Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-26 / 13. szám

Mihail Gorbacsov Mély megrendüléssel fogadtuk a hírt melyben a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnök­sége és a Szovjetunió Minisztertanácsa tudatta a párttal és az egész szovjet néppel, hogy Konsztantyin Csernyenko, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke 1985. március 10-én súlyos betegség után elhunyt. Konsztantyin Csemyenkónak, a kom­munista párt és a szovjet állam kiemel­kedő vezetőjének, a kommunista esz­mék és a béke állhatatos harcosának emlékét őrökre megőrzi a szovjet nép és az egész haladó emberiség. Nagy élettapasztalaté és politikai gyakorlatú, nemzetközileg is nagyra becsült kommunista politikus volt Konsztantyin Csernyenko, aki bár csu­pán alig több mint egy esztendeig állt az SZKP élén, elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a világ első szoci­alista állama következetesen tovább haladjon a lenini úton. Az SZKP kollek­tiv vezetésének az élén e sajnálatosan rövidre szabott idő alatt igen nagy munkát végzett az SZKP XXVI. kong­resszusán és az azt követő központi bizottsági üléseken meghatározott bél­és külpolitikai irányvonal megvalósítá­sában. Ez az irányvonal: a fejlett szoci­alizmus építésének, a béke védelmének következetes, nagy távlatú és gyümöl­csöző politikája. Konsztantyin Csernyenko (1911-1985) A szovjet kommunista vezetőknek ahhoz a nemzedékéhez tartozott, akik kétkezi munkával kezdték pályafutásu­kat, s az új társadalom építése közben szerezték meg azokat az elméleti és gyakorlati ismereteket, amelyek révén kibontakozhattak vezetői képességeik. 1984 februárjában választották meg az SZKP Központi Bizottságának főtit­kárává. Nem egészen két hónap múlva. 1984. április 11 -én megválasztották a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnöké­nek is. Érdemeit számos kitüntetéssel is elismerték. Többször kapta meg a Szo­cialista Munka Hőse kitüntetést, a Le­­nin-rendet, a Munka Vörös Zászló Ér­demrendet, valamint több más kitünte­tésnek is a tulajdonosa volt. Elnyerte a Lenin-díjat is. Különböző szocialista or­szágok több kitüntetésének is a birto­kosa volt. A szovjet nép március 13-án vett végső búcsút Konsztantyin Csemyen­­kótól. a kommunista eszmék és a világ­béke harcosától. A moszkvaiak tízezrei, a szövetségi köztársaságok dolgozó­inak képviselői, a szovjet politikai, kul­turális és tudományos élet személyisé­gei. a világ számos országából érkezett állami vezetők, a kommunista és mun­káspártok vezető tisztségviselői kísér­ték el utolsó útjára az elhunytat. A temetésen részt vett a csehszlovák párt- és állami küldöttség Gustáv Hú­súkkal, a CSKP KB főtitkárával, köztár­sasági elnökkel az élen. Az elhunyt földi maradványait a Szakszervezetek Háza Oszlopcsarnoká­ban ravatalozták fel, ahol a temetés napján az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagjai, a központi bizottság titkárai, illetve a temetés megszervezésére ala­kult bizottság tagjai álltak diszőrséget. A gyászbeszédek elhangzása után Konsztantyin Csernyenko koporsóját a Kreml falához vitték, ahol a szovjet himnusz hangjai mellett helyezték örök nyugalomra. Emlékét tisztelettel megőrizzük. Az SZKP Központi Bizottsága már­cius 11-én Moszkvában rendkívüli ülést tartott. Az ülésen Mihail Gorba­­csovot egyhangúlag az SZKP KB fő­titkárává választották. Mihail Szergejevics Gorbacsov 1931. március 2-án született a sztavropoli ha­tárterület Privolno/e falujában, paraszt­család gyermekeként 1952 óta párttag. A háború utáni nehéz esztendőben az akkori 15 éves fiatalember már egy gép- és traktorállomás gépészeként dolgozott. 1950-ben felvették a Lomonoszov egye­temre, ahol jogot végzett. Ezután vissza­tért szűkebb hazájába, itt 1967-ben a mezőgazdasági főiskolán agrárközgaz­dászi diplomát is szerzett 1955-ben megválasztották a Lenini Komszomol sztavropoli városi bizottsá­gának első titkárává. Ezután különböző Komszomol-. majd pártfunkciókat töltött be a sztavropoli terület irányításában, s 39 éves korában, 1970 áprilisában a területi pártbizottság első bikára lett Mihail Gorbacsov 1971-től tagja az SZKP Közponb Bizottságának. A párt XXII.. XXIV.. XXV. és XXVI. kongresszu­sának küldötte volt 1978-ban választot­ták meg az SZKP KB titkárává és 1979-ben az SZKP KB Polibkai Bizott­ságának póttagjává. 1980 októberében lett az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának a nyolcadik megbízatási időszak­tól a jelenlegi, tizenegyedikig a tagja, a Szövetségi Tanács külügyi bizottságának elnöke és az Orosz Föderáció Legfelsőbb Tanácsának képviselője a tizedik megbí­zatási időszaktól a tizenegyedikig. Mihail Gorbacsov a kommunista párt és a szovjet állam kimagasló személyisé­ge. A párt által reá bízott valamennyi tisztségben kezdeményezően, határo­zottsággal és a rá jellemző áldozatkész­séggel dolgozik, tudását gazdag tapasz­talatait és szervezőkészségét a párt poli­tikájának megvalósítására fordítja, oda­­adóan szolgálja Lenin nagy művét és a dolgozó nép érdekeit. A kommunista pártért és a szovjet államért végzett munkájában szerzett érdemeiért Mihail Gorbacsovot három ízben tüntették ki a Lenin-renddel, az Októberi Forradalom Érdemrenddel, a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel, a Becsületrenddel és érmekkel. Mihail Gorbacsov elvtárs az SZKP KB új főtitkára az SZKP KB március 11 -i rendkívüli ülésén mondott beszédében hangsúlyozta, hogy az SZKP XXVI. kongresszusán és az SZKP KB azt köve­tő ülésein Jurij Andropov és Konsztan­tyin Csernyenko aktív részvételével ki­dolgozott irányvonal változatlan marad. Ez az ország társadalmi és gazdasági fejlődése meggyorsításának, a szovjet társadalom élete minden területe töké­letesítésének irányvonala. Bel- és kül­politikájában az SZKP mindig abból a lenini tételből indult és indul ki, hogy az egyedüli helyes politika az elvhü politi­ka. Ezt a kollektíván kidolgozott politi­kát következetesen és rendíthetetlenül megvalósítja. Abban az üdvözlő táviratban, ame­lyet Gustáv Husák elvtárs az SZKP KB új főtitkárának saját nevében, valamint pártunk központi bizottsága és egész népünk nevében küldött, azt olvashat­juk, hogy pártjaink, államaink és nem­zeteink testvéri kapcsolatai, amelyek a marxizmus—leninizmus szilárd alapja­ira támaszkodnak, évről évre szoro­sabbra fűződnek. „Ez mindkét nép ér­dekeit, a szocialista közösség, a nem­zetközi kommunista és munkásmozga­lom egységét és összeforrottságát, a szocializmus és a béke ügyének győ­zelmét szolgálja" — állapítja meg töb­bek között a távirat. (nőé)

Next

/
Thumbnails
Contents