Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-12 / 11. szám
KISHÍRADÓ A stúrovói magyar tanítási nyelvű alapiskolában farsangi karnevált rendeztek a harmadik és negyedik osztályosoknak. A gyerekek szüleikkel és nagyszüleikkel együtt nagy-nagy izgalommal várták a karnevál kezdetét, a jelmezes felvonulást. A zsűrinek igen nehéz feladata volt, hiszen a gyerekek ötletesnél ötletesebb jelmezben jelentek meg. Végül is öt-öt jelmezt díjaztak. A felvételen a jutalmazottak egy csoportja. (Paulovics László) A nyitrai (Nitra) virágkertészet négyhektáros üvegházaiban gerberát, szegfűt, rózsát, orchideát, kállát. tulipánt, nárciszt, a cserepes virágok közül pedig filodendront. primulát, cineráriát és zöld dísznövényeket termesztenek. A nyolcvanöt tagú bronzérmes szocialista brigád, amelyet Viera Tóthová vezet, gondoskodott arról, hogy nőnapra elegendő virág került a piacra. Képünkön Cecília Tóthová és Zita Arpááová csokrok készítése közben. (Kép és szöveg: Pavel Matis) A lévai (Levice) gépipari szakközépiskola étkezdéjének dolgozói szocialista brigádot alkotnak. Vezetőjük Irena Mocnárová, s most azon fáradoznak, hogy ebben az esztendőben elnyerjék a munkaverseny aranyérmét. A brigád ezüstérmes, a tagok közül Anna Homofová, Olga Szolárová, Panák Terézia és Kurec Mária ezüst-, Hubin Erzsébet, Karaffa Magda és Juhász Valéria pedig bronzérmes. Valamennyien tagjai a nőszervezetnek és a Vöröskeresztnek, többségük önkéntes véradó. Munkahelyükön is szívesen végeznek társadalmi munkát, parkosítanak, csinosítják környezetüket. készségesen vállalnak felszolgálói munkát az iskolai rendezvényeken. Föztjük izük a kosztosoknak, a menü, melyet az iskola orvosának segítségével állítanak össze, a korszerű és ésszerű táplálkozási követelmények alapján készül. S e kollektíva számára nem mellékes, hogyan tálalják főztjüket. Ügyelnek rá, hogy a tisztaság mellett a szemnek is tetszetősen kerüljön terítékre minden fogás. S hogy nem hiába, arról a járási és kerületi pedagógiai központ, valamint a CSSZBSZ járási elnökségének köszönőlevele is tanúskodik, amelyet azért kaptak, hogy példásan látták vendégül az orosz és angol nyelvszakosok nyári továbbképzésén részt vevő pedagógusokat és lektorokat. (Belányi János) Utóhang egy szalagavatóhoz Végzős középiskolás diák vagyok. Nem tudni pontosan mikor, de számos társammal együtt én is a felnőtté válás útjára léptem. Elgondolkodtató azonban, hogy mitől, honnan is számítják az embert felnőttnek. Az biztos, hogy az egyik ilyen állomás a zöld aszta! s az azt megelőző szalagavató. S mivel ez csak egyszer van az ember életében, mi is tudásunk legjavával és sok-sok szeretettel igyekeztünk megszervezni, hogy jól érezzük magunkat, s megköszönhessük a szülők, tanárok igyekezetét, munkáját hogy felneveltek s igyekeztek emberré formálni bennünket A szalagok ünnepélyes átadása előtt szegfűcsokrot vettünk osztályfőnökünknek, amelyet szerettünk volna néhány aszparágusszal díszíteni. Az eladó azonban nem adott hozzá sem aszparáguszt sem szalagot — mivel nem volt neki. Elmentünk a virágüzletbe, ahol az eladó adott is volna, de a függöny mögött írogató kolléganője sikeresen közbelépett Kijelentette, Beszélünk — Nemrégiben Somorjába (Samorín) utaztam a reggeli autóbusszal. Tudvalevő, hogy a reggeli járatok mind zsúfoltak, ez sem volt kivétel. Az egyik ülés szélén kaptam helyet, így végighallgathattam a hering módra összezsúfolódott utasok közt álló. Békén (Mierovo) felszállt lányok beszédét, akik az alapiskola felsőbb osztályainak tanulói. Amilyen szerencsés vagyok, az a „gyalázatos hülye" (értsd a tanár) biztos kihív felelni — így az egyik. A többiek is hasonló hangnemben folytatták a beszélgetést amely annyira bántotta a fülemet, hogy rájuk szóltam, mondván, nem beszélhetnek ilyen csúnyán. Az eredmény az volt, hogy nehezen ugyan, de hátat fordítottak nekem, s folytatták a tanárok szapuláhogy külön nem adhatnak el aszparáguszt de még 20 cm hosszú ezüstszalagot sem. Mikor azt mondtam, hogy csak fontoskodik, a vérig sértett hölgy csúnyán elkergetett minket Szalagavatónk ennek ellenére jól sikerült Egy másik, megértőbb virágkereskedőnél vettünk szalagot és aszparáguszt is. Azt azért szeretném tudni, hogy az előbb említett eladó vajon elgondolkodott-e azon, hogy milyen rosszul esett az elutasítása ? Valószínűleg nem! Szerencsére több a segítőkész felnőtt, mint például a másodikként említett virágkereskedő, vagy a komáromi (Komámo) nyomdának az a dolgozója, aki félfogadás után is szívesen tájékoztatott bennünket Igaz, megdorgált minket, de szavai inkább baráti szavak voltak. Ezért nekik köszönettel tartozunk, és csak azért is rájuk akarunk hasonlítani! Molnár Zsuzsa de hogyan ? sát Beszélgetésükből idézni, sajnos, nem tudok, mert a jelzők, amelyekkel pedagógusaikat illették, nem tűrnek nyomdafestéket így a sorok tele lennének kipontozott helyekkel. Nem volt bátorságom ismételten rászólni a lányokra, nehogy e „díszítő” jelzőkből nekem is kijusson. Azóta is gondolkodom az eseten, amely, sajnos, nem egyedi. Azért írtam le, hogy felhívjam e jelenségre a szülők, pedagógusok figyelmét. S az okokat keresve talán mindnyájan elgondolkozunk azon is. vajon mi — felnőttek hogyan beszélünk ? Baráth Ilona ■ KÉREM ■ A ■ PANASZKÖNYVET! Ezúttal azonban nem panaszkodni akarok, nem keseregni, hogy megint hogy használták ki jóhiszeműségemet, felhívni a figyelmet a kereskedelem hiányosságaira — hanem dicsérni. Elismerően szólni arról, ami természetes és eddig mégsem volt az, valakinek, valakiknek a hibájából, közömbösségéből. De most örömmel kiálthatom világgá, hogy a bratislavai boltban, ahová bevásárolni járok, délután, sőt az esti órákban is van friss kenyér, friss péksütemény, mert a bolt vezetői is rájöttek, nekik is jobb, ha nem aszalódik reggeltől a kenyérféle a fűtőtest szomszédságában lévő polcokon, ha a délutáni vevő nem morcosán távozik az üzletből — összefogdosva előzőleg minden darab kenyeret, melyik puhább —, hanem abból a tudatból fakadó jó érzéssel, hogy lám, ránk is gondoltak, akik csak munkaidő letelte után jöhetünk vásárolni a mindennapit És szólni kell külön a választékról is, a kenyér jó ízéről, mert a kínálatban — fehér, fekete, krumplis, köményes, frós, korpás és egyéb kenyér — mindenki megtalálja, ami szájízének, egészségi állapotának leginkább megfelel. Elégedettségünket szolgálja az is, hogy az éhes szájak száma szerint egy-egy családban vehetünk kétkilós, másfél kilós, egykilós kenyeret de hetenként egyszer megtelnek a polcok félkilós, csomagolt sokáig frissen maradó fekete kenyérrel is. melynek bizonyára az egyszemélyes háztartást vezetők őrülnek leginkább. Remélem, hogy másutt is javult a helyzet másutt is bővült a választék, rugalmasabb lett az ellátás kenyérfélévei, s ha nem, hamarosan Így lesz. Kívánságom az új évben többek között az, hogy kenyérügyben bár soha ne kellene panasz miatt tollat fognom. —J. a M —
