Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-03 / 49. szám
------------------------------A 47. HÉT ESEMÉNYE:------------------------------------------------------------------------------Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan találkozója Az utóbbi hetekben, napokban a világ vigyázó szemét Genfre vetette, a csúcstalálkozók, fontos nemzetközi értekezletek immár vagy fél évszázada hagyományos városára. így természetes, hogy november 19—20-án a két vezető nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok, első embere éppen itt, a Genfi-tó partján ismerkedtek meg egymással, és tanácskozott mai világunk legégetőbb, legsürgetőbb gondjáról: a háború és béke kérdéseiről. Egy pillantás az előzményekre és előkészületekre: szovjet—amerikai csúcstalálkozó a legutóbb hat évvel ezelőtt volt Bécsben, amikor Leonyid Brezsnyev és James Carter a SALT 11. egyezményt aláírták, de amelyet az amerikai szenátus nem ratifikált, s így az nem is lépett életbe. Ez alatt a hat év alatt, s főleg Ronald Reagan első elnöksége idején, a két nagyhatalom viszonya fokozatosan romlott, míg nem elérte a fagypontot; hidegháborús szelek fújdogáltak és egyre határozottabban kirajzolódott a világűr felfegyverkezésének a terve. A világ ezzel a fegyverkezési spirál újabb fordulójához érkezett, ama bizonyos utolsó szoba küszöbére, melynek átlépése végveszélybe sodorná a Földet s a rajta élő emberiséget. A találkozóra mindkét fél alaposan felkészült. Hogy csak egy-két mozzanatot említsünk: az amerikai elnök a Szovjetunióról szóló filmeket nézett, s jó néhány politikussal folytatott megbeszéléseket, akik a közelmúltban a Szovjetunióban jártak, és interjút adott az Izvesztyijának. Szovjet részről a találkozó elkészítésével kapcsolatban Georgij Arbatov, a szovjet Amerikai- és Kanadakutató intézet igazgatója két hónappal ezelőtt elutazott az Egyesült Államokba, Mihail Gorbacsov pedig két NATO-tagországba. Franciaországba és Angliába látogatott előzőleg, és nyilatkozott a Times tudósítójának. A csúcstalálkozó menetrendjét is jóelőre kidolgozták, de Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a „menetrendihez nem ragaszkodott túlságosan, hanem ezen túlmenően is minden szabad percet kihasználtak a beszélgetésre. A plenáris tanácskozásokon-tárgyalásokon hét szovjet és hét amerikai államférfi vett részt. Külön protokoll készült a feleségek részére is. de Raisza Gorbacsova és Nancy Reagan is több időt töltöttek együtt az előírtnál. Kedden este a Reagan-házaspár adott vacsorát, a szerdai estebéd vendéglátója a Gorbacsov-házaspár volt. Raisza és Nancy találkozóját rendkívüli figyelemmel kísérték a tévékamerák, ezt is, mint történelmi pillanatot tartották számon, hiszen idegen ország területén első ízben örökíthették meg a két „First Lady” kézfogását. Mit hozott ez a két történelmi jelentőségű nap, mit hoztak a megbeszélésekkel, tárgyalásokkal telített órák? Milyen reményekkel és elvárásokkal tekinthetünk a jövő elébe? Hangsúlyozni kell: aki túlságos illúziókat táplált a találkozóval kapcsolatban és azonnal megállapodásokat, egyezségeket várt el. az csalódott. Csalódhattak azonban a túlságosan borúlátók is. akik azt rebesgették, hogy talán még kézfogásra sem kerül sor s meddő vitákba fullad a közelítési szándék, olyannyira, hogy még közös közlemény sem várható. A genfi csúcstalálkozó csütörtökön délelőtt ért véget. Az ünnepséget Kurt Fugler. a Svájci Államszövetség elnöke nyitotta meg. majd Mihail Gorbacsov s utána Ronald Reagan rövid beszédet mondott. Mindkét vezető államférfi leszögezte. hogy a találkozó és a megbeszélések gyümölcsözők voltak, és közös nevezőre jutottak abban, hogy a párbeszédet folytatni kell. A záróünnepség során hozták nyilvánosságra a csúcstalálkozó befejeztével kiadott szovjet— amerikai közös nyilatkozatot, és a két ország külügyminisztere, Eduard Sevamadze és George Schultz aláírta azt a megállapodást, amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok kötött a tudomány, az oktatásügy és a kultúra terén megvalósítandó kapcsolatokról és cseréről. A közös nyiltakozat első része azoknak a megbeszéléseknek az összefoglalása, amelyeket Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan az egész világot érintő katonapolitikai kérdésekben folytatott. Itt megállapítják: mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok tudatosítják azt a felelősséget, amelyet a béke megőrzéséért viselnek, s mindkét fél kinyilatkoztatta, hogy az atomháborút sohasem szabad kirobbantani és hogy ebben a háborúban senki sem lehet győztes. Elismerik, hogy közöttük bármilyen konfliktusnak katasztrofális következményei lehetnek, s megegyeztek, hogy nem fognak törekedni a katonai erőfölény megszerzésére. Továbbá megegyeztek abban is, hogy meg kell gyorsítani a leszerelési tárgyalásokat, főleg azokon a területeken, ahol vannak közös pontok, például az atomfegyverek 50—50 százalékos csökkentésének előirányzatában. E közös nyilatkozat nagyon fontos pontja is, amelyben a két fél megerősítette, hogy síkra száll a vegyi fegyverek általános és teljes betiltásáért. meglevő készleteik felszámolásáért. A közös nyilatkozat második része azokra a pontokra tért ki, amelyekben a két nagyhatalom egyéb kapcsolataiban születtek az előbbinél konkrétabban megfogalmazott megegyezések. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan megállapodott többek között abban, hogy fel kell venni, vagy folytatni kell és erőteljesebbé tenni a különböző szintű párbeszédet elsősorban az élet azon területein, amelyek nemcsak a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat érintik, hanem a jelentőségük országhatárokon túl nyúlik. Ilyen terület többek között a környezetvédelem, a rákkutatás, a sport, az oktatásügy s ezen belül diákok, tudományos dolgozók stb. cseréje, közös oktatási programok megszervezése és így tovább. A kapcsolatok megerősítésében különös jelentőségű, hogy az elnök és a főtitkár megállapították, a Szovjetunió és az Egyesült Államok megkezdték a tárgyalásokat a légi forgalom megújításáról, s ezzel összefüggésben ugyancsak megállapodás született a New Yorki-i és a kijevi fökonzulátus egyidejű megnyitásáról. A csúcstalálkozó utolsó, de jelentőségében egy jottányival sem csekélyebb mozzanata volt. hogy a két vezető meghívta egymást látogatóba. Mihail Gorbacsov elfogadta a meghívást, amerikai látogatására valószínűleg a jövő év folyamán kerül sor. Ronald Reagan úgyszintén elfogadta tárgyaló partnere meghívását, s úgy tervezi, hogy két év múlva látogat majd a Szovjetunióba. Mi magunk részéről mindahhoz, amit olvastunk és a televízió képernyőjén láttunk, csak annyit szeretnénk hozzátenni: fölösleges túlzott reményeket táplálni az iránt, hogy már holnapra kiderül az égbolt és a ma vészterhes felhői végképpen eloszlanak. Az ami bizonyos, aminek lehet és kell is örülnünk. annyi: megtört ajég, felelős volt a kézfogás. A többit a jövő — a tettek — döntik el. „ , LÁNG ÉVA A CSTK felvételei
