Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-26 / 13. szám
KUCKÓ Móric:/ zsigmokd A halhatatlanságra vágyó királyfi A nehéz kétgarasos — Te vagy, ugye, az a fiú, aki Amerikából utazik haza? — Igenis, kérem, én vagyok az a fiú. — No, hiszen akkor te sok szépet láttál, fiam. — Bizony sokat láttam én, bácsi. — Hát mi tetszett neked. Pali, a legjobban a világon? A fiú elgondolkozott és kimélázott a vidékre. A nap már fölkelt és elöntötte aranyos fénnyel a magyar földet. — A legjobban tetszett nekem a búza meg a repce — felelte a fiú. — Hol láttál te Amerikában búzát meg repcét? — Ott nem láttam, de itthon eleget. — Nincs udvaruk, se kertjük. — Hát az utcái? — Egyiknek sincs a végén rét. Egyszerre fölkiáltott a fiú: — Nini, kapálnak! A vasúti töltés mellett magyar munkásemberek kapálták a földet. Pali kihajolt az ablakon, és úgy nézte mohón a munkásokat. A szeme csillogott. — De szeretnék én is köztük lenni, mint az a fiú. ott ni! — kiáltott. Megfeledkezett a tengerről, a hajóról. New York tfegv — No, de azért csak ott is láttál szépet? Hiszen a tenger csak szép? — Szép — felelte kurtán a fiú. — A tengeri hajó is nézni való. — Azon is van mit nézni. — Meg aztán, te Pali, a kikötő milyen nagyszerű látvány! Mennyi hajó van kikötve! Egyik jön. a másik megy. És mennyi ember tolong, zsibong a tengerparton. Még szerecsen is van köztük. — Van — hagyta helyben Pali. — És milyen nagy az a New York! Annyi ott az ember, hogy alig lehet járni az utcán. — Alig bizony. Pali szeme csak künn járt a mezőn. Folyton kibámult a vonat ablakán, és úgy felelgetett. — Aztán meg — folytattam — milyen magasak ott a házak! Tíz-húsz emeletes is akad köztük. — Akad több is. — Láttál ilyen szörnyű nagy házat? — Láttam. Voltam is egyszer a tizenötödik emeleten. — No lám. ezt sem mondhatja el magáról minden falubeli fiú. Hát hogy tetszett neked New York városa ? — Nagyon füstös — felelte a fiú. — Hát a palotái? ÖZŐS városáról és annak a tíz-húsz emeletes házairól. Lekapta a kalapját, és kilengette az ablakon, aztán a fehér zsebkendőjét is kilobogtatta. A munkások percre abbahagyták a munkát. Az egyik visszaköszönt a kalapjával. Már akkor a vonat több ablakából is lengettek kendőt feléjük. A fiú tovább nézelődött az ablaknál. — Jaj. de szép ott az a kis torony! — kiáltotta. Egy falucska tornya integetett a távolból. — Ni. milyen szépen kanyarog, az a patak ott a bokrok közt! — szólt mosolyogva a fiú. — És a nyárfasor az út mentén milyen egyenes! Az a domb ott milyen kék a virágtól! Az erdő ott milyen zöld! Egyszerre fölkiáltott: — Itt a falu! Mennyi akácfa! Mennyi virág a kertben! Ni. a kéményen gólya fészkel! Jó reggelt, gólya pajtás! A gyerek hallgatott kissé, aztán így szólt: — A mi falunkban még több a fa! — Igazán? — Bizony. A virág is szebb ám ott. A patak egészen a falunk szélén van. Malom is kelepel rajta. A tornyunk is szebb, nagyobb... A mi kéményünkön is fészkel a gólya, az ereszünk alatt a fecske ... A gyerek egyszerre nagyon beszédessé vált. Megveregettem a vállát. — Ügy látszik, fiam, neked jobban tetszik a falud egész Amerikánál — mondtam. — Szebb is az annál — felelte Pali. és szeme megnedvesedett. A vonat pedig gyorsan robogott a Pali faluja felé. Nagy László felvételei Kedves Barátaim, rimaszécsi óvodások! Azt mondja a barátom. Nagy Laci — aki éppen akkor járt nálatok, amikor ti nagy munkában voltatok, és lefényképezett benneteket —, hogy nagyon ügyesek a bábok, amelyeket készítettetek. Azután rendkívül egyszerű az elkészítésük is, mert csupán keménypapírra kell a figurát rárajzolni, körbenyírni, egy hurkapálcika végére felragasztani, és már kész is. Gyorsan megvan egy mese teljes bábkészlete. Egy szép mesekönyvet ajánlok a figyelmetekbe, kedves rimaszécsi (Rim. Sec), meséket és bábozást kedvelő barátaim, Móricz Zsigmond nyomtatásban eddig még meg nem jelent meséinek gyűjteményét. A halhatatlanságra vágyó királyfi-t. Kapható most a könyvesboltokban A nehéz kétgarasos elbeszéléseivel egy kötetben. Válasszátok ki Móricz meséi közül a nektek legjobban tetszőt, és készítsetek hozzá bábokat. Miután a mese színpadi változatát magatoknak is eljátszottátok az óvodában, a bábokat küldjétek be a Kuckóba. Bábkészítő munkánkba minden Kuckó-olvasó bekapcsolódását örömmel veszem Űjt&MÁAy Ezúton kérek elnézést a lányi (Tőn) és a dunatökési (Dunajskv Klatov) óvodásoktól, amiért lapunk 5. számában két róluk készült felvételt felcseréltünk. (nő 16) Egyszer Fiúméból utaztam hazafelé. Velünk utazott egy kis parasztfiú, akit Amerikából küldtek haza. New Yorkban rábízták a fiúcskát a hajó egyik matrózára, az pedig Fiúméban megkérte a mi vonatunk kalauzát, hogy vigyázzon a kis utasra, és a szülőhelye állomásán szállítsa le. Éjjel robogott át a vonat a Karszt-hegységen és Horvátországon. Mire megvirradt, átkeltünk a Dráván. Ahogy kimegyek a folyosóra, hogy a reggelben gyönyörködjem, ott találtam a kis világlátott utast. — Hogy hívnak, fiacskám? — kérdeztem tőle. — Bakos Palinak — felelte.
