Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-03 / 49. szám
KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELE CS Egyedül vagyunk, magunkra maradtunk? Igen. de nem azért mintha így óhajtottuk volna. Sok-sok fiatal nőnek ez a véleménye Olaszországban, de hozzá tehetjük bátran, nemcsak ott. Hanem hazai berkekben is. Az egyedül maradás ugyanis csaknem minden esetben kényszerűség. Mert nem így akarjuk. Nem felel meg nekünk. Ugyanis nem igaz, hogy az álmunk a siker, a szabadság, a függetlenség, az önállóság és hasonló avult emancipációs jelszavak. A mai fiatal nők hisznek a férfi és a nő közös kötelékében. Azt gondolják, hogy a megosztott öröm kettős öröm, s a megosztott bánat fél bánat így ezt a közösséget érdemes kipróbálni. Amikor egy nő — mindegy, hogy hány éves korban — elhatározza, hogy most már szívesen élne azzal a bizonyos „igazival'’, egyszerre rájön arra, manapság ugyancsak nehéz rátalálni arra az elfogadható férfira, aki igényeinek legalább a minimumát teljesítené, és akivel úgy általában „ki lehetne jönni". Megtalálni a megfelelő élettársai ezek szerint éppen olyan nagy gond, mint megtalálni a megfelelő hivatást, foglalkozást. Ezt manapság valóban nagyon sok fiatal nő állítja, olyanok, akiknek elméletileg egyébként minden előfeltételük meg lenne arra. hogy rendes, tisztességes házasságot kössenek. Csakhogy kivel? Vannak nők, akik ellentmondást nem tűrő könyörtelenséggel megállapítják, hogy az igazi férfiak ma már „kihaltak", vagy egyszerűen eltűntek, egyszóval: nincsenek Azok pedig, akik megmaradtak (és esetleg kéznél is vannak), pszichikai roncsok, minden férfierő híján, túlzott anyagi igényeik kiadásaiban, illetve adósságokban fulladoznak. Vagy egyszerűen már nősek ... S így az „egész” ügy tárgytalan. Vannak aztán nők, akik könnyfakasztó, szomorú történeteket mesélnek a szerelmeikről, amelyek tiszavirág életűek voltak, és ráadásul minden perc csupa meg nem értés volt, és ugye. most már az is mindegy, hogy ki volt a hibás(abb). Miért oly nehéz rátalálni a megfelelő társra? Valóban mások ma a férfiak, vagy a nők sokkal igényesebbek? Vitathatatlan, hogy az élet megváltozott. Még tíz évvel ezelőtt, a legviharosabb feminizmus idején, a család válságba került. A házasságról mint intézményről mindenütt teljes gőzzel folyt a vita, s a nő, aki társat keresett, ebben a közhangulatban ugyancsak „feltűnési viszketegségben" szenvedett, mondták róla. (Nálunk. Csehszlovákiában mindez szintén megvolt, de jóval enyhébb formában, elvégre már tíz évvel ezelőtt is azon fáradoztunk, hogy kialakítsuk a szocialista család legmegfelelőbb modelljét ...) Akkoriban a féijet kereső nőre rámondták, hogy ómódi. sőt nevetséges. mert az akkori (jobbára nyugati) ideálok azt diktálták, hogy a nő önmegvalósítását, érvényesülését csakis a társadalomban keresse és találja meg. a többi nem fontos ... Ma azonban — s nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy világszerte — visszatértek a régi vágányra, a család ismét elfoglalta egyedülálló. pótolhatatlan szerepét, éppen úgy, mint a házastársak (jó néhány évvel ezelőtt oly lenézett) együvétartozása. Biztos, hogy az az idő már rég elmúlt, amikor a házastárs. a partnérkeresés idejétmúltnak és fölöslegesnek volt tekintendő. Mára ezeket a szélsőséges nézeteket elfújta a szél, ám a mai nő ennek ellenére mégsem az. aki tegnap volt. „A mai nő az érzelmeket már nem helyezi mindenek fölé — állítja Claudia Soresi, olasz pszichológus. — A szabadabb (nem szabadosabb) erkölcs megengedi neki, amennyiben ő is akarja, hogy már fiatalabb korában, minden elkötelezettség nélkül átéljen bizonyos erotikus kalandot(kat). Később érzelmi ügyeinek megoldását mindenképpen aláveti sorsa, életpályája megoldásának: először is e! akaija végezni tanulmányait, aztán megfelelő állást akar. érvényesülni a szakmájában, és csakis ezek után — amikor már átlépte huszonötödik életévét — kezdi érezni, hogy itt lenne az ideje megtalálni az állandó, az egy életre való társat. Csakhogy, ha ezt a megtartandó partnert a harmincöt év körüli férfiak között kezdi keresgélni, akkor csakhamar megállapítja: bizony már„foglaltak”. Legalábbis nagy többségük. Amennyiben viszont a saját korosztályában keres partnert, tikkor általában olyan férfiakkal találkozik, akik bizonytalanok, sokszor pszichikailag még teljesen éretlenek, akik el vannak telve első munkahelyük problémáival és még azt sem döntötték el, hogy tulajdonképpen mit is akarnak az életben, az életükkel csinálni. Megfelelő partnert, házastársat találni tehát nagyon-nagyon nehéz. Már csak azért is. mert a mai nő alaptermészetének tulajdonságai ugyancsak megváltoztak. A mai fiatal nő érett, megszokta, hogy saját dolgaiban saját maga döntsön, és távolról sem olyan alkalmazkodóképes. mint voltak az anyák és a nagyanyák. Miért? Lényegében azért, mert egyáltalán nem óhajt alkalmazkodni. Saját jószántából ugyan nem választja a magányos „farkas” életmódját, de tudja, hogy ha másképp nem megy, hát meg tud birkózni kényszerű magányával, minden különösebb gond, probléma nélkül. Nem fél az érzelmektől. Számára teljesen elvesztette jelentőségét az. hogy a férj anyagilag ellássa, gondoskodjon róla — maga is fenn tudja magát tartani —. ellenben a férfiban a társban az erkölcsi, az érzelmi támaszt keresi. Tehát ilyen vonatkozásokban keresi az „igazit”, azt akivel megoszthatja érzelmeit, tapasztalatait, gondjait. S ha ezt nem találja meg. nem hajlandó a kompromisszumra. És ismét Claudia Soresit idézzük: — Abban a világban, amely annyiféle természetet. temperatumot produkál, természetesen nagyon nehéz megtalálni az igazi férfit. Ez egyébként más korokban sem volt könnyű. Sohasem volt könynyü! Csakhogy azelőtt a nő kénytelen volt elviselni — s hajlandóbb is volt rá — a kiválasztott férfi negatívumait, kilengéseit, csakhogy megtartsa. Ma azonban olyan férjet óhajt, aki neki. az elképzeléseinek megfelel. A mai nő nem hajlandó magát „alárendelni”, hanem — választani akar. No de ez csak az energikus és túl igényes nők bűne, azoké, akik manapság oly nehezen találnak partnerre? Természetesen, nem szabad lebecsülnünk a férfiak ellenérzését, vagy ellenállását sem. Ám hallgassuk meg, hogy mit mondanak a magukra maradt nők: — Találsz magadnak egy férfit, akit eléggé tökéletesnek tartasz, tetszik, pontosan olyan, amilyet mindig is szerettél volna. Igenám, csakhogy ő elutasítja az egy életre szóló köteléket, vagy irtózatosan fél az érzelmektől, vagy a nőktől... Ebből következően az ember egyre több bizalmatlan és bizonytalan férfival találkozik, akik egész egyszerűen nem tudják, hogy mit akarnak. Több házasságkutató tudós hajlik arra a vélemény-Nehéz megtalálni azt az igazit... (nő 10) 7
