Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-12-03 / 49. szám

KALENDÁRIUM 1870. december 5-én szüleien Vilézslav Novak nemzeti művész cseh zeneszer­ző. 1870. december 5-én hah meg Alexander Dumas francia író. 1925. december 5-én halt meg Stanislaw Reymont Nobel-díjas lengyel író. 1875. december 6-án született Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij szovjet kul­­túrpolitikus. 1870. december 7-én halt meg Jún Palá­nk szlovák drámaíró. 1865. december 8-án született Jean Sibe­lius finn zeneszerző. KÖNYV Két bukfenc között Bettes István költészete oly sokszólamú, hogy ellenáll a beskatulyázásnak. Kötésze­tének alaphangja akár derűsnek is feltűn­hetne, ha verseinek derűs, játékos, jókedvű szemlélete nem csapna át minduntalan fanyar érzelmességbe, máskor iróniába és csúfolódásba. Költészetteremtö indulata a szigorú moralizmusa azonban mentes a pátosztól és a nagy szavaktól. Indulatait takaréklángon égeti, mert ami a versterem­tő indulatot kiváltotta belőle, azt érteni is akarja, ha megérteni, tudja, nem szabad. Nem tudom, vajon a derű, vagy a világ állapotára vonatkozó bölcs rezignáció-e az elsődleges szemléletében. Derű és keserű­ség ugyanis elválaszthatatlan egységben jelenik meg legjobb verseiben, így aztán az ember nevet is, de rögtön megfagy benne a nevetés. Előfordul, hogy egyetlen versen belül is egymással nehezen összeférő ér­zelmeket képes felkelteni olvasójában. Versei jól jellemzik azt a szemléletválto­zást, ami napjaink költészetében, akár a közelmúlt lírájához képest is végbement. Nem is olyan régen még hihette a költő, hogy „a szellem olyan valami, hogy még a Két bukf között BETTES ISTVÁN víz alatt is bugyborékol, hiába nyomorga­­tod, kezét-lábát kitöröd, akkor is ágasko­dik". Az ilyen bölcsességért ma már nem sokat fizetnénk a szellemi bolhapiacon. Ágaskodik, hogyne ágaskodna! Mást úgy­sem tehet. Bettes István sem tagadja, hogy igy van ez — ha nem is rendjén. S hogy ne legyen szólam az igazságból, lerántja a sárba, mint a Vélsz a madam módján című versében: „a szellem olan valami hód méd a víz alatt isz budbolékol hiába nomolda­­tod kezét-lábát kitölöd akkor isz ádaszto­­dik". Mintha azt mondaná, óvakodjunk a magasztosságtól és a pátosztól, mögöttük mindig valami huncutság lapul. Bettes Ist­ván verseinek fanyar, olykor groteszk szemléletét kivételes ritmusérzék és játé­kosság, frappáns nyelvi humor emeli jelen­tőssé. A két bukfenc között című kötet szerzője, úgy tetszik, nemcsak az egyik legfiatalabb, hanem az egyik legeredetibb hangú és legtehetségesebb költője is a csehszlovákiai magyar irodalomnak. GRENDEL LAJOS Milyen könyvet karácsonyra ? A karácsonyi könyvvásár a kassai (Kosi­ce) magyar könyvesboltban tulajdonkép­pen már novemberben elkezdődött, az új­ságokban is közzétett könyvajánlattal, (így mintegy 4—5 ezer könyvet adtak el), ennek ellenére az igazi ünnepi vásár december­ben van. Arról, hogy mit talál majd a könyvet vásárló az üzlet polcain, illetve a Lenin utcában a két utcai árusnál, Balogh Évát az üzlet vezetőjét kérdeztük. — Decemberben, vagy ha úgy tetszik, karácsony előtt kisebb lesz a választék, mint az elmúlt években. Az idén általában kevesebb példányszámban kapunk egy­­egy könyvet, mint amilyen az igény. A legkisebbeknek leporellókból mintegy 15 félét kínálunk, mesekönyveink is vannak bőven, de nem kaphatók a sokak által keresett klasszikus mesék, például Ander­sen és Benedek Elek meséi, a Minden napra egy mese, Kis gyermekek nagy me­sekönyve. Van viszont Zengő ábécé. Öreg néne őzikéje, Tóth Lászlótól a Lyuk az égen. Aránylag bő a választék a serdülő lányok könyveiből, a csíkos és pöttyös könyvekből. Ajánlanám például Jankótól Az elmaradt tánc-ot. Kertésztől a Titkos házasság-ot, Szalaytól a Hoztam három gyereket-et. Magyartól az Ének a küszöb elött-et stb. Azt hiszem, a diákkönyvtár szorozatban is mindenki megtalálja a ked­­vérevalót. Kis példányszámban kapjuk az életrajzi könyveket, sajnos, a sok-sok ér­deklődőt nem tudjuk kielégíteni. Szinte napok alatt fogyott el például Marlen Diet­­rich önéletrajza, a Tiétek az életem, és alig-alig van krimink, detektívregényünk. Nagyon keveset kapunk fajtában is, pél­dányban is. Hiányozni fognak kínálatunk­ból a szakácskönyvek, a kézimunkaköny­vek, az ismeretterjesztő könyvek egész skálája, a zöldség- gyümölcs-, szőlőter­mesztési szakkönyvek, és növényhatáro­zókkal, képzőművészeti albumokkal sem tudunk szolgálni. Viszont mindenkinek fi­gyelmébe ajánlanám a versesköteteket. Nagyon szép ajándék a vers minden kor­osztály számára, és könyvesboltunkban megtalálhatók a klasszikusoktól a mai köl­tőkig szinte minden jelentősebb alkotó kö­tetei. Nem régen kaptuk nagyobb példány­számban a Magyar értelmező kéziszótár-t. s az új könyvek közül kapható Kodolányitól a Szép Zsuzska, Szabó Magdától a Régi­módi történet, Reymonttól a Parasztok, Borovickától a Híres politikai merényletek, és szolgálhatunk a hazai magyar írók köte­teivel is a kedves vásárlóknak. Érdekesség­ként talán még megemlíteném a fotós kézikönyvek négy fajtáját. Színvonalas, ér­dekes kiadványok. MILICKY JOLÁN FOLYÓIRAT A béke dolgában A Szovjet írószövetség magyar nyelven is megjelenő folyóirata, a Szovjet Irodalom ez évi 10. száma meglehetősen szerény kíná­laté eredeti szépirodalomban. Ennek legfőbb oka Alekszandr Csa­­kovszkij Befejezetlen arckép c. regénye, amelyből a folyóiratbeli közlésre kiválasz­tott fejezetek csaknem a szám felét kitöltik. Véletlenül történt-e ez vagy sem, nem tudom. Annyi bizonyos, hogy a második világháború végén elhunyt Franklin Delano Roosevelt amerikai elnökről írott politikai (történelmi, életrajzi?) regény nagyon ta­nulságos és számtalan analógiát kínáló olvasmány lehet éppen ezekben a napok­ban, hetekben. Hiszen még a nagypolitika iránt kevésbé érdeklődök is várják, hogy az emberiség sorskérdéseit illetően mit hoz a két szupernagyhatalom vezetőjének genfi csúcstalálkozója. Mindenekelőtt a béke dolgában. Mert „Az értelem atomveszély­ben" van — viseli címként Csingiz Ajtma­­tov nagyszerű esszéjje ugyanezen szám Fórum rovatában. Az írók azonban — s ez már Szergej Baruzgyinnal, a Druzsba Naró­­dov főszerkesztőjével készített interjú címe — „Hisznek a béke erejében". S a maguk módján és eszközeivel azon munkálkod­nak, hogy „Fulltontól Helsinkiig és to­vább ..." (Alekszandr Karaganov írása) épüljön mindig újabb és újabb „Híd a békéhez" (Alekszandr Pankov esszéje). Mindezen kívül az érdeklődő olvasó ma­gyar fordításokban kap ízelítőt az orosz irodalom ősforrásának számító Igor-ének­­ből, melyet 800 évvel ezelőtt alkotott meg ismeretlen, zseniális szerzője. Két összeál­lításra is felhívom még a figyelmet: egyiket a roppant alkotói energiájú Tandori Dezső versei és műfordításai képezik, a másik méltó megemlékezés Majakovszkij költő­társa, a szómágus Velemir Hlebnyikov szü­letésének 100. évfordulójáról. BERECK JÓZSEF KIÁLLÍTÁS Októberrel született művészet „Ha a boldogságtól bágyadt, kiégett/ vol­tam, csendről álmodtam, mint ez jtt,/ kö­zepette különös remegésnek,/ s épp ilyen­nek képzeltem el a lélek/ halál utáni kóbor­lásait." — írja Anna Ahmadulina a Lehet-e a sorsom című versében. A lélek halál utáni kóborlásait is nyomon lehetett követni a prágai Valdstein-palotában megrendezett tárlaton, amely az Októberrel született mű­vészet címet viseli, s kép- és szoboranya­gát a moszkvai Tretyakov Képtár kölcsö­nözte. A hetvenegy festmény és harminc­hét kisplasztika a Szovjetunió 1917-től 1982-ig megélt történelmi küzdelmeit áb­rázolja. két megközelítésben. Az egyik a forradalom, a háború, az ország megvédé­sének többnyire heroizmussal övezett áb­rázolása, a másik a békés építömunka szolid pátosztól kisért bemutatása, amely­ből a művésztől az űrhajósig, a traktorostól a határőrig mindenki kivette a részét. A kiállított alkotások stílusa két fogalommal karakterizálható: szocialista realizmus; csak Alekszej Zelenyszkij Októbere tartal­maz kubista, Hille Palm Vörös lovon című bronzplasztikája expresszinonista, Hja Szlonyim Anna Ahmatova portréja imp­resszionista elemeket. A festmények mind elbeszélő jellegűek mondhatni leíróak, ki­váltképp, amikor a szovjet ember tudatá­ban beállt változások kidomborítása az alkotói cél. Gondolok itt az olyan témájú képekre, mint Alekszander Morazov Polgá­ri esküvője, Szergej Lucsiskin A könyv nap­ja, Dimitrij Mocsalszkij Felvonulás után vagy Konsztantyin Isztomin Főiskolásokja. S míg Kirov generális és Gagarin kisplaszti­kába formált alakja mozdulataiban dinami­kus, Lenin és Ahmatova hallgatásában. Csöndes szemlélők, akik mindent látnak és érzékelnek, de arcuk kemény, s éppen ez a keménység köti össze őket az ábrázolt figurák többségével, katonákkal, munká­sokkal, lányokkal és asszonyokkal, akik Az­­matovával mondhatnák ki felelősségérze­tüket: „Másképp élek, szigorúan s nyugod­tan,/ elhagyatott parton lakom./ Üres szót vagy gyöngéd szót e napokban/ már nem lehet kimondanom." Ezért is hallgatnak, ezért. Hallgatásuk, tettük, érzelmeik a be­szédesek. SÁNDOR ANNA

Next

/
Thumbnails
Contents