Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-12 / 11. szám
(nő/n) Rejtvény, 1. rész Férfinév Harsan lahajigál Marcangol Gramm Szovjet repülőgépek jelzése Régi méltóság Etna közepe X Ijedten ébred Fényjelen- 2*3_______ Szekundum Szakember > k Római 500 Munkaképtelen Ipszilon Méter A bór jele Cigány férfi Vietnami város Növény Európai s*e_______ Kisebb ipari berendezés \ Nitrogén Hangjegy Római öt Ugyan Éghajlat Nagygazda Rejtvény, 2. rész Határozói igenév képzője A krípton jele Angol világos sör Azonos betűk Réshang Mindenben hasonló Juhok istállója Kína fele Névelő Tarol Azon a helyen Harcias, bátor nó Kálium Olasz sarkkutató Folyó Romániában Bizalom tr Hajlék Azonos betűk Trinitrotoluol, röv. Az ENSZ egyik szervezete Okmány Londoni galéria 1 Irány Jugoszláv politikus volt A múlt «1« Me A bór jele Ásványfajta Nyílás a testen Némán türf belga üdülőhely Mélybe H-hang A kád peremei Alá . keverve Átmegy Tárgy rag X A karikatúra poénja a rejtvény fő soraiban olvasható. Készítette: L L. 7. számunk rejtvényének helyes megfejtése: — Az autódról már mindent tudok, de mennyi a fizetésed? Sorsolással könyvet nyert: Czakó Miklósné, Galsa (Holiéa), Benes Júlia, Vágkirályfa (Krárová n/V.), Mikus Emőné, Kéty (Kvetná), Váczy Éva, Komárom (Komámo). Kardos Éva, Görgő (Hrhov). (nőis) c T A J 0 L 0 j •KAJ.&nVJ'XJWH 1685. március 12-eit született George Berkeley angol filozófus. 1945. március I4-én alakult meg a haladó Szlovák Ifiúsági Szövetség. 1848. március 15-én tört ki a pesti nép forradalma. 1585. nuircius 16-án született Gerbrand A driaenszoon Brederode holland költő és drámaíró. 1685. március 17-én született Jean Nattier francia rokokó festő. 1895. március 19-én született Makszim Rilszkij ukrán költő és műfordító. 1900. március 19-én születeti Frederic Joliot-Curie Nobel-dijas francia fizikus. Műhely '84 Hogyan s mire volt érkezésük írástudóinknak a '84-es esztendőben, erről természetesen nem adhat arányos keresztmetszetet ez a kiadvány, nem azért, mert friss, eddig még meg nem jelent alkotások kerültek bele, hanem mert a teljesség igénye nélkül tudósít írásbeliségünk jelen helyzetéről, lehetőségeiről. A Műhely-sorozat a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat bábáskodása jóvoltából közel egy évtizede jelenik meg. helyt adva lapjain regényrészieteknek, költeményeknek, novelláknak, publicisztikai műfajoknak, kritikának. S kinek a műhelyébe látogathatunk el ebben az évben? Dávid Teréz, Finta László és Kövesdi János részleteket ad közre készülő alkotásaiból, felvillantva témaszerkesztésük és megközelítéseik eltérő szabályait és szabálytalanságait. Az Arc és Tükör novella- és verskoliekciója nem mutat túl az elvárásokon, mindenki a tőle várhatót nyújtja. A müvek a múltat és jelenkort térképezik. Helyzetképünket árnyaltabbá rajzolják a visszaemlékezések. L. Gály Olga például férje, Lőrincz Gyula emlékének hódol Féltéglával a szívemen című emlékiratrészletével. Vajkai Miklós híven folytatja önmagát, stílusban és nyelvezetben egyaránt. A csehszlovákiai magyar költészetet Gál Sándor, Tóth László, Török Elemér, Bettes István, Moyzes Ilona, Mázik István, Mihályi Molnár László két-két verse képviseli. Remélem, nemcsak jóindulatú vállveregetés közíróinknak és publicistáinknak a két megjelent tanulmány, hanem valóságot tükröz, az esszé és irodalomírás egyenértékűségét. Szeretném hinni, hogy Szigeti László és Zalabai Zsigmond írásai csak a jéghegy csúcsát jelzik, de sajnos, nem így van. Hiányzik, bántóan hiányzik irodalmi közéletünkből a tevékeny publicisztika, amit az utolsó lapok kritikai visszhangválogatása sem feledtet. Kulcsár Ferenc írja a kiadvány befejező részében a Madách könyvkiadó 1982-es sajtóvisszhangja elé: „A Madách könyvkiadó tevékenysége, nyugodtan állíthatjuk, nemzetiségünk, a csehszlovákiai magyarság irodalmi szellemi életének tükre." S hogy a tükör nem minket mutat a legszebbnek a világon, az még a mesében sem a tükör hibája. De a Műhely '84-é sem. Nagyvendégi Éva A lírikus Lőrincz Lőrincz Gyula munkáiból rendezett kiállítást a komáromi (Komámo) Dunamenti Múzeum abból az alkalomból, hogy a jeles közéleti személyiség, politikus és festőművész, a csehszlovákiai magyarság első és mindmáig egyetlen nemzeti művésze ez év januárjában lett volna hetvenöt éves. Érdekes, sokrétű anyagot sikerült a közönség elé vinni a tárlat rendezőinek, olyat, amely hűen prezentálja Lőrincz Gyula képzőművészi munkásságának teljes skáláját, betekintést nyújtva közel fél évszázados festői pályájának különböző szakaszaiba. Persze, a kiállítás ennek ellenére sem életmű-jellegű, hisz egyrészt ilyen méretű tárlat nem is ölelheti fel a teljes Lőrincz-életmüvet, másrészt a kiállítás rendezői egyéb szempontot helyeztek előtérbe. Történetesen, hogy olyan oldaláról mutassák be a képzőművész Lőrincz Gyulát, amely mindezidáig talán kevésbé ismert. A köztudat ugyanis elsősorban politikus festőként, a társadalmi igazságtalanságok, nehézségek, ellentmondások szülte ellenállásra érzékenyen reagáló forradalmi művészként, ezen belül is inkább grafikusként tartja öt számon. Holott — és ezt a tárlat anyaga messzemenően igazolja — a „robbanó lendületű" Lőrinczben indulásától haláláig ott élt a lírikus Lőrincz is, csak talán a közéleti ember örökös elfoglaltsága némileg háttérbe szorította. E mostani tártat éppen ezt, a tájra, a női szépségre, a férfi és nő viszonyára, a családra érzékeny művészt akarta bemutatni, s miközben grafikai munkásságát is felmutatja, festői mivoltát domborítja ki számottevőbben. Hogy a líraiság már kezdettől fogva megvolt Lőrincz Gyulában, azt bizonyítja többek között a negyvenes évek elejéről származó Régi galántai motívum című alkotása, vagy a tíz évvel később készült Magány című tájképe. A tárlat anyagából ítélve a 70-es években érezhetően megszaporodnak családi motívumú alkotásai, mint például a Hazafelé (1970) és a Család (1975). Többségében ebből az időszakból valók a szépséget és melegséget sugárzó női portréi is, mint a Liptói emlék (1976), Nő kendőben (1970), Leányfej (1972), vagy a Munkásnő szegfűvel (1978). S ebben az időszakban készült jó néhány lírai megfogalmazású tájképe is, melyek közül a Régi Pozsony (1965), Házak a dombon (1970), vagy a Csallóközi táj (1976) ciműeket említhetjük. A táriatszervezök szándéka Lőrincz ilyetén bemutatására dicséretesnek, a szándék megvalósítása pedig sikeresnek, Lörincz Gyula emlékéhez méltónak mondható. Németh Gyula
