Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-26 / 48. szám

körében, akik később a stockholmi békefel­hívást adták ki. A hidegháború éveiben az NDN-t sem kímélték a nemzetközi reakció állandó táma­dásai, ennek ellenére egy jottányit sem tért el meghatározott céljaitól. így 1951 májusá­ban 21 szocialista és tőkés ország képvise­lőiből álló nemzetközi nőbizottság utazott Koreába, hogy a helyszínen vizsgálja meg az amerikai agresszoroknak a polgári lakosság ellen elkövetett barbár tetteit, tehát a nők és a gyermekek helyzetét, s hogy jelentést te­gyenek a megszállók által bevetett gyilkos hadigázok hatásáról. A jelentést az Egyesült Nemzetek szervezetének is elküldték, és ez óriási erővel mozgósította a világ közvélemé­nyét és világszerte rendkívül erőteljes háború ellenes hullámot váltott ki. A jelentést 23 nyelvre fordították le. A 60-as években az NDN őszinte örömmel vette tudomásul, hogy megindult az enyhü­lési folyamat, amely számára is kedvező volt, mert kibövíthette összeköttetéseit és együtt­működését a világ legkülönbözőbb része­iben működő nőszervezetekkel. 1975-ben a Helsinkibe összehívott európai biztonsági és együttműködési értekezlet — amelyen részt vettek az Egyesült Államok és Kanada képvi­selői is — támogatása érdekében számos saját akciót szervezett, s valamennyi kedve­ző eredménnyetzárult. Az NDN a békéért és az enyhülésért vívott küzdelemben való részvételéért 1975-ben megkapta a Békevilágtanács legmagasabb kitüntetését, a „Joliot Curie — A békéért” aranyplakettet. Az utóbbi évek folyamán rengeteg nö tudatosította, hogy a béke szociális és gaz­dasági előrelépésük, haladásuk alapfeltétele mind a tőkés, mind a fejlődő országokban. Elvégre a saját bőrükön tapasztalták, még­pedig nagyon is érezhetően, a munkanélküli­séget, az inflációt, az imperializmus népelle­nes politikájának gyors növekedését szülő hatását. Egyúttal azt is, hogy saját lehetősé­geik mennyire korlátozottak. Ezek a nők ma úgyszólván teljesen ösztönösen gyarapítják a békeharcosok sorait s lépnek fel a fegyverke­zés ejlen. Elítélik a katonai kiadások értelmet­lenségét, és követelik, hogy ezeket az eszkö­zöket a békés célokra használják fel a külön­böző betegségek felszámolására, iskolák, kórházak, lakónegyedek építésére, a nyomor az analfabetizmus megszüntetésére. A nők e pontok zömében közös nevezőre jutottak az 1981-ben Prágában megrende­zett Nők Világkongresszusán, éppen úgy mint két évvel később ugyancsak főváro­sunkban megrendezett Békevilágközgyülés a „Nőközpontjában". Elmondhatjuk: mindkét akció jelentős mértékben hozzájárult a világ haladó szellemű asszonyai egységes frontjá­nak megerősítéséhez, amely a nukleáris há­ború megakadályozásáért és a béke fenntar­tásáért küzd és harcol a társadalmi igazsá­gért. Az NDN évente számtalan olyan akciót szervez tagállamaiban, amelyeknek célja a nemzetközi nőnap megtartása, a Hirosima­­napok, a nők békéért és leszereléséért vívott harcának napjai, és így tovább. A legutóbbi években a legjelentősebbek voltak azok a tettek, amelyek a békét köve­telték. Ilyen volt az NDN által 1982-ben meghirdetett: „A nők világkampánya a bé­kéért és a leszerelésért" és az az aláírási akció, amelyet az idén rendeztek „A nemze­tek békéhez való jogáért". Mint az egyetlen nemzetközi szervezet, amelynek alapszabályaiban a gyermekek vé­delme is szerepel, valóban nagy erőfeszíté­seket tesz, hogy a gyermekeknek Földünk minden kontinensén lehetőségei legyenek arra, hogy egészségesen, semmitől sem sújt­va vagy megrövidítve, egyszóval mindenütt biztonságban élhessenek, ingyen egészség­­ügyi ellátásban részesüljenek, s hogy min­denütt tiltsák be a gyermekmunkát, a mun­kába fogott gyermekek kizsákmányolását. A konferencia felhívást intézett minden nőhöz és férfihoz a világon, hogy egyesült erővel biztosítsák a gyermekek jogát az élet­hez, az egészséges testi és szellemi fejlődés­hez, és ennek érdekében minden évre szóló­an meghirdette a nemzetközi gyermeknapot. A nemzetközi gyermeknapot az NDN tag­­szervezetei már 1950 óta évente megtartják. A Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség és más szervezetek kezdeményezésére az ENSZ 1979-re meghirdette a gyermekévet. Az év egyik legjelentősebb akciója „A gyer­mekek boldog és békés jövőjéért" jelszóval, Moszkvában megtartott világkonferencia volt. Mind tartalmában, mind terjedelmében mindeddig ez volt a legnagyobb nemzetközi megmozdulás a gyermekek jogainak védel­mére. A tanácskozás részletes képet adott a világ különböző részeiben élő gyermekek és fiatalok sorsáról századunk második felében. Annak ellenére, hogy a Gyermekjogok Kiált­ványát már jó néhány esztendeje meghirdet­ték, ezeket a jogokat a világ számos országá­ban még mindig semmibe veszik. A fegyve­res konfliktusok, a gyarmatosítás és az új­­gyarmatosítás, a fajüldözés első s legvédte­lenebb áldozatai éppen a gyermekek, és sok helyütt a legkönyörtelenebb és -elviselhetet­lenebb kizsákmányolásnak, kihasználásnak és jogfosztottságnak vannak kitéve. A moszkvai konferencia az elfogadott ak­ciós programot elküldte minden állam kor­mányának, az ENSZ-nek és a legkülönbö­zőbb világ-, illetve regionális szervezeteknek, hogy annak a programnak alapján biztosít­sák a gyermekeknek legalább legalapvetőbb szükségleteiket. Az NDN célkitűzéseit az Egyesült Nemze­tek közvetítésével közelíti, illetve valósítja meg. Többek között konzultatív szavazattal rendelkezik az UNESCO-ban és az UNICEF- ben. A nők nemzetközi évének (1975), valamint az ENSZ által meghirdetett nők évtizedének (1976—1985) is az NDN volt a kezdemé­nyezője. Ezek alatt az évek alatt több fontos kiáltványt adott ki, többek között 1979-ben „A nők mindenfajta megkülönböztetésének felszámolásáról szóló egyezményt", 1981- ben a „Kiáltvány a nők részvételéről a béke és a nemzetközi együttműködés megszilár­dításé ban"-t. A nők nemzetközi évének meghirdetése, melynek legfőbb célja az volt, hogy ráirányít­sa a világ közvéleményét a nők helyzetére, világszerte megerősítette a nömozgalmakat s hatalmas lökést adott megmozdulásaik­nak. A nők évtizedének legfontosabb akciói az ENSZ által szervezett mexicói világkong­resszus és a nők berlini világkongresszusa (1975-ben) voltak. Az ezeken a kongresszu­sokon megfogalmazott dokumentumok a nemzetközi nőmozgalom távlati programjává váltak. A hetvenes évek második felében az NDN aktívan részt vett a nők ENSZ által meghirde­tett világkongresszusán, Koppenhágában. Ezen a kongresszuson értékelték a nők évti­zede első felének eredményeit és pontosítot­ták a kővetkező öt évre szóló programot. A nők évtizedének második felében Prága volt, a nők világkongresszusának színhelye, amelyre meghívták. az első békemenetek (Koppenhága, Párizs) résztvevőit is. Két évvel később, 1983-ban a prágai Béke-világköz­­gyülésen az NDN nagy népszerűségnek ör­vendő Nőközpontot állított fel, ahol a legkü­lönbözőbb országok, kontinensek és társa­dalmi rendszerek asszonyai kicserélhették nézeteiket, véleményüket helyzetükről, a kö­zös célokról, amelyekért a nők a világ min­den részében egyformán küzdenek. Az idén fejeződött be a nők évtizede, s a harmadik világkongresszust a fekete földré­szen, Kenya fővárosában. Nairobiban tartot­ták meg. A kongresszusról s annak eredmé­nyeiről lapunk olvasóit a közelmúltban tájé­koztattuk. Egyet azonban újfent hangsúlyoz­nunk kell: az NDN nagy erőfeszítéseket tett, ennek köszönhető, hogy a nairobi tanácsko­zás kedvező és haladó szellemű volt, hogy a nők helyzetének kulcsfontosságú kérdései kerültek megvitatásra a reakciós erők min­den igyekezete ellenére is. Ha a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség fennállásának 40. évfordu­lóján visszatekintünk az el­múlt évtizedekre, elmond­hatjuk: kevés világszövet­ség fejt ki olyan erős és szerteágazó tevékenysé­get a nők és a gyermekek védelmében, mint az NDN. Azt is elmondhatjuk: a nők világszövetsége sohasem lett hűtlen küldetéséhez, az alapítótagok esküjéhez, mindenkor a haladást és a békét szolgálta, harcra, küzdelemre szólított — s szólít ma is — a nők és a gyermekek boldogulása, jobb és szebb jövője érde­kében. E negyven esztendő történetéből, melyet itt csupán vázlatosan érint­hettünk, még egy tanulsá­got levonhatunk: ha a nők a világ minden részében ki akarják vívni méltó s jogos helyüket az élet minden területén, akkor csakha­mar megértik azt is, hogy igazi egyenjogúságukat és egyenrangúságukat csak a szocialista társadalom ké­pes biztosítani. Feldolgozta: LÁNG ÉVA (nő?)

Next

/
Thumbnails
Contents