Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-03 / 1. szám
1. Összetartó, dolgos nép lakja a falut 2. Báfványi László és Papné a szövetkezet lehetőségeiről beszél 3. Dr. Varga Ernő, a jnb elnöke is megerősítette: végéhez közeledik a sok éve vajúdó vízvezetékügy 4. Szabó Gábor hnb-elnök és Tóth Géza iskolaigazgató (szemben), valamint dr. Gaulie der, a jnb egészségügyi osztályának vezetője (háttal) a falu ügyes-bajos dolgait vitató tanácskozáson 5. Tóth István és Turányi József madari viseletben a szüreti felvonuláson 6. Az iskola még festéktől és mészszagtól illatos NAGY LÁSZLÓ felvételei £ zerötszázkilencvenhat lakosával ‘ Madar (Modrany) kisközségnek számít a komáromi (Komámo) járásban. Az ország más részén, például Gömörben — ahol háromszáz-ötszáz lekes aprófalvak sorakoznak sűrűn egymás mellett — kisvárosnak is megtenné. De a Mátyusföldön, a járás északkeleti csücskében, a három-négyezer lélekszámú községek szorításában a kis települések között tartják számon. — Összetartó, dolgos nép a madari — mondja egy fiatal ember, Bósza Ernő, amit a faluról s az itt élő emberekről beszélgetünk az esti asztalnál —, még a munkában is meg lehet a madariakat szakasztani. Csak egy példát mondok. Szólt az elnök, hogy a jövő héten majd kihirdeti, be kell kapálni a szőlőt. Hát nem kellett kihirdetnie, addigra minden- j ki bekapálta a maga részét. Nem kell itt I sokat beszélni az embereknek, külön buzdítani sem kell senkit. Apámék mennyit dolgoztak például a kultúrház felépítésén! Az is társadalmi munkával készült a hatvanas évek közepén. Aztán most volt a sportpálya, a halottasház építése. Itt is sok órát ledolgoztunk. Vagy a tánccsoportba, korábban a színjátszó csoportba, a szerepléshez sem kell nógatni az embereket, még idősebbek is szívesen jönnek. Beöltöznek a régi népviseletbe, és táncolnak, énekelnek. A madari összefogással tehát nincs baj. Ami inkább gondot okoz, az a község közlétesítményekkel való ellátottsága. Mert hát Madart a nem fejlődő községek között tartják számon. Ez persze nem jelentheti azt, hogy a faluban megáll az élet. Az itt élőknek ugyanúgy igényük és joguk van van az életfeltételek állandó javítására mint a terjeszkedő községek lakóinak, akkor is, ha az utóbbiak minősítésük folytán bizonyos előnyöket élveznek. Bejárva a falut láthattuk, hogy több minden létesült itt az utóbbi években. — Két évvel ezelőtt adtunk át egy peremüzletet, élelmiszerboltot, amely a falu szélén lakók beszerzési gondjait könnyíti meg — kezdi a felsorolást Szabó Gábor a helyi nemzeti bizottság elnöke. — Korábban épült nálunk egy szép, tágas vendéglátó, amelynek segítségével a nyugdíjasok és a napközisek étkeztetését is sikerült megoldanunk. Eleget tudunk tenni a munkaviszonyban lévő édesanyák óvodaigényének is, mert új óvodánk is megfelel a követelményeknek. Az elmúlt években újítottuk fel az iskola épületét, tavaly szeptember elsején pedig két új tantermet adtunk át tanulóinknak. Jók az utaink is. A hatvanas évek elején kezdtük a portalanítást a főutcával, s úgy haladtunk tovább. A járdák azonban még nem készülhettek teljesen el, mivel a vízvezeték-hálózat bevezetésére várunk. Ez a legnagyobb gondunk, mivel kutaink vize sem biológiailag, sem kémiailag nem megfelelő. Elkészült már két mélyfurat a falu határában, a hálózatot ezekre szeretnénk rákapcsolni. A tervek is készek, az engedély is megvan. Tavasszal, amint az idő engedi, hozzákezdünk a hálózat kiépítéséhez. A beruházás körülbelül négymillió korona lesz. — Szolgáltatóházra, bevásárióközpontra is szükség lenne a faluban, és sok minden felújításra szorulna: az üzleteink, a fehémemübegyűjtő, a posta. A húsboltot például régi családi házból alakítottuk át, ugyanígy az egyik élelmiszerboltot. Az utóbbinak ráadásul vizesek a falai, megdohosodik a liszt a raktárhelyiségben. Elavult a nemzeti bizottság épülete is, ajtait lassan becsukni sem lehet, a tanácsteremben a székek lába alatt beroskad a padló ... Hogy érdemes-e öreg, nedves falú épületeket évtizedeken át toldozgatni-foltozgatni, erről még hosszan elbeszélgetünk a nemzeti bizottságon éppen tanácsülésre gyülekezőkkel. Mert sok év, sok próbálkozás tapasztalata mutatja azt, hogy a kevés pénzből bár, de kevés ideig is szolgáló felújítások, hozzáépítések Madáron, ahol magasan van a talajvíz, s a rosszul szigetelt vagy éppen alapozás nélküli épületeket az isten sem védi meg a salétromtól, nem mindig a szerencsésebik megoldás. Mért nem lehet a tatarozásra kiutalt pénzt egy másik helyre, egy beruházásba befektetni, mit ért, például, hogy a |l 'l*S* E
