Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-19 / 47. szám
e rcsw, OslM/L Ua na< 'cJc&M'' — Vegyél fel, azonnal vegyél fel, mert itt sötét van ... Mindjárt rám lép valaki! Büdös van, vegyél fel! — hisztériázik a gyerek a zsúfolt autóbuszon. — Kapaszkodj belém, most nem tudlak felvenni, nem tudok fogózkodni, meg itt a szatyor... Bújj hozzám ... Mindjárt megáll a busz és leszállunk, inkább megvárjuk a következőt ... — csillapítja az anyja, de a gyerek csak bömböl. — Majd én adnék neki! Mert már ilyen kicsinek is mindent megengednek ... Nyár este van. A buszon egymást érik az izzadt, forró testek. Tényleg büdös van. Milyen lehet a csípők közt?! Valahogy letolakszik a kicsivel, s nagyot sóhajtanak. A szatyrot leteszi, a gyereket felkapja. A motor felbúg, aztán elül a benzines füstszag. Nézik a megálló épületén megtelepedett fecskéket. Fiókáikat etetik. Érdekes, gondolja a nő, hogy a fecske csőre pontosan akkora, amekkora a fiókákéhoz illik. Jól lehet vele etetni... Persze, az ember is gyárt teásmeg kávéskanalat. És cumisüveget. De a gyereknek még nagy egy kicsit az evőkanál... — Éhes vagyok — szólal meg a gyerek. — Nemsokára jön a busz, aztán otthon megvacsorázol, addig bírd ki, jó?! Gyere, megnézzük van-e toboz a kis fenyőfán. Újra meg újra kitalál valamit, hogy az éhségről ne essék több szó. Harminckét perc múlva megérkezik a busz. Zsúfolva. Mindegy, gondolja, fel kell szállnunk. Karjára veszi a táskát és a gyereket. — Fogd erősen a nyakamat, mondja a gyereknek, mert megint csak az ajtónál akadt egy talpalatnyi helyük, s a közelben sehol egy kapaszkodó, sehol egy rúd. Nagyot nem eshetek, gondolja még, annyian vagyunk. így érnek a lakótelepre. Ott aztán enyhül a nyomás, a zsúfoltság. Pár megállóval odább már a lábak közt megbújt gyerekek is láthatóvá válnak. Egy síró is. Most már karjára veheti az apja. —■ Adok neked egy tobozt, tessék ... — vigasztalja a gyerek. Amaz hüppögve veszi el az ajándékot. Végre leszállnak. Az asszony a földre csusszantja a gyereket és a táskát. megdörzsöli a karját. Mély lilásvörös árok virít rajta. Aztán kéz a kézben indulnak hazafelé. Otthon az asszony a szobában terít, az alacsony asztalnál eszik meg a vacsorát, s amikor a gyerek kést és villát kér, odaadja neki. „Kés, villa, olló, kisgyerek kezébe nem való ..." Ekkora lehetett ő is, amikor megtanulta ezt a ritmust. A gyerek utánozza a mozdulatokat, a villával már egészen ügyesen bánik. Inni kér még. Kiveszi a harmadik üvegpoharat is a polcról, abba önti a limonádét. A gyerek ránéz s megkérdezi: — Apu poharából ihatok? — Nem apuéból, ez a tiéd. — És ha eltörik? — Nem törik el, ha rendesen iszol belőle. Aztán leszedik az asztalt, kiviszik az edényeket a konyhába. A gyerek a vízcsaphoz húzza a széket, felkapaszkodik rá. — Önts még egy kis szörpöt a poharamba, anyu — szól, majd megengedi a vizet. Kész is a málna. S NAGY LÁSZLÓ felvétele nagy munka közben leejti a poharat, de a pohár nem törik el. Nem szabad eltörni, most nem. Az asszony újra szörpöt önt bele, a gyerek újra vizet enged hozzá, aztán jót iszik belőle. — Most már én is nagy fiú vagyok? — kérdezi. — Most már egy icipicit nagy vagy. Éjszaka eszébe jut az asszonynak a gyerek hisztériás sírása a buszban, meg eszébe jut egyik ismerőse, aki harmincévesen sem tud szabadulni annak emlékétől, hogy kisiskolás korában minden napja a lábak közt kezdődött a zsúfolt autóbuszon ... Az asszony falun nőtt fel, gyalog járt iskolába. És színes kavicsokat gyűjtögetett útközben, néha egy kilónál is több furcsa követ hordott a táskájában. Még mozaikot is csinált belőlük. Most meg naponta utazik. A gyerek pedig féléves kora óta. Akkor megpróbálta kocsiban utaztatni, de rövidesen lemondott róla. Gyakran megtörtént, hogy három egymást követő járat sem vette fel őket, mert vagy zsúfolt volt. (nőio) vagy már korábban felszállt valaki babakocsival. Akkor döntött úgy, hogy vesz egy hátizsákszerü ülőkét a kicsinek, később pedig a karján hordta. Amikor óvodások „lettek", megnyúlt az út. Vagy harminc kilométert buszoznak naponta. Általában ülőhelyet is kapnak, ha nem, a gyereket a karjára veszi. Együtt nézik a hídról a hajókat, a kikötőt, figyelik, hogyan épül tovább a híd, mig halad velük a busz. És együtt nézik a kisiskolásokat, akik reggelente táskával a hátukon vagy a kezükben felkapaszkodnak a mindig zsúfolt buszra, s tétován vesztegelnek az egyre magasabb nagyok közt, hiába keresve fogantyút, netán ülőhelyet. Olyankor az asszonynak eszébe jut az ö iskolája, ahová mindig és mindenki gyalog járt. Aztán eszébe jut az a másik iskola, az új, amely az övé helyett épült, s ahová már a környező kisebb falukból is járnak gyerekek, buszon. Ún. munkásbuszokon, zsúfolt reggeli járatokon ... Néha veszekszik is az asszony, méltatlankodó felnőttekkel száll vitába, akik únják a sok gyereket buszon, vonaton, villamoson. Meg azokkal, akik — bár van ülőhely két lépéssel odább — a kisiskolást parancsolják fel ültéből, hogy kényelembe helyezhessék magukat. Szokta nekik ajánlani, üljenek le egy percre a padlóra, s próbálják meg, milyen érzés tolongó felnőttek közt gyereknek lenni. Milyen érzés a mozgó jármüven egyensúlyozni. És figyelmükbe ajánlja olykor a feltűnő helyen látható feliratot: „Ha áll, kapaszkodjon!", s tanácsot kér, milyen fogantyút fogjon is meg a gyerek az átlagmagasságú felnőttekre méretezett autóbuszban. És néha szégyellj magát saját nemzedéke és az előtte járó nemzedékek nevében is, és legalább kézenfog egy-egy kisebb gyereket, miközben iskolabuszról álmodozik. De most már az utána jövő nemzedék helyett is szégyenkezni kénytelen. Mert észrevette, hogy a tizenhat-tizennyolc éves nagyfiúk és nagylányok is tudják már a leckét, az illemszabályt: az ülőhely az idősebbet illeti meg. Igaz, ők már felérnék a kapaszkodót ... Az asszony nézi őket, amint békésen üldögélnek és szemlélik a csetlö-botló, egyensúlyozó kisebbeket, és érti, miért nincs bennük semmiféle rósz érzés. Nemrég ők is ilyen csetlő-botló gyerekek voltak, és rájuk sem figyelt senki. Kit érdekelt az, elesik-e egy gyerek? Legfeljebb egymásra vigyáztak. A szerencsésebbek meg anyjuk, apjuk karjába kapaszkodhattak. — Nem állnál fel, fiacskám ? — szólítja meg egy harminc év körüli nő a
