Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-12 / 7. szám

Viliam Salgovic, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke munkalá­togatást tett Komárom­ban (Komárno), ahol tájé­kozódott arról, hogyan teljesíti a járás a CSKP XVI. kongresszusának határozatait és a 7. öté­ves tervidőszak utolsó évének tervét. Viliam Sal­govic Lukás Michlica mérnöknek, a hajógyár igazgatójának kíséreté­ben megtekintette a gyá­rat is (képünkön). Stockholmban január 29-én megkezdődött az európai biztonsági és le­szerelési bizalomerősítő tárgyalások ötödik fordu­lója. A tanácskozáson 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada küldöttei vettek részt. A CSTK FELVÉTELEI Oxford egyetemi városban parázs vita zajlott le arról, hogy az egyetem hajdani diákját, Nagy-Bri­­tannia jelenlegi miniszterelnökét, Margaret Tha­tchert a világhírű egyetem díszdoktorává avassák-e vagy sem. Végül is úgy döntöttek — és ezt az utcai tüntetések is alátámasztották — hogy a miniszterasszonynak nem ítélik oda a díszdoktori címet! Először fordult elő az oxfordi egyetem mozgalmas történetében, hogy a javaslatot eluta­sították. Az ok: Margaret Thatcher könyörtelenül megnyirbálta az állami költségvetésben a közmű­velésre és a közoktatásra szánt összeget, s ez az oxfordi egyetemet is kellemetlenül érinti. XVI. ZJAZDU KSC Február 4-én Darina Cernová, a Szlovákiai Nöszövetség KB alelnö­­ke, Karol Mroceknak, az SZLKP KB propaganda és agitációs osztályveze­tő-helyettesének, vala­mint Ludovit Srank mér­nöknek, a Zivena kiadó­­vállalat igazgatójának je­lenlétében ' beiktatta funkciójába a Nö új fö­­?S szerkesztőjét, Pákozdi r- Gertrúd közgazdasági jq' mérnököt (felvételünkön ^ jobbról a második), és 2Í felmentette tisztségéből S' Haraszti-Mészáros Er­­^ zsébetet. A türelem a keresztényi erények egyik fegé­­kesebbike, c/e úgy tűnik; gyakorlását az egyház többnyire inkább a hívőkre hagyja. Az utóbbi hónapokban ugyanis éppen a katolikus egyház feje nem tartja szükségesnek, hogy felvértezze magát a türelem erényével. Sőt már-már vétkes türelmetlenséget tanúsít a latin-amerikai „forra­dalmár" papok iránt, akik a „felszabadítás te­ológiáját" hirdetik és hazájukban támogatják a nemzeti felszabadító mozgalmakat, forradalmi törekvéseket Az alsó papság túlnyomó többsé­ge a néppel tart, azt vallja nemcsak szóval, hanem tettekkel — 5 volt már rá példa, mártí­­romsággal is —, hogy mi sem áll közelebb a krisztusi tanokhoz, mint a szegények, a kisem­mizettek boldogulásán, testi-lelki fe/emelkedé-A Vatikán türelmetlen... sén, a szociális igazságtalanságok megszüntetésén fáradozni. Vagyis azokért a célokért küzdeni, ame­lyeket a forradalom tűzött zászlajára, s amelyeket a nicaraguai sandinisták már győzelemre juttattak. A függetlenség védelmét, a forradalom vívmá­nyainak továbbfejlesztését a nicaraguai papság nem tartja összeegyeztethetetlennek az egyház kül­detésével. A forradalmi kormánynak négy pap-mi­nisztere van. Kettőt Migue! d'Escotót és a közis­mert, népszerű pap-írót az oktatásügyi tárcát veze­tő Ernesto Cardenalt, már néhány hónappal ezelőtt kiközösítéssel fenyegette meg az egyház, most tizenöt napos ultimátumot kaptak. Vagy-vagy. Er­nesto Cardenal, akit már korábban kizártak a jezsuita rendből, melynek tagja volt, többször is válaszolt újságírók kérdéseire. A Vatikán magatar­tásáról többek között a következőket mondta: „Ne­héz erről beszélnem, de a pápa politikája tulajdon­képpen Reagan agresszív politikáját egészíti ki, s ez szörnyű." A pápa éles bírálataira Cardenal közvet­ve, az Espresso c. portugál hetilap hasábjain vála­szolt. Itt egyebek között ezt írja: „Nem tudok elképzelni egy olyan Istent, aki azt akarná, hogy mondjak le a népemmel szembeni kötelességeim­ről. A forradalom ügye számomra többet ér saját életemnél, s eközben azt akarják tőlem, hogy épp abban a pillanatban mondjak le róla, amikor hazá­mat a világ leggazdagabb országa részéről halálos veszély fenyegeti..." II. János Pál pápa „utazó" pápa. A világ különbö­ző részeiben röpke néhány év alatt huszonnégy körutat tett A mostani a huszonötödik, amelynek során immár hatodszor látogatott latin-ameriai or­szágokba. Itt él a világon a legtöbb katolikus, s nem vitás, hogy a hívőket manapság éppen ezekben az országokban fenyegeti a leginkább a forradalmi eszmék „mételye". A „circo americana" — az amerikai körút — során ezúttal az egyházfő Vene­zuelába, Ecuadorba, Peruba, Trinidadba és Tobagó­­ba látogatott. Nemcsak politikusokkal és egyházá­nak tisztségviselőivel, hanem a szokásosnál is töb­bet találkozott a fiatatokkal, az ifjúság képviselőivel. A pápa latin-amerikai kőrútjai hovatovább politikai eszközzé válnak, és leplezetlenül politikai célokat követnek: a latin-amerikai országok felszabadító és függetlenségi harcának megakadályozását, a fiata­tok távoltartását a forradalmi mozgalmaktól. A katolikus egyház mindig arra intette a papsá­got, hogy ne politizáljon. Mert ha isten szolgái ezt megteszik, és ráadásul a demokrácia, a haladás, netán forradalmi eszmék oldalán, akkor könnyen elvesztik a — türelmét. Úgy, mint most, s mint a történelem folyamán oly sokszor és emlékezetesen. Láng Éva ~~

Next

/
Thumbnails
Contents