Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-26 / 13. szám
Mihail Gorbacsov Mély megrendüléssel fogadtuk a hírt melyben a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa tudatta a párttal és az egész szovjet néppel, hogy Konsztantyin Csernyenko, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke 1985. március 10-én súlyos betegség után elhunyt. Konsztantyin Csemyenkónak, a kommunista párt és a szovjet állam kiemelkedő vezetőjének, a kommunista eszmék és a béke állhatatos harcosának emlékét őrökre megőrzi a szovjet nép és az egész haladó emberiség. Nagy élettapasztalaté és politikai gyakorlatú, nemzetközileg is nagyra becsült kommunista politikus volt Konsztantyin Csernyenko, aki bár csupán alig több mint egy esztendeig állt az SZKP élén, elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a világ első szocialista állama következetesen tovább haladjon a lenini úton. Az SZKP kollektiv vezetésének az élén e sajnálatosan rövidre szabott idő alatt igen nagy munkát végzett az SZKP XXVI. kongresszusán és az azt követő központi bizottsági üléseken meghatározott bélés külpolitikai irányvonal megvalósításában. Ez az irányvonal: a fejlett szocializmus építésének, a béke védelmének következetes, nagy távlatú és gyümölcsöző politikája. Konsztantyin Csernyenko (1911-1985) A szovjet kommunista vezetőknek ahhoz a nemzedékéhez tartozott, akik kétkezi munkával kezdték pályafutásukat, s az új társadalom építése közben szerezték meg azokat az elméleti és gyakorlati ismereteket, amelyek révén kibontakozhattak vezetői képességeik. 1984 februárjában választották meg az SZKP Központi Bizottságának főtitkárává. Nem egészen két hónap múlva. 1984. április 11 -én megválasztották a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének is. Érdemeit számos kitüntetéssel is elismerték. Többször kapta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, a Lenin-rendet, a Munka Vörös Zászló Érdemrendet, valamint több más kitüntetésnek is a tulajdonosa volt. Elnyerte a Lenin-díjat is. Különböző szocialista országok több kitüntetésének is a birtokosa volt. A szovjet nép március 13-án vett végső búcsút Konsztantyin Csemyenkótól. a kommunista eszmék és a világbéke harcosától. A moszkvaiak tízezrei, a szövetségi köztársaságok dolgozóinak képviselői, a szovjet politikai, kulturális és tudományos élet személyiségei. a világ számos országából érkezett állami vezetők, a kommunista és munkáspártok vezető tisztségviselői kísérték el utolsó útjára az elhunytat. A temetésen részt vett a csehszlovák párt- és állami küldöttség Gustáv Húsúkkal, a CSKP KB főtitkárával, köztársasági elnökkel az élen. Az elhunyt földi maradványait a Szakszervezetek Háza Oszlopcsarnokában ravatalozták fel, ahol a temetés napján az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, a központi bizottság titkárai, illetve a temetés megszervezésére alakult bizottság tagjai álltak diszőrséget. A gyászbeszédek elhangzása után Konsztantyin Csernyenko koporsóját a Kreml falához vitték, ahol a szovjet himnusz hangjai mellett helyezték örök nyugalomra. Emlékét tisztelettel megőrizzük. Az SZKP Központi Bizottsága március 11-én Moszkvában rendkívüli ülést tartott. Az ülésen Mihail Gorbacsovot egyhangúlag az SZKP KB főtitkárává választották. Mihail Szergejevics Gorbacsov 1931. március 2-án született a sztavropoli határterület Privolno/e falujában, parasztcsalád gyermekeként 1952 óta párttag. A háború utáni nehéz esztendőben az akkori 15 éves fiatalember már egy gép- és traktorállomás gépészeként dolgozott. 1950-ben felvették a Lomonoszov egyetemre, ahol jogot végzett. Ezután visszatért szűkebb hazájába, itt 1967-ben a mezőgazdasági főiskolán agrárközgazdászi diplomát is szerzett 1955-ben megválasztották a Lenini Komszomol sztavropoli városi bizottságának első titkárává. Ezután különböző Komszomol-. majd pártfunkciókat töltött be a sztavropoli terület irányításában, s 39 éves korában, 1970 áprilisában a területi pártbizottság első bikára lett Mihail Gorbacsov 1971-től tagja az SZKP Közponb Bizottságának. A párt XXII.. XXIV.. XXV. és XXVI. kongresszusának küldötte volt 1978-ban választották meg az SZKP KB titkárává és 1979-ben az SZKP KB Polibkai Bizottságának póttagjává. 1980 októberében lett az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a nyolcadik megbízatási időszaktól a jelenlegi, tizenegyedikig a tagja, a Szövetségi Tanács külügyi bizottságának elnöke és az Orosz Föderáció Legfelsőbb Tanácsának képviselője a tizedik megbízatási időszaktól a tizenegyedikig. Mihail Gorbacsov a kommunista párt és a szovjet állam kimagasló személyisége. A párt által reá bízott valamennyi tisztségben kezdeményezően, határozottsággal és a rá jellemző áldozatkészséggel dolgozik, tudását gazdag tapasztalatait és szervezőkészségét a párt politikájának megvalósítására fordítja, odaadóan szolgálja Lenin nagy művét és a dolgozó nép érdekeit. A kommunista pártért és a szovjet államért végzett munkájában szerzett érdemeiért Mihail Gorbacsovot három ízben tüntették ki a Lenin-renddel, az Októberi Forradalom Érdemrenddel, a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel, a Becsületrenddel és érmekkel. Mihail Gorbacsov elvtárs az SZKP KB új főtitkára az SZKP KB március 11 -i rendkívüli ülésén mondott beszédében hangsúlyozta, hogy az SZKP XXVI. kongresszusán és az SZKP KB azt követő ülésein Jurij Andropov és Konsztantyin Csernyenko aktív részvételével kidolgozott irányvonal változatlan marad. Ez az ország társadalmi és gazdasági fejlődése meggyorsításának, a szovjet társadalom élete minden területe tökéletesítésének irányvonala. Bel- és külpolitikájában az SZKP mindig abból a lenini tételből indult és indul ki, hogy az egyedüli helyes politika az elvhü politika. Ezt a kollektíván kidolgozott politikát következetesen és rendíthetetlenül megvalósítja. Abban az üdvözlő táviratban, amelyet Gustáv Husák elvtárs az SZKP KB új főtitkárának saját nevében, valamint pártunk központi bizottsága és egész népünk nevében küldött, azt olvashatjuk, hogy pártjaink, államaink és nemzeteink testvéri kapcsolatai, amelyek a marxizmus—leninizmus szilárd alapjaira támaszkodnak, évről évre szorosabbra fűződnek. „Ez mindkét nép érdekeit, a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységét és összeforrottságát, a szocializmus és a béke ügyének győzelmét szolgálja" — állapítja meg többek között a távirat. (nőé)
