Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-19 / 12. szám
(nÓ/i2) A karikatúra poénja a rejtvény fő soraiban olvasható. Készítette: L. L. 8. számunk rejtvényének helyes megfejtése: — Ugyan ne türelmetlenkedj, rögtön kész az ebéd. Sorsolással könyvet nyert: Mag Katalin, Hidegkút (Studená), Borma Rozália, Királyrév (Králov Brod), Csontos Mária, Áj (Háj), Kiss Ferencné Nagymagyar (Zlaté Klasy), Brozman Ágnes, fülek (Fifakovo). [t á j o l ó') ■KAJ.&YIVJKMWI 1905. március 20-án Szülelelt Vera Fjodorovna Panova szovjet-orosz író. Március 21-e a faji megkülönböztetés elleni harc világnapja. 1685. március 21-én született Johann Sebastian Bach német zeneszerző. 1919. március 21-én kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot. 1925. március 21-én született Peter Brook angol rendező. 1895. március 22-én született Illés Béla magyar író. 1945. március 22-én kezdődött meg Moszkvában a csehszlovák politikai élet képviselőinek tanácskozása a háború utáni első kormány összetételéről és programjáról. 1910. március 23-án született Akira Kurosawa japán filmrendező. 1785. március 24-én született Ján Holly, a szlovák irodalom klasszikusa Főzzünk másképp is A kötet szerzői Monspart Éva és Salamon Magda, nagyon jól tudják, hogy egy-egy nép, tájegység gasztronómiai szokásai legalább oly mélyen gyökereznek a néptudatban, mint az anyanyelv. Ahogy a műszaki fejlődéssel a nyelvek is magukba szippantanak új fogalmakat, akként minden rugalmas, nyitott nemzeti gasztronómia sajátjává avat idegen hatásokat. Csakhogy milyen nehéz rugalmasnak, nyitottnak lenni! Nem csak arra használni a sárgarépát, amire eddig, hanem még vagy tízféle ételhez. Mert ahogy az egyik olasz filozófus mondta: „Meg kell szokni hogy nem szabad megszokni semmit.” Ehhez a tételhez ragaszkodnak a viszonylag drágán, negyven koronáért megvásárolható ízléses kivitelezésű könyvecske szerzői is, bár egyetlen kimondottan filozófiai tételt nem erőszakoltak válogatásukba. Irodalmi vonatkozás is csak egy van, utalás Simonffy András Az igazi lecsó című több világnyelvre lefordított novellájára, amelyben az egyik lecsószakértő kijelenti: „Az igazi lecsónak szottya van.” Hogy mi az a szotty, senki nem tudja, azt viszont igen, hogy a lecsókészítésben mindenki kifejezheti kreativitását, ötletességét, fantáziájának gazdagságát. A szerzők tizenhárom lecsóreceptet közölnek, mintegy jelezve a konyha művészeinek szabadságát. Persze, a „művész” minősítés azért túlzás. A konyha okosai, a gasztronómia, az étkezés tudorai — inkább ezek a lényeget megközelítő minősítések, és érvényesek a kötet szerzőire is, akik nem a magyar konyhára jellegzetes zsíros, húsos, hizlaló ételekre szorítkoztak, ellenkezőleg, az egészségesebb növényi eredetűekre, az állati eredetűek közül pedig csupán a halra és a tejételekre, sajtfélékre. Na és a gyümölcsökre. Tucatnyi, a magyar ember számára ismeretlen receptet közölnek, miközben a hozzávalók mind megtalálhatók házunk táján. Jómagam például elsőként a svájci nemzeti eledelt, a müzlit készítettem el a kötet alapján. Fiamnak nem meséltem arról, hogy a müzli rengeteg változatban készíthető. s hogy legközelebb zabpehely helyett kávéőrlőben frissen darált búzát és árpaszemeket kap, s azt sem mondtam neki, hogy ez nem déd- és nagymamitól átvett magyar, hanem svájci étel, ám a mesélés hiányát evés közben szemmel láthatóan nem éreztette. Úgy fölfalta a rengeteg müzlit, mint farkas a Piroskát, s az új ízkeverék kimondottan szórakoztatta. Arcát beszőtte az a boldogság, amit az ínyencségeket végtelenül kedvelő Berda és Krúdy urak arcára képzeltem némely művük olvasása közben. Pedig Bálint, alig lévén tizennégy hónapos, igazán nem olvashatta — az ezúttal minden modem háziaszszonynak megvásárlásra ajánlott — könyv mottóját: „Az étkezési szokások világszerte makacsok, de annál szórakoztatóbb időnként változtatni rajtuk.” És mégis... Szigeti László Fitzcarraldo Werner Herzog, az új NSZK-beli film ma 42 éves kiváló egyénisége, filmrendező pályafutását amatőr filmesként kezdte, és teljesen autodidaktaként folytatta. A Kasper Hauser, a Sztroszek. a Woyczek, a Nosferatu, a vámpír alkotója ma rangos filmfesztiválok állandó vendége. Nem is annyira jelenlétével tiszteli meg ezeket a fesztiválokat — távol áll tőle a feltünősködés —, hanem egy-egy alkotásával. Nem tartozik a túlságosan termékeny rendezőkhöz. viszont amit megcsinál, szinte remekmű. 25 éves korában debütált első játékfilmjével, s eddigi utolsó előtti filmjét, a Fitzcarraldót vetítik most filmszínházaink. Egy valóban élt írországi vállalkozóról mintázta meg Herzog filmjének főszereplőjét, s valóban megtörtént eseményről a sztorit. Fitzcarraldo egy megszállott fantaszta, aki a századforidulón. a perui őserdőben arról álmodik, hogy operaházat épít, színpadán pedig Sarah Bernhardt meg Enrico Caruso lép fel majd. Moszkitóktól összecsípve, lázasan, emberfölötti akaraterővel kergeti ezt az álmot, lemeziről pedig olasz operák csendülnek fel az őserdő csendjében. És közben megvalósítja a lehetetlent (mert az operához pénzre is szüksége van): befogva a nem éppen békeszerető bennszülötteket, az indi-
