Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-26 / 48. szám
r íustuanuc tiUtooCüsei j bútordarab érkezett a szobánk- A kiságyad, Matyika. Két hosszaboidaián tizenegy-tizenegy farács, a ;sok között kb. tíz centis távolság, j abból indulok, ki, hogy egy újszütt hossza általában ötven centiméix, könnyű kiszámítanom, hogy ebbe z ágyikóba hosszában két csecsemő s elférne. Igaz, nem sokáig. Hiszen <ész csoda, ahogy ti, két sejt csókjából lett új emberkék fejlődtök, ahogy szinte napról napra gyarapodtok életrehívásotok első percétől kezdve ... Múlt szombaton éreztem először, hogy kitömi készülsz. Furcsa, egy pontba nehezedő súly nyomott a föld felé, akár a mindig talpra billenő babát a hasában elrejtett mágnes. Esetlenül üldögéltem a széken, lábaim, mint a hídpillérek ... Azután nem történt semmi. Elérkezett a hétfő. Hajat mostam, felöltöztem, rendet raktam a szobánkban és a lelkemben, mert hátha! Hittem, hogy a holdfogyatkozás a jel. És megint semmi. Most várok és szoktatom magam a kórházba vonulás gondolatához. Képzeletemben minden gyorsan zajlik, mint valamikor a vizsgák, amelyekre mindig az utolsó pillanatban futottam be, hogy ne maradjon idő az izgulásra. Szeretnék busszal menni a kórházba, mintha csak moziba indulnánk, vagy reggel dolgozni, mert valami azt súgja, hogy a megszokott jármű a megszokott hangulatba kényszerítene, s így elkerülném a felhajtást, a félelmet, az izgalmat... Szeretném, ha apád még egy kicsit velem maradhatna majd .. . Szeretnélek már látni és szeretnélek még magamban tartani... Amikor itthon vagyok és nem olvasok, nem kötök, gondolatban eddigi életem-életünk mozzanatait vetítem újra le. Minden tárgy körülöttem egyegy emlék, s ezek az emlékek a jelen vetületében most újra megméretnek. Mi volt jobb, mikor volt jobb? Míg lány voltam? Nem. Most jobb? Nem. Más volt akkor, s más most, s bár úgy érzem, lényegében semmi sem változott, tudom, hogy amennyire annak idején idegenkedtem a gondolattól, hogy lányéletemet „asszony” életre cseréljem, most az tűnne képtelenségnek, hogy a régi életembe csöppenjek vissza. Ezért is tölt el örömmel, hogy az emlékek értéke most is a régi. semmit sem változott, mert ez azt jelenti, semmit sem kell sajnálnom, semmit sem kell szégyellnem. Amikor nem olvasok, nem kötök, nem gondolkodom, rád figyelek. Micsoda átváltozások ... Egyszer patkóvá, kiflivé görbülsz, Matyika, s mint egy élő nehezék, mozdulatlanná merevedve kuporogsz jobb vagy bal oldalamon egy magad csinálta kiszögellésben, majd pillanattöredéken belül virgonc kis amőbává változol, hol itt, hol ott, a legvalószerűtlenebb helyeken dugva ki pici sarkaidat... De én is ... Reggelente, úgy érzem, apró gömbökre szétpukkanni akaró buborék vagyok, estére fájáról lepottyanni készülő érett körte. Fekszem az ágyban, bámulom az eget. Mindig ugyanaz a csillag köszön vissza. Ugyanaz az ég is, mint tavaly ilyenkor, és mégis más. Először szürke volt, esőhintő felhőkkel teli. Azután jött a tavasz, a nyár, és tiszta kékre változott, mint egy megrontatlan tengerszem, amit még nem fedezett fel a civilizáció. S most újra szürke, de néha már fehér is, tejszerű és ködbe borul, hogy elrejtse hóban fürdeni készülő arcát. És a vázában cserélődő virágok is... Először ibolya, majd tulipán, őszirózsa, s most apró fehér, hópelyhekre emlékeztető fejecskék... Az ég színében, a virágokban, s furcsa módon a te megszületésbe torkolló átváltozásaidban is, az élet múlása rejlik. S én most tudatosítom csak igazán, hogy minden egyszeri és visszafordíthatatlan, hogy mennyire egymáshoz tartozik születés és elmúlás ... Szomorú gondolatok ? Nem hinném. S nem is az ősz melankóliája. Elcsépeltek? Talán. De vannak dolgok, amelyeknek tudatosítása teljesen természetesnek tűnik, pedig valójában, mint a be nem kapcsolt lámpa, elrejtve szunnyadnak, mélyen az ember belsejében, s csak a nagy élmények hatására gyullad fel a fényük. Hogy számomra épp ez az állapot lesz ekkora élmény, sosem hittem volna. De hogy az lett, nemcsak — s elsősorban nem — magamnak s neked köszönhetem, hanem a légkörnek, ami körülvesz, s azoknak, akik szeretetüket, mint egy szelet kenyeret, olyan természetesen és magától értetődően nyújtják át nekünk. S biztosan érzed te is, mennyire jó, hogy nem vagyunk egyedül. LÁM PL ZSUZSANNA „Csizmadia J., V. Bara" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy köteles-e a gyermeke apja az elmaradt tartásdijat megfizetni. Ugyanis a bíróság havi 500 Kcs tartásdijat ítélt meg, de az apa katonáskodása alatt csak havi 300 Kcs-t kapott. Véleménye szerint ezt sem az apa fizette, hanem a katonaság utalta át „segély" formájában. Azt kérdezi még, hogy kőteles-e az apának lehetővé tenni, hogy gyermekét rendszeresen látogathassa, s esetleg magával vihesse. A bíróságilag megítélt tartásdijat a gyermek apja köteles fizetni. Ha katonáskodása alatt semmit sem fizetett, hanem helyette az állam (a katonaság) utalt át havi 300 Kcs-t, akkor az így előlegezett összegeket majd az államnak fog keltenie visszatérítenie. A havi 200 Kős-t kitévő különbözetet azonban az apának meg kell fizetnie, s az Így elmaradt tartásdijat ön bírósági végrehajtással hajthatja be tőle. Forduljon tehát vagy az ifjúságvédelmi hivatalhoz (organ starostlivosti o deti pri ONV), vagy közvetlenül a járásbírósághoz, hogy az apa fizetéséből végrehajtással foglalják le és elégítsék ki az elmaradt tartásdíjat. A gyermek apjának szülői jogai és kötelességei vannak, ami azt jelenti, hogy nemcsak gyermektartási díjat kell fizetnie, hanem joga van gyermekével érintkezni, őt meglátogatni, s korához, egészségi állapotához mérten esetleg magához venni. Ezt számára lehetővé kell tennie, ami mindkettőjük megegyezésére van bízva. Ha e téren nézeteltérésre kerülne a sor, és nem tudnának megegyezni, akkor a bíróság döntését kérheti, amely a szülök és az ifjúságvédelmi hivatal képviselőjének meghallgatása után meghatározza, hogy az apa mikor, milyen időben, mennyi ideig s esetleg milyen további feltételek mellett látogathatja meg gyermekét és veheti esetleg magához. Dr. BERTHA GÉZA Ij GÉSZSÉGÜNK A MUMPSZ Heveny fertőző betegség, amelynek a kórokozója az ún. Myxovirus parotidis. Leggyakoribb megjelenési formája a fültőmirigy duzzanata, de gyakori a nyelv alatti nyálmirigyek gyulladása is. Cseppfertőzéssel terjed. Fertőzés esetén a betegségre fogékonyak többsége megbetegszik. A betegség az egész világon előfordul, leggyakrabban az 5—15 éves korosztályon. A fertőzés lappangási ideje 2—3 hét, forrása a beteg ember a lappangási idő utolsó napjaitól a betegség 9—14. napjáig. Az első napokban a beteg fáradt, kedvetlen, a láz 2—3 napig 38—39 °C-ig terjed, de gyakran több napig is eltarthat. Néha egyszerre, máskor néhány nap különbséggel felváltva duzzadnak meg a fültőmirigyek. A duzzanat 6—7 napig tart, enyhe fájdalommal kísérve. A bőr a duzzanat felett feszül, nem piros, sőt világos sárgás színezetű. Tapintásra rugalmas, tésztához hasonlítható. Beszéd és étkezés esetén a duzzanat fájdalmat okozhat. Mivel a fültőmirigy nyált termel, a gyulladása miatt a nyáltermelés csökken. Ez okozza sok esetben a szájüreg szárazságát. Zavartalan lefolyás esetén hét-tíz nap alatt elmúlnak a tünetek. A mumpsz gyakori szövődményei közé tartozik egyéb mirigyes szervek gyulladása. Gyakori a hasnyálmirigy-gyulv£0EU\AÉBEN ladás, a heregyulladás és az agyhártyagyulladás. Hasnyálmirigy-gyulladás esetén a felsorolt tünetekhez csatlakoznak még a hasi fájdalmak, hányinger, hányás, gyakori emésztetlen zsíros széklet. A heregyulladás főleg a felnőtt férfikorban gyakori, 20—25 százalékos előfordulással, egy-vagy kétoldali tünetekkel, csökkentve a férfiak megtermékenyítő képességét. Az agyhártyagyulladásos szövődmény esetében erős fejfájás, hányinger, hányás kínozza a beteget. A fültőmirigyek duzzanata könnyen felismerhető, de néhány esetben meg kell különböztetni a betegséget a nyaki mirigyek duzzanatától. Ezért ajánlatos az orvos tanácsét kikérni, és ennek alapján elvégezni a szükséges intézkedéseket. Ezek a következők: a beteg gyermeket elkülönítjük a környezetétől (iskola, óvoda), általában 14 napig. A gyermek nyakára meleg borogatást rakunk, gyakran kínáljuk folyadékkal. Könnyű, lágy, eleinte folyékony ételt adjunk neki, hogy megkíméljük a fájdalomtól. Láz esetében lázcsillapítást végzünk. Ha a láz 3—4 napnál tovább tart. vagy a fent említett szövődmények tünetei jelentkeznek, újra kikérjük az orvos tanácsát, mert ezek az esetek már kórházi gyógykezelést igényelnek. A fertőzés átvészelése védettséget biztosit az ismételt megbetegedés ellen. Dr. MATUS KATALIN
