Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-12 / 46. szám

A — ENSZ röviddel megalakulása után létrehozta első szakosított szervét, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetet (FAO), amely idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját.

A FAO ez év július végén kiadott külön jelentése — a többi között — tömör jellemzést ad az éhínség által sújtott afrikai országok esztendejéről, két hónapos szakaszokra osztva az évet:

Január—február. Élelemhiány 24 országban. Keleten: rendkívül kis terméshozamok Észak-Etiópiában, immár második éve;, gyenge terméshozamok Szomáliában; hasonló kilátások Szudánban. Nyugaton: az előző évi terméshozamokat az aszály alaposan lerontotta, fenyegető élelemhiány. Délen: a januári esők elmaradása jóvátehetetlen károkat okozott a gabonafélék termésében; éhínség Mozambikban.

Március—április. Keleten: az

aszály folytatódik Kenyában; Etiópiában az aszály késlelteti a vetést; Szomália segélyszükséglete élelmiszerekben megkétszereződött. Nyugaton: a gabonabehozatal szükséglete rohamosan nő; fenyegető élelemhiány. Délen: az aszály már a harmadik egymás utáni évben károsítja a termést; a márciusi esők a hozamok szempontjából már túl későn jöttek.

Május—június. Keleten: a szárazság folytatódik Szudánban, Kenyában és Etiópiában, itt az északi és középső országrészekben kritikussá vált a helyzet. Nyugaton: a parti térségekben időben megjött az eső, de a gabonakészlet a legtöbb körzetben kevés. Délen: Malawi és Swazi kivételével mindenütt gyenge termést várnak; az éhínség tovább tart Mozambikban.

Július—augusztus. Keleten: a szállítási nehézségekkel tetézett élelmiszerhiány Etiópiában éhínséghez vezetett; fél évszázada a legnagyobb aszály Kenyában; gyengék a terméskilátások Szomáliában, Ruandában és Burundiban. Nyugaton: a Szahel-övezetben az évszaknak megfelelő esők, de Burkina Fasóban, Csádban és Maliban átlagon aluli csapadék hullott. Délen: hat országban élelemhiány fenyeget: még mindig éhínséget jelentenek Mozambikból.

Szeptember—október. Keleten: Etiópiában súlyosbodik az éhínség, gyenge a termés, a másodvetések kiszáradtak; Kenyában az aszály következtében minimális a terméseredmény. Nyugaton: a gyenge esőzések hátráltatják a vetési munkákat Burkina Fasóban, a Zöld-foki szigeteken, Csádban, Maliban, Nigerben és Szenegál északi részén, ahol a helyzet válságos. Délen: a legeltetési feltételek romlottak, a

£

k

x

e

víztárolók kiszáradtak; Mozambikban tart az éhínség.

November—december. Keleten: Etiópiában a betakarítás várhatóan roppant gyenge lesz; 7,3 millió embert sújt a táplálékhiány; éhínséget jelentenek Mozambikból. Nyugaton: a Szahel-övezetben a kilátások rohamosan romlanak, számos tér ségben teljesen kiégett a vetés és elszáradtak a legelők; a partmenti országokban kielégítő volt az aratás. Délen: elszórtan futó esők, félelem a jövő évtől.

Afrika az egyetlen földrész a Földön, amelyen az élelmiszer-termelés tartósan elmarad a népszaporodás mögött.

A probléma nem a művelésre alkalmas földek hiánya; hiszen Afrika művelhető területe 800 millió hektár, s ebből jelenleg mindössze 170 milliót használnak folyamatosan mezőgazdasági termelésre. Az átlagos évi csapadékmennyiség azonban csak a szárazföld egyötödén éri el a kívánt mértéket. Az utóbbi három esztendőben Afrika sok részén egyáltalán nem volt eső. 1982-ben száz év óta a legsúlyosabb aszály sújtotta Dél-Afrikát, s a Szahel-övezetben és Kelet-Afrikában is az átlagnál jóval rosszabb terméseket takarítottak be.

1983 májusában a FAO vezérigazgatója felhívást tett közzé, amelyben fokozott élelmiszersegélyt kért a kormányoktól Afrika részére. Mégis, a következő évben az élelmezési válság tovább súlyosbodott, és immár 24 afrikai országra terjedt ki. A Szahel-övezet nagy részén. Kelet- és Dél-Afrikában alig termett valami, északon pedig az aszályos előző évinél is rosszabb volt a termés. A legsúlyosabb helyzet Etiópiában alakult ki, ahol az év végén sok ezren szenvedtek éhhalált. Huszonegy afrikai országból jelentettek ekkor súlyos élelmiszerhiányt, közülük 15 az előző évben is hiánynyal küzdött.

A Szahel-övezet országaiban évente csak egyszer takarítanak be termést, és sok helyütt már az aratás előtt két-három hónappal a minimális szint alá csökken az emberek energiafelvétele. A felnőttek éppen a munka dandára idejére legyengülnek, s a gyermekhalandóság kétségbeejtően magas. Ebben az övezetben az iskoláskornál fiatalabb gyerekek 20—30 százaléka szenved fehérjehiányban. A hiányos táplálkozásból eredő vérszegénység a kisgyermekek 40 százalékát és a terhes nők 60 százalékát sújtja.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a mezőgazdasági beruházások azokban az országokban a legkisebbek, ahol a falusi lakosság több mint 50 százaléka nyomorog. 1978—1982 között az egy főre számított mezőgazdasági befektetés 13,40 dollár volt ezekben az országokban, ott viszont, ahol a falusi lakosságnak csak a harmada vagy még kisebb hányada nyomorog, 36 dollár. Sajnos, ugyanez áll a nemzetközi segélyek elosztására is: 1974—1981 között a legszegényebb falusi lakosságú országoknak juttatott nemzetközi élelmiszersegély egy főre számítva 2,70 dollár volt, a viszonylag jobban ellátott országokat illetően viszont 6 dollárnál több.

A FAO július végén kiadott s az előzőekben már idézett különjelentése szerint az afrikai országok részére — a jelentés időpontjáig — felajánlott élelmiszersegélyek összmennyisége 6.7 millió tonna volt. Ebből 3 millió tonnát az Egyesült Államok vállalt. Az Európai Közös Piac 819 000 tonna segélyt szavazott meg. Ezen felül a tagországok külön-külön is tettek felajánlást (NSZK 191 000, Franciaország, Hollandia és Olaszország egyenként 130 000 tonna körüli mennyiség). Jelentős tételeket küldtek az éhező Afrikának a szocialista országok is, a Szovjetunió, Kína, Jugoszlávia, Lengyelország, Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország. Ausztria 16 000 tonnával, Finnország másfél ezer tonnával szerepel a listán. Maga a FAO pedig — az élelmezési világprogram keretében — 756 000 tonna élelmiszersegélyt juttatott 21 afrikai országnak.

(nŐ9)