Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-26 / 48. szám

r íustuanuc tiUtooCüsei j bútordarab érkezett a szobánk- A kiságyad, Matyika. Két hosszab­­oidaián tizenegy-tizenegy farács, a ;sok között kb. tíz centis távolság, j abból indulok, ki, hogy egy újszü­­tt hossza általában ötven centimé­­ix, könnyű kiszámítanom, hogy ebbe z ágyikóba hosszában két csecsemő s elférne. Igaz, nem sokáig. Hiszen <ész csoda, ahogy ti, két sejt csókjá­ból lett új emberkék fejlődtök, ahogy szinte napról napra gyarapodtok élet­­rehívásotok első percétől kezdve ... Múlt szombaton éreztem először, hogy kitömi készülsz. Furcsa, egy pontba nehezedő súly nyomott a föld felé, akár a mindig talpra billenő ba­bát a hasában elrejtett mágnes. Eset­lenül üldögéltem a széken, lábaim, mint a hídpillérek ... Azután nem tör­tént semmi. Elérkezett a hétfő. Hajat mostam, felöltöztem, rendet raktam a szobánkban és a lelkemben, mert hát­ha! Hittem, hogy a holdfogyatkozás a jel. És megint semmi. Most várok és szoktatom magam a kórházba vonu­lás gondolatához. Képzeletemben minden gyorsan zajlik, mint valamikor a vizsgák, amelyekre mindig az utolsó pillanatban futottam be, hogy ne ma­radjon idő az izgulásra. Szeretnék busszal menni a kórházba, mintha csak moziba indulnánk, vagy reggel dolgozni, mert valami azt súgja, hogy a megszokott jármű a megszokott hangulatba kényszerítene, s így elke­rülném a felhajtást, a félelmet, az izgalmat... Szeretném, ha apád még egy kicsit velem maradhatna majd .. . Szeretnélek már látni és szeretnélek még magamban tartani... Amikor itthon vagyok és nem olva­sok, nem kötök, gondolatban eddigi életem-életünk mozzanatait vetítem újra le. Minden tárgy körülöttem egy­­egy emlék, s ezek az emlékek a jelen vetületében most újra megméretnek. Mi volt jobb, mikor volt jobb? Míg lány voltam? Nem. Most jobb? Nem. Más volt akkor, s más most, s bár úgy érzem, lényegében semmi sem válto­zott, tudom, hogy amennyire annak idején idegenkedtem a gondolattól, hogy lányéletemet „asszony” életre cseréljem, most az tűnne képtelen­ségnek, hogy a régi életembe csöp­penjek vissza. Ezért is tölt el örömmel, hogy az emlékek értéke most is a régi. semmit sem változott, mert ez azt jelenti, semmit sem kell sajnálnom, semmit sem kell szégyellnem. Amikor nem olvasok, nem kötök, nem gondolkodom, rád figyelek. Mi­csoda átváltozások ... Egyszer patkó­vá, kiflivé görbülsz, Matyika, s mint egy élő nehezék, mozdulatlanná me­revedve kuporogsz jobb vagy bal ol­dalamon egy magad csinálta kiszö­­gellésben, majd pillanattöredéken be­lül virgonc kis amőbává változol, hol itt, hol ott, a legvalószerűtlenebb he­lyeken dugva ki pici sarkaidat... De én is ... Reggelente, úgy érzem, apró gömbökre szétpukkanni akaró bubo­rék vagyok, estére fájáról lepottyanni készülő érett körte. Fekszem az ágy­ban, bámulom az eget. Mindig ugyan­az a csillag köszön vissza. Ugyanaz az ég is, mint tavaly ilyenkor, és mégis más. Először szürke volt, esőhintő fel­hőkkel teli. Azután jött a tavasz, a nyár, és tiszta kékre változott, mint egy megrontatlan tengerszem, amit még nem fedezett fel a civilizáció. S most újra szürke, de néha már fehér is, tejszerű és ködbe borul, hogy el­rejtse hóban fürdeni készülő arcát. És a vázában cserélődő virágok is... Először ibolya, majd tulipán, ősziró­zsa, s most apró fehér, hópelyhekre emlékeztető fejecskék... Az ég színében, a virágokban, s furcsa módon a te megszületésbe torkolló átváltozásaidban is, az élet múlása rejlik. S én most tudatosítom csak igazán, hogy minden egyszeri és visszafordíthatatlan, hogy mennyire egymáshoz tartozik születés és elmú­lás ... Szomorú gondolatok ? Nem hinném. S nem is az ősz melankóliája. Elcsépeltek? Talán. De vannak dolgok, amelyeknek tudatosítása teljesen ter­mészetesnek tűnik, pedig valójában, mint a be nem kapcsolt lámpa, elrejt­ve szunnyadnak, mélyen az ember belsejében, s csak a nagy élmények hatására gyullad fel a fényük. Hogy számomra épp ez az állapot lesz ek­kora élmény, sosem hittem volna. De hogy az lett, nemcsak — s elsősorban nem — magamnak s neked köszönhe­tem, hanem a légkörnek, ami körül­vesz, s azoknak, akik szeretetüket, mint egy szelet kenyeret, olyan termé­szetesen és magától értetődően nyújtják át nekünk. S biztosan érzed te is, mennyire jó, hogy nem vagyunk egyedül. LÁM PL ZSUZSANNA „Csizmadia J., V. Bara" jeli­géjű olvasónk azt kérdezi, hogy köteles-e a gyermeke apja az elmaradt tartásdijat megfizetni. Ugyanis a bíróság havi 500 Kcs tartásdijat ítélt meg, de az apa katonáskodása alatt csak havi 300 Kcs-t kapott. Véleménye szerint ezt sem az apa fizette, hanem a katonaság utalta át „segély" formájában. Azt kérde­zi még, hogy kőteles-e az apá­nak lehetővé tenni, hogy gyer­mekét rendszeresen látogathas­sa, s esetleg magával vihesse. A bíróságilag megítélt tartás­dijat a gyermek apja köteles fizetni. Ha katonáskodása alatt semmit sem fizetett, hanem he­lyette az állam (a katonaság) utalt át havi 300 Kcs-t, akkor az így előlegezett összegeket majd az államnak fog keltenie vissza­térítenie. A havi 200 Kős-t kité­vő különbözetet azonban az apának meg kell fizetnie, s az Így elmaradt tartásdijat ön bíró­sági végrehajtással hajthatja be tőle. Forduljon tehát vagy az ifjúságvédelmi hivatalhoz (organ starostlivosti o deti pri ONV), vagy közvetlenül a járásbíróság­hoz, hogy az apa fizetéséből végrehajtással foglalják le és elégítsék ki az elmaradt tartás­díjat. A gyermek apjának szülői jo­gai és kötelességei vannak, ami azt jelenti, hogy nemcsak gyer­mektartási díjat kell fizetnie, ha­nem joga van gyermekével érintkezni, őt meglátogatni, s korához, egészségi állapotához mérten esetleg magához venni. Ezt számára lehetővé kell ten­nie, ami mindkettőjük megegye­zésére van bízva. Ha e téren nézeteltérésre kerülne a sor, és nem tudnának megegyezni, ak­kor a bíróság döntését kérheti, amely a szülök és az ifjúságvé­delmi hivatal képviselőjének meghallgatása után meghatá­rozza, hogy az apa mikor, mi­lyen időben, mennyi ideig s esetleg milyen további feltételek mellett látogathatja meg gyer­mekét és veheti esetleg magá­hoz. Dr. BERTHA GÉZA Ij GÉSZSÉGÜNK A MUMPSZ Heveny fertőző betegség, amelynek a kóro­kozója az ún. Myxovirus parotidis. Leggyako­ribb megjelenési formája a fültőmirigy duzza­nata, de gyakori a nyelv alatti nyálmirigyek gyulladása is. Cseppfertőzéssel terjed. Fertőzés esetén a betegségre fogékonyak többsége megbeteg­szik. A betegség az egész világon előfordul, leggyakrabban az 5—15 éves korosztályon. A fertőzés lappangási ideje 2—3 hét, forrása a beteg ember a lappangási idő utolsó napjaitól a betegség 9—14. napjáig. Az első napokban a beteg fáradt, kedvetlen, a láz 2—3 napig 38—39 °C-ig terjed, de gyakran több napig is eltarthat. Néha egyszerre, máskor néhány nap különbséggel felváltva duzzadnak meg a fültő­­mirigyek. A duzzanat 6—7 napig tart, enyhe fájdalommal kísérve. A bőr a duzzanat felett feszül, nem piros, sőt világos sárgás színezetű. Tapintásra rugalmas, tésztához hasonlítható. Beszéd és étkezés esetén a duzzanat fájdal­mat okozhat. Mivel a fültőmirigy nyált termel, a gyulladása miatt a nyáltermelés csökken. Ez okozza sok esetben a szájüreg szárazságát. Zavartalan lefolyás esetén hét-tíz nap alatt elmúlnak a tünetek. A mumpsz gyakori szö­vődményei közé tartozik egyéb mirigyes szer­vek gyulladása. Gyakori a hasnyálmirigy-gyul­v£0EU\AÉBEN ladás, a heregyulladás és az agyhártyagyulla­dás. Hasnyálmirigy-gyulladás esetén a felso­rolt tünetekhez csatlakoznak még a hasi fáj­dalmak, hányinger, hányás, gyakori emésztet­len zsíros széklet. A heregyulladás főleg a felnőtt férfikorban gyakori, 20—25 százalékos előfordulással, egy-vagy kétoldali tünetekkel, csökkentve a férfiak megtermékenyítő képes­ségét. Az agyhártyagyulladásos szövődmény esetében erős fejfájás, hányinger, hányás kí­nozza a beteget. A fültőmirigyek duzzanata könnyen felismerhető, de néhány esetben meg kell különböztetni a betegséget a nyaki miri­gyek duzzanatától. Ezért ajánlatos az orvos tanácsét kikérni, és ennek alapján elvégezni a szükséges intézkedéseket. Ezek a következők: a beteg gyermeket elkülönítjük a környezetétől (iskola, óvoda), általában 14 napig. A gyermek nyakára meleg borogatást rakunk, gyakran kínáljuk folyadékkal. Könnyű, lágy, eleinte fo­lyékony ételt adjunk neki, hogy megkíméljük a fájdalomtól. Láz esetében lázcsillapítást vég­zünk. Ha a láz 3—4 napnál tovább tart. vagy a fent említett szövődmények tünetei jelentkez­nek, újra kikérjük az orvos tanácsát, mert ezek az esetek már kórházi gyógykezelést igényel­nek. A fertőzés átvészelése védettséget bizto­sit az ismételt megbetegedés ellen. Dr. MATUS KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents