Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-12 / 7. szám

Bizonyára igazat ad nekem az olvasó abban, hogy sok gazdasszonynak okoz gondot a főződény beszerzése. Nem mintha e mindennapi szükségleti tárgyból nem lenne az üzletekben — a mutatós, praktikus edénykészletekből van választék bőven —, de kinek kell ma egy egész edénykészlet ? Elsősorban a háztartást alapító fiataloknak. Sőt lehet, hogy még ők sem ragaszkodnak a drága készlethez, megelégednének néhány célszerű fazékkal-lábassal is. S azok, akik egy-két kisebb darabbal akarják feltölteni meglévő készletüket, bizony lejárhatják a lábukat, amíg találnak megfelelőt. Hogy miért? Erre nehéz válaszolni. Emlékszünk még arra az időre, amikor a kisebb ürtartalmú edényekből kénye-kedvére válogathatott a vásárló. Hiszen Csehszlovákiában még a hatvanas években is tizenegy gyárban készítettek zománcozott edényt. És ma? Mindössze háromban: a Ceské Budéjovice-i Sfinxben, a füleki (Filakovo) Kovosmaltban és a Frydlant nad Ostravice-i Normában.

Az említett gyárak közül a Sfinx a legrégebbi, a közelmúltban ünnepelte fennállásának 90. évfordulóját. Csehszlovákiában itt gyártottak először zománcozott edényt, s a Sfinx azóta is megmaradt annak, ami volt: edénygyárnak. Csak termékeik formája, színe, díszítése és minősége változott a korral az igényeknek megfelelően, meg a gyártók tapasztalata nőtt.

A gyárban 1948 után került sor jelentősebb változásra, s 1953-ban a Csehszlovákiában gyártott zománcozott edények huszonnégy százaléka már itt készült. Azóta a termelés négyszeresére növekedett, s ma a hazánkban gyártott zománcozott edények kilencvenkét százalékát itt állítják elő. S ez nem puszta statisztikai adat, a valóságban is észlelhető az itt elért nagy fejlődés, az edények választékának bővítése, a minőség javulása, a divatos színek, a díszítések korszerűsítése. A Sfinx termékei versenyképesek, jól ismertek a külföldi piacokon a világ harmincöt országában. S ez már magában véve is eredmény, olyan bizonyítéka a jó minőségnek, melyet nem lehet megcáfolni. Václav Klíma, a vállalat igazgatója, aki már harminchét éve dolgozik a vállalatnál, így vall erről:

— Sikerünk titka elsősorban abban rejlik, hogy ahol csak lehetőség adódott rá, igyekeztünk kihasználni a tudományos-műszaki fejlődés nyújtotta előnyöket. Több árut termelünk, s ezzel egyidőben növeltük a termelés hatékonyságát is. Az elért eredmények megbecsülendők azért is, mert az edények gyártásához szükséges gépeket és nyersanyagot sem Csehszlovákiában, sem a többi szocialista államban nem gyártják, tehát tőkés országokban kell azokat megvásárolnak. De már azzal is eldicsekedhetünk, hogy jelenleg három saját készítésű géppel dolgozunk! Csupán egy gépnél az évi anyagmegtakarítás meghaladja a 172 ezer koronát. Egyidejűleg rövidebb lett a zománcozás folyamata, kisebb termelési területre van szükség, és csaknem felével nőtt a termelőképesség! Az általunk készített gépsorok előnye még az is, hogy a pardubicei Tesla együttműködésével sikerült az egyes munkafolyamatoknál elektronikus vezérlést alkalmaz(nŐ4)

Még

___:____■ M

kevés

a

fazék

1. Marié Drábová, a CSKP KB tagja, a Szocialista Munka hőse és „aranybrigádja"

2. Fület kap a fazék

Arch ív-felvételek

ni. Egy ilyen gépsor bevezetésével négy szakképzett munkaerő munkája takarítható meg. Figyelemre méltó tény még az is, hogy egy ilyen gépsorral hatmillió devizakoronát takaríthattunk meg.

Ennek az igyekezetnek a célja elsősorban az, hogy növeljék a piacon a sokat keresett, hiánycikkeknek számító olcsóbb és kisebb ürtartalmú edények mennyiségét, megtartva a termék minőségét. A Belis Stabil Extra nevű edénnyel, melynek termékeik közül a legjobbak a tulajdonságai, a nagy külföldi kereslet ellenére is elsősorban a belkereskedelmet látják el.

A Sfinx dolgozói szocialista kötelezettségvállalásokkal igyekeznek a tervfeladatokat túlteljesíteni. A kötelezettséget vállaló kollektívák egyike a Marie Drábová — a Szocialista Munka Hőse — vezette szocialista brigád is, melynek 12 tagja felszabadulásunk 40. évfordulója alkalmából vállalta, hogy terven felül 40 műszakot dolgozik le. Minden műszakban 320 szólóedényt — teáskannát, tepsit, fazekat, lábast — készítenek el, így terven felül 12 800 darab edényt juttatnak a fogyasztókhoz.

A 40-es nemcsak szimbólum a Sfinxben, egyre több kollektíva csatlakozik vállalásával Marié Drábováékhoz.

Ebben a gyárban a brigádok közötti szocialista versengés szinte természetes. Többnyire ugyanis olyan kollektívák dolgoznak itt, amelyeknek szívügyük a vállalat hírnevének öregbítése, amit elsősorban színvonalas termékekkel érhetnek el. Ebben a vállalatban az elsők között alkalmazták a munkaszervezés és jutalmazás brigádon belüli formáját is. És annak ellenére, hogy kezdetben nehézségek is voltak az új energiafogyasztási és zománcozási előírások bevezetésénél, a dolgozók munkatermelékenysége fokozatosan növekedett, és havi átlagfizetésük is nagyobb lett. Persze a cél továbbra is: jó és elegendő edényt gyártani. Hogy ne csak a külföldi megrendelők legyenek elégedettek az általuk gyártott edényekkel, hanem a hazaiak is. Meggyőződésük, hogy a szocialista verseny és az új munkamódszerek rövid időn belül olyan teljesítményhez vezetnek, amelynek nyomán a szükségletnek megfelelően láthatják el a belföldi üzleteket.

KLÁRA KOZÁKOVÁ