallás, súlyosabb formája a siketség. A siketség és a nagyothallás meghatározása a pedagógiai gya­korlatban országonként igen eltérő szempon­tok alapján történik. Ha a hallásküszöb értéke­ivel igyekszünk a siketséget, illetve a nagyot­­hallást meghatározni, a következő kategóri­ákat kapjuk: 25—40dB enyhe nagyothalló, 40—60 dB közepes nagyothalló. 60—75 dB sú­lyos nagyothalló, valamint 75—90 dB átmenet a súlyos nagyothallótól a siketig, 90—105 dB hallásmaradványos siket és a 105 decibellnél nagyobb hallásveszteség esetén siket egyén. Manapság a hallási fogyatékosok intézetében egyre kevesebb a vezetéses hallássérült gyer­mek. mivel ez legtöbbször gyógyítható. A zajár­talom növekedésével az idegi jellegű hallássé­rültek száma azonban jelentősen megnőtt A legtöbb szülőt az téveszti meg, hogy hallási fogyatékos gyermeke születésekor, sőt csecse­mőkora végéig épp olyan, mint a többi újszü­lött, csecsemő. A kisgyermek hangokat hallat, nevet, sír, gagyog. Bér «? -‘»},JkJ«se azonban később megöl), mivel a h'.-.si ingerek nem kapnak megerősítést, nincs visszajelzés. A be­széd kialakulását mindig a beszédmegértés előzi meg. Az egészséges gyermeknél azzal, hogy hallja a szavakat a hallássérült gyermek­nél pedig úgy jön létre a beszédmegértés, hogy párosítja a látott szájmozgást a tárgyakkal, személyekkel, szituációkkal. Gondolkodása fő­leg látási és tapintási benyomásokra van utal­va, ezért csak nagyon nehezen tud elvonatkoz­tatni, általánosítani. Beszéd hiányában a gyer­mekben sok feszültség — félelem, harag — feloldatlan marad. Látjuk tehát hogy a hallási fogyatékos gyermek már csecsemőkorától kü­lön odafigyelést igényel a szülők részéről is. amíg nem jut el a szakemberek által irányított speciális intézménybe. Mit tegyen tehát a szülő, ha orvosi vizsgálat után gyermeke hallókészüléket kap, és három­éves koráig otthon nevelkedik? A hallássérültekkel foglalkozó szakemberek egyöntetű véleményét foglalja össze az alábbi­akban ismertetett néhány tanács. Tehát: 1. Beszéljünk gyermekünkkel annyit, mintha halló lenne. Sőt. többet is! Bár nem olyan módon, mint egy hallóhoz — a hallási fogyaté­kosnak látnia kell a szájmozgást, figyelnie is kell arra, hiszen csupán ezek után lehet belőle szájrólolvasó. Annak ellenére, hogy sok szülő azt mondja, minek beszélni, hiszen a gyermek úgysem hall, ne feledjük az alapvető szabályt: beszélni, beszélni, beszélni... 2. Ügyeljünk ana, hogy a gyermek lássa az arcunkat főleg a szánkat. Az arc legyen szem­­magasságban, még ha ehhez le is kell guggolni. A fény a beszélő arcát jól világítsa meg, de ne legyen vakítóan erős. 3. A beszéd legyen jól érthető, ne túlozzuk el az arcmimikát, ne grimaszoljunk, feleslegesen ne gesztikuláljunk, mert ez gyakran eltereli a gyermek figyelmét a szájmozgásról. 4. A beszéd sebessége legyen közepes, ne túl gyors, se túl lassú. 5. Rövid, egyszerű, de teljes mondatokban beszéljünk. Szavakat kihagyni nem szabad! Pél­dául: Jancsi, gyere ide! Kati. ülj lel Ez labda. Beszédünk ne legyen gügyögés, beszéljünk tisztán ne selypítve. 6. Ne igyekezzünk erőszakkal összpontosíta­ni a gyermek figyelmét beszédünkre, várjuk meg, míg maga figyel fel ránk. 7. Minden cselekedetünket kommentáljuk hangosan. Például: most megfőzzük az ebédet levesszük a cipődet, megmossuk a kezedet, megfogjuk a kanalat stb. Mivel hazánkban már hároméves kortól kezdve szakszerű ellátásban részesülnek a hal­lássérült gyermekek, fontos hogy a speciális óvodába lépés előtt már a családban megkez­dődjön a tudatos beszédfejlesztés, illetve azt megelőzően a beszédmegértés gyakorlása. Részletesebb tanácsokat, konkrét feladatokat közvetlenül a gyerekkel foglalkozó logopédus­tól kapnak. Végezetül, a hallási fogyatékosok óvodájából a gyermekek a siketek, ill. a nagyothallók vagy hallásmaradványosok általános iskolájába ke­rülnek. majd később középiskolákban képezhe­tik magukat tovább. Nincs kizárva annak lehe­tősége sem. hogy enyhébb hallássérülés ese­tén — hallókészülékek használata segítségével a gyermek normál iskolába járjon, és képessé­geinek megfelelően válasszon szakmát. CSÉFALVAY ZSOLT (nőn)

Next

/
Thumbnails
Contents