Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-19 / 47. szám

KALENDÁRIUM 1855. november 19-én halt meg Vörösmarty Mihály 1910. november 20-án halt meg Lev Nyikota­­jevics Tolsztoj. 1830. november 21-én halt meg Kisfaludy Károly magyar költő és drámaíró. 1950. november 22-én alakult meg Varsóban a Békevilágtanács 1895. november 25-én született Ludvik Svo­­boda, hazánk negyedik kommunista köztár­sasági elnöke. 1855. november 26-án halt meg Adam Mic­­kievácz lengyel író 1915. október 26-án született Karel Souéek cseh festő- és grafikusművész 1945. november 26-án kezdődött Párizsban az I. Nemzetközi Nőkongresszus KÖNYV A csejtei várúmő: Báthory Erzsébet Báthory Erzsébet hírdedt alakja és meg­döbbentő története évszázadok óta foglal­koztatja az emberek képzeletét. Személyisé­gével, életével, elképesztő bűntetteivel köny­vek, tanulmányok és cikkek sora foglalkozik — s korántsem csak történészek vagy magu­kat annak hirdető áltudósok írták róla, ha­nem pszichológusok és orvosok, jogászok és újságírók is; bűnügyei ma is változatlanul nagy érdeklődést váltanak ki. Úgy tűnhetne. Báthory Erzsébet sötét his­tóriája közismert s egyesek talán fanyalog­nak is egy róla szóló új könyv láttán. Hiszen ki ne tudná, hogy ártatlan lányok és fiatal asszonyok százait ölte — ölette — meg hihetetlen kegyetlenséggel? Ki ne ismémé a fiatal lányok vérében fürdő, fiatalságra és szépségre áhítozó „átkozott asszonyt"? A gyilkos csejtei (Cachtice) várúmő él a köztu­datban, de a róla alkotott kép pontatlan és részben hamis. Péter Katalin nem könnyű feladatra vállalkozott, amikor — a figyelemre méltó Labirintus sorozat egyik első kötete­ként — megjelentette a terjedelmében sze­rény, de nagy tudásáról, józan ítélőképes­ségről és lelkiismeretességről tanúskodó művét. Látszólag mi sem egyszerűbb, mint újra megírni egy „jól" ismert történetet. Péter Katalinnak azonban más célja is van: a valószínű igazságot szeretné megközelíteni, amennyire ez a rendelkezésre álló dokumen­tumok segítségével csaknem 400 év távolá­ból lehetséges. Tárgyilagos, de érdekfeszítő­en megírt fejezetekben ismerteti Báthory Erzsébet személyiségét, férjéhez, családjá­hoz. környezetéhez való viszonyát; megis­merkedünk a férjjel. Nádasdy Ferenccel, aki jelentős szerepret játszott kora fegyverrel és diplomáciai eszközökkel vívott harcaiban, a Báthory-családdal, amelynek nem Erzsébet volt az egyetlen hírdedt tagja — gondoljunk csak a „szatírok fejedelmeként" is emlege­tett Báthory Gáborra vagy a boszorkányság­gal és paráznasággal vádolt „bűbájos" Bát­hory Annára — s a kor jelentősebb személyi­ségeivel. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy Báthory Erzsébet rendkívül súlyos szadizmu­­sának létrejöttében milyen nagy szerepret (nős) játszott különböző körülmények találkozása: az egoista és sértődékeny lány vonzalmaival ellentétes neveltetést kapott, férjéhez való viszonya hűvös volt, kapcsolatukat közöny, házaséletüket kiegyensúlyozatlanság jelle­mezte, őt magát eltitkolt bűnösnek érzett vágyak, különböző komplexusok tartották fogva — személyisége fokozatosan eltorzult, s mivel társadalmi helyzete, rendkívüli hatal­ma lehetővé tette, nem kellett fékeznie ször­nyű szenvedélyét. Péter Katalin egy nagyon lényeges momentumra is rámutat: Báthory Erzsébet nem ismerte a részvét és az emberi méltóság fogalmát teljesen részvétlen volt mások szenvedése iránt. Máig makacsul tartja magát a hiedelem, hogy a „csejtei öldöklő angyal" lányok véré­ben fürdött. A szerző szerint egyetlen tanú­­vallomás sem utal ilyesmire. Egy másik, újabb keletű hiedelmet is megcáfol, misze­rint Báthory Erzsébet koncepciós p>er áldoza­ta volt. Habsburg-ellenessége juttatta vár­­fogsára s vagyonától, birtokaitól akarták megfosztani koholt vádak segítségével. Báthory Erzsébet története több mint a történelem hátborzongató és extrém bűnü­gye: az ügy olyan, mint egy röntgenfelvétel — írja a szerző. Különösen éles felvétel az elnyomáson alapuló, ellenőrizhetetlenné váló hatalom kegyetlenségéről, emberptusztító voltáról. G. KOVÁCS LÁSZLÓ Egy csésze tea A világot feminin és maszkulin tájakra bontók az eredendő nö-irót szerethetik Kat­herine Mansfieldben. Élete éppoly tünékeny volt mint novellahőseié, fiatalon tüdőbajban halt meg. Egy jó kötetnyi elbeszélésen kívül csak naplóját és leveleit hagyta az utókorra, amelyek jórészt személyes fogantatású öné­letrajzi jellegű dokumentumok, főképrp az irodalomtörténészek és a lélekbúvárok ku­tatnak bennük szívesen. Novéllái jelentik a csúcsot. Idén jelentek meg az Europe zsebkönyvek sorozatban Egy csésze tea címmel. Mint a gondosan nyírt angol pázsit, olyan frissek és üdék ezek a novellák, mert Katherine Mansfield a legag­gályosabb módszerekkel dolgozik. A törté­nésvilág nehezen becserkészhető, a lebegő hangulatok eseménytelen fordulatokkal vál­takoznak. Látszólag semmiségekkel bíbelőlő. súlytalanul tovatűnő darabok ezek. finoman csipkézett mondatokkal és kifejezésekkel. Ha valahol mégis felfejtödnek a szavak és a hangulatok, az élet teljessége és kimondha­tatlan zártsága villan meg előttünk. Alakjait a kis Keziát, a rókaboás öreg nénikét, a fiatal szerelmespárt a legmelegebb fényű bár­sonyból szabta ki. a cselekvések mögötti érzelmi távlatok a végtelenbe nyílnak. Finom szatirizmusa néha Virginia Wolfot idézi, so­kat tudott az emberről és teremtményeiről, de még többet a lélekről és a vágyról. Veszélyes nö lehetett Katherine Mansfield, ha nem látott is a vesénkbe, valahogy mégis az egészet sikerült megsejtenie. Noha aranyporos volt a reggeli ég, derült az idő. Miss Brill mégis felvette régi rókabo­áját. Megsejtette, hogy a vasárnap esti lako­mát a mézeskalácsot, nem fogja megvenni, csöndesen szomorú lesz az estéje. Egy ra­gyogóan fiatal pár kineveti majd régimódi rókaprémjét, s ö elmegy a péküzlet előtt, sétáját nem tetézi meg a szokásos vásárlás­sal. az esti lakoma örömével. Ilyen finom rezzenésekből, történetekből áll össze Kat­herine Mansfield világa. NAGYVENDÉGI ÉVA FOLYÓIRAT A 7-es Irodalmi Szemle Irodalmi folyóiratunk új száma — amely kissé megkésve jelent meg — az ötvenéves Zs. Nagy Lajos versével indul. Kiváló költőn­ket köszönti írásában Koncsol László, s ugyancsak a jubiláns személye ihlette Barak László Nekrológ helyett Zs. Nagy Lajosnak című versét, Lacza Tihamér Ceruzarajzait, valamint Túrosán László rajzait, amelyekkel a folyóirat e számát illusztrálták. A Kritika rovatban Mészáros László Vajkai Miklós Veszteglők és Cúth János Életfa című regényét értékeli. S ha már a kritikánál tar­tunk, itt hívom fel olvasóink figyelmét arra az ankétra, amelyet a folyóirat szerkesztősége szervezett műkritikánk jelenlegi helyzetéről. Négy kérdéssel fordultak irodalmunk képvi­selőihez, azt tudakolva tőlük, vajon ők ho­gyan látják napijaink csehszlovákiai magyar kritikáját. Elmondható-e a kritikáról, hogy eleget tesz a tőle elvárható alapikövetelmé­nyeknek. vagyis a megértésnek, értelmezés­nek és értékelésnek? Van-e egyáltalán fölké­szült, rendszeres irodalomkritikánk? Miért fordulhat elő nálunk az. hogy egy-egy megje­lenő könyvnek — egy-két rövid recenziótól eltekintve — nincs kritikai visszhangja? Mi a helyzet a kritikusok utánpótlásával? E né­hány kiragadott kérdéssel csupán jelezni kívánom, mi mindent érintenek válaszaikban a megkérdezettek. A válaszadók — Alá bán Ferenc, Dénes György, Fonod Zoltán, Klimits Lajos, Mészáros Károly, Rácz Oliver, Révész Bertalan, Szilvássy József és Tóth Károly — álláspontját olvasva, úgy tűnik, egy dologban valamennyien egyetértenek: semmiképpen sem lehetünk elégedettek a szlovákiai ma­gyar kritika helyzetével. S bár — ahogy ezt többen is hangsúlyozzák — egy ankét nem oldhat meg semmit, mégis fontos e téma fölvetése, megvitatása, hiszen ezáltal is előbbre jutunk a megoldáshoz vezető úton. BERTHA ÉVA KÖZMŰVELŐDÉS Fábry időszerűsége Az idei Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Naprok a hagyományokhoz híven író—olvasó találkozókkal kezdődtek november 7-én Kassán (Koéice) és a Kassa-vidéki járás váro­saiban és falvaiban. A tizennégy hely színen Tóth Elemér. Soóky Lászó, Ozsvald Árpád, Tóth László, Grendel lajos, Kövesdi károly. Csáky Károly és Gál Sándor találkozott az olvasókkal. Az első két napon egy-egy szín­házi előadást is megnézhettek a résztvevők. A Thália Színpad bemutatóját, Georg Büch­ner Leonce és Lena című kétrészes komédi­áját, illetve a Csemadok kassa-vidéki járási bizottsága égisze alatt tevékenykedő Pince­színpad előadásában Schwajda György Se­gítség című tragikomédiáját. November 9-én, az ünnepélyes megnyitó után elsőként Duba Gyula Fábry Zoltán idő­szerűsége című előadásában ismertette az antifasiszta író munkásságát részletezve műveinek, haladó eszméinek, az emberért, az emberi méltóságért folytatott harcának időálló jelentőségét. Majd Karol Tomié, a bratislavai Irodalomtudományi Intézet dol­gozója Fábry szlovák—magyar és cseh—ma­gyar irodalmi szerepréről, kapcsolatairól be­szélt. Hangsúlyozta a Fábry szerkesztésében megjelenő kultúrprolitikai folyóirat. Az Út együttműködését és jó kapcsolatát a hason­ló tartalmú cseh Tvorbával és a szlovák DAV-val. Ismeretlen okok miatt elmaradt Zalabai Zsigmond tervezett előadása a cseh­szlovákiai magyar líra háborúellenes vonula­tairól, ugyanakkor gazdagabak lettünk Soóky László A gyermekről, gyermekirodalomról, írókról és még sok egyébről című előadásá­val. Az idei Fábry napiok a megszokottól eltérően nem kötődtek egyetlen témakörhöz, ezért kerülhetett a műsorba a Hét ankétja és négy — két magyarországi és két hazai magyar — énekkar ünnepi hangversenye. Másnap az előadássorozat Ivan Bajcurá­­nak, a kassai Safárik Egyetem tanárának Út a proletár nemzetköziség felé című előadásá­val folytatódott. Ezután a hallgatóság megte­kintette a Kosicei Kormányprogram Házának állandó munkásmozgalmi kiállítását, majd Stószon (Stos) lerótták kegyeletüket Fábry szülőházában és sírjánál. MILICKY JOLÁN FILM Az afrikai férfi Charlotte (Catherine Deneuve), egy ide­genforgalmi társaság alkalmazottja úgy dönt. hogy Afrika legeldugottabb részén szállodakomp>lexumot, idegenforgalmi para­dicsomot épít ki. A rövid párizsi prológus után jöhet az afrikai kaland! A rezervátum­ban. jóformán az afrikai őserdő kellős köze­pén aztán Charlotte találkozik férjével, akivel válófélben vannak és már hosszabb ideje nem élnek együtt. Viktor, a félj (Philippe Noiret) a biztonság kedvéért ide menekült személyes problémái elől és fő foglalkozás­ban állatvédő. S mint ilyen, egészen termé­szetes, hogy sziwel-lélekkel, no meg persze tettekkel is ellene van mindennemű beavat­kozási szándéknak, mint amilyennel a felesé­ge és annak ügyefogyott kollégája is erre a szűzi földre érkezett. A történetsorban aztán jó néhányszor keresztezik egymás útját, a végén pedig teljesn egymásra utalva vágják ki magukat a kalandfilmbe illő. ám nemigen meggyőző veszélyhelyzetből. A francia film két főszereplője aligha a mesebeli ideális pár. Ránézésre meg pláne nem azok. Catherine Deneuve maga a tökély, és színészi játékán sem lehet kifogásolni semmit, nem beszélve arról, hogy az őserdő­ben a ruháján sem esik ránc. Philippje Noiret predig a nehézkes, magával, küllemével nem törődő, kicsit lusta, problémáitól, a házasság krízisétől szabadulni akaró, de végsősoron életének értelmét meglelő Viktor szerepében szintén jó. De azért ez a két jobb sorsra érdemes színész sem igen tudott élénkíteni — a forgatókönyv „jóvoltából" — a filmen. Színfoltok csuprán, s hogy jobb sorsra érde­mesek, az meg végképp nem ebből a filmből derült ki. Philiprpre de Brocától, a film rende­zőjétől fergetegesebb alkotásokat szoktunk meg. A 105 prerc felhőtlen szórakozást nyúj­tott volna, ha nem lett volna benne egy csomó üresjárat is. Még így is emlékezetes azonban a bizarr-romantikus táj. az afrikai szavanna és állatvilága, az őserdő meg a benszülöttek. Rio. Hongkong és Acapxilco voltak többek között de Broca korábbi ka­land filmjeinek színhelyei, de ez is mutatja, a rendező az egzotikum, a kaland meg a komikum egyvelegének megszállottja. Vi­szont mig korábbi filmjei a hatvanas és hetvenes évek szellemében kalandfilmek tol­tak a javából, ez utóbbi nem túl eredeti és ráadásul ötletszegény. Nemigen tud megne­vettetni, inkább csak mosolygunk helyen­ként. Egészében véve azonban szórakoztató vígjátékot láthatunk. FRIEDRICH MAGDA

Next

/
Thumbnails
Contents