Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-12 / 11. szám

KISHÍRADÓ A stúrovói magyar tanítási nyelvű alapiskolában farsangi karnevált rendeztek a harmadik és negyedik osztályosoknak. A gyerekek szüleikkel és nagyszüleik­­kel együtt nagy-nagy izgalommal várták a karnevál kezdetét, a jelmezes felvonulást. A zsűrinek igen nehéz feladata volt, hiszen a gyerekek ötletesnél ötletesebb jelmezben jelentek meg. Végül is öt-öt jelmezt díjaztak. A felvételen a jutalmazottak egy csoportja. (Paulovics László) A nyitrai (Nitra) virágkertészet négyhektáros üveg­házaiban gerberát, szegfűt, rózsát, orchideát, kállát. tulipánt, nárciszt, a cserepes virágok közül pedig filodendront. primulát, cineráriát és zöld dísznövénye­ket termesztenek. A nyolcvanöt tagú bronzérmes szocialista brigád, amelyet Viera Tóthová vezet, gon­doskodott arról, hogy nőnapra elegendő virág került a piacra. Képünkön Cecília Tóthová és Zita Arpááová csokrok készítése közben. (Kép és szöveg: Pavel Matis) A lévai (Levice) gépipari szakközépiskola étkezdéjé­nek dolgozói szocialista brigádot alkotnak. Vezetőjük Irena Mocnárová, s most azon fáradoznak, hogy ebben az esztendőben elnyerjék a munkaverseny aranyérmét. A brigád ezüstérmes, a tagok közül Anna Homofová, Olga Szolárová, Panák Terézia és Kurec Mária ezüst-, Hubin Erzsébet, Karaffa Magda és Juhász Valéria pedig bronzérmes. Valamennyien tag­jai a nőszervezetnek és a Vöröskeresztnek, többségük önkéntes véradó. Munkahelyükön is szívesen végez­nek társadalmi munkát, parkosítanak, csinosítják kör­nyezetüket. készségesen vállalnak felszolgálói munkát az iskolai rendezvényeken. Föztjük izük a kosztosok­­nak, a menü, melyet az iskola orvosának segítségével állítanak össze, a korszerű és ésszerű táplálkozási követelmények alapján készül. S e kollektíva számára nem mellékes, hogyan tálalják főztjüket. Ügyelnek rá, hogy a tisztaság mellett a szemnek is tetszetősen kerüljön terítékre minden fogás. S hogy nem hiába, arról a járási és kerületi pedagógiai központ, valamint a CSSZBSZ járási elnökségének köszönőlevele is tanúskodik, amelyet azért kaptak, hogy példásan látták vendégül az orosz és angol nyelvszakosok nyári továbbképzésén részt vevő pedagógusokat és lekto­rokat. (Belányi János) Utóhang egy szalagavatóhoz Végzős középiskolás diák vagyok. Nem tudni pontosan mikor, de számos társammal együtt én is a felnőtté válás útjára léptem. Elgondolkodtató azonban, hogy mitől, honnan is számítják az embert felnőttnek. Az biztos, hogy az egyik ilyen állomás a zöld aszta! s az azt megelőző szalaga­vató. S mivel ez csak egyszer van az ember életében, mi is tudásunk legjavával és sok-sok szeretettel igyekeztünk megszervezni, hogy jól érezzük magunkat, s megköszönhessük a szülők, tanárok igyekezetét, munkáját hogy felneveltek s igyekeztek emberré formálni bennünket A szalagok ünnepélyes átadása előtt szegfű­­csokrot vettünk osztályfőnökünknek, amelyet szerettünk volna néhány aszparágusszal díszíte­ni. Az eladó azonban nem adott hozzá sem aszparáguszt sem szalagot — mivel nem volt neki. Elmentünk a virágüzletbe, ahol az eladó adott is volna, de a függöny mögött írogató kolléganője sikeresen közbelépett Kijelentette, Beszélünk — Nemrégiben Somorjába (Samorín) utaztam a reggeli autóbusszal. Tudvalevő, hogy a reggeli járatok mind zsúfoltak, ez sem volt kivétel. Az egyik ülés szélén kaptam helyet, így végighallgathattam a hering módra összezsúfolódott utasok közt álló. Békén (Mierovo) fel­szállt lányok beszédét, akik az alapiskola felsőbb osztá­lyainak tanulói. Amilyen szerencsés vagyok, az a „gya­lázatos hülye" (értsd a tanár) biztos kihív felelni — így az egyik. A többiek is hasonló hangnemben folytatták a beszélgetést amely annyira bántotta a fülemet, hogy rájuk szóltam, mondván, nem beszélhetnek ilyen csú­nyán. Az eredmény az volt, hogy nehezen ugyan, de hátat fordítottak nekem, s folytatták a tanárok szapulá­hogy külön nem adhatnak el aszparáguszt de még 20 cm hosszú ezüstszalagot sem. Mikor azt mondtam, hogy csak fontoskodik, a vérig sértett hölgy csúnyán elkergetett minket Szalagavatónk ennek ellenére jól sikerült Egy másik, megértőbb virágkereskedőnél vettünk szalagot és aszpará­guszt is. Azt azért szeretném tudni, hogy az előbb említett eladó vajon elgondolkodott-e azon, hogy milyen rosszul esett az elutasítása ? Valószínűleg nem! Szerencsére több a segítőkész felnőtt, mint például a másodikként említett virágkereskedő, vagy a komáromi (Komámo) nyomdának az a dolgozója, aki félfogadás után is szívesen tájékoz­tatott bennünket Igaz, megdorgált minket, de szavai inkább baráti szavak voltak. Ezért nekik köszönettel tartozunk, és csak azért is rájuk akarunk hasonlítani! Molnár Zsuzsa de hogyan ? sát Beszélgetésükből idézni, sajnos, nem tudok, mert a jelzők, amelyekkel pedagógusaikat illették, nem tűrnek nyomdafestéket így a sorok tele lennének kipontozott helyekkel. Nem volt bátorságom ismételten rászólni a lányokra, nehogy e „díszítő” jelzőkből nekem is kijus­son. Azóta is gondolkodom az eseten, amely, sajnos, nem egyedi. Azért írtam le, hogy felhívjam e jelenségre a szülők, pedagógusok figyelmét. S az okokat keresve talán mindnyájan elgondolkozunk azon is. vajon mi — felnőttek hogyan beszélünk ? Baráth Ilona ■ KÉREM ■ A ■ PANASZKÖNYVET! Ezúttal azonban nem panaszkodni akarok, nem keseregni, hogy megint hogy használták ki jóhiszemű­ségemet, felhívni a figyelmet a kereskedelem hi­ányosságaira — hanem dicsérni. Elismerően szólni arról, ami természetes és eddig mégsem volt az, valakinek, valakiknek a hibájából, közömbösségéből. De most örömmel kiálthatom világgá, hogy a bratisla­­vai boltban, ahová bevásárolni járok, délután, sőt az esti órákban is van friss kenyér, friss péksütemény, mert a bolt vezetői is rájöttek, nekik is jobb, ha nem aszalódik reggeltől a kenyérféle a fűtőtest szomszéd­ságában lévő polcokon, ha a délutáni vevő nem morcosán távozik az üzletből — összefogdosva előző­leg minden darab kenyeret, melyik puhább —, hanem abból a tudatból fakadó jó érzéssel, hogy lám, ránk is gondoltak, akik csak munkaidő letelte után jöhetünk vásárolni a mindennapit És szólni kell külön a választékról is, a kenyér jó ízéről, mert a kínálatban — fehér, fekete, krumplis, köményes, frós, korpás és egyéb kenyér — mindenki megtalálja, ami szájízének, egészségi állapotának leg­inkább megfelel. Elégedettségünket szolgálja az is, hogy az éhes szájak száma szerint egy-egy családban vehetünk kétkilós, másfél kilós, egykilós kenyeret de hetenként egyszer megtelnek a polcok félkilós, cso­magolt sokáig frissen maradó fekete kenyérrel is. melynek bizonyára az egyszemélyes háztartást veze­tők őrülnek leginkább. Remélem, hogy másutt is javult a helyzet másutt is bővült a választék, rugalmasabb lett az ellátás ke­nyérfélévei, s ha nem, hamarosan Így lesz. Kívánsá­gom az új évben többek között az, hogy kenyérügyben bár soha ne kellene panasz miatt tollat fognom. —J. a M —

Next

/
Thumbnails
Contents