Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-29 / 5. szám

neki — mondja inkább dicsekvésként mint panaszkodva Csalava János műhelyvezető. — Az év végén voltak napok, amikor reggeltől estig varrtak az asszonyok. Ki meddig bírta, vagy hogyan engedte az otthoni teendője. Ügyes, igyekvő asszonyok, nem kell kétszer mondani nekik, hogy itt a megrendelő...

— Csak a munkafeltételeinken kellene még egy kicsit javítani — jegyzi meg Koleczné, Csalava Mária, Hegedűs Mária, Csalava Vilma és a többiek, és sorolják is, hogyan kínlódnak a fűtéssel; aki a kályha mellett ül, annak folyton melege van, a sor végén ülőknek pedig egész nap meleg öltözetben kell lenniük. Az ivóvízzel is baj van; kútásásra nincs remény a talajvíz miatt, a gazdasági udvarról ide vezetni pedig nagyon költséges lenne. így aztán naponta hordják magukkal otthonról az ivóvizet, nyáron a szövetkezetből az ásványvizet.

— Öreg épület ez, még az első istállók idejéből való, nem nagyon lehet rajta már javítani. De ennek is örülünk, mert enélkül az asszonyok kénytelenek lennének otthon maradni, vagy ki tudja hol találnának munkát maguknak — jegyzi meg Kovács Mária, aki minőségi ellenőr, és nagyon meg van elégedve az asszonyok munkájával.

A szociális körülmények javítása tervbe van véve. Ezt a szövetkezet elnöke is hangsúlyozta. A központi fűtés bevezetésére, a pihenösarok létesítésére hamarosan sor kerül. A vízre azonban várni kell, amíg a faluban elkészül a vízvezeték. Javul majd a helyzet, ha a műhelyt kibővítik. Mert terjeszkedni szeretnének, a jelenlegi tizenhat alkalmazott mellé a további két műhely létesítésével még harminc dolgozót vehetnének fel. Megrendelés lenne, a kertészet felszámolásával az ide jelentkező nők száma is megszaporodott. Az előrelépés már csak a helyiségen múlik.

— Sokat könnyítene és gyorsítana a munkánkon a meglévő szabógép üzemeltetése is — mondja, ezt már panaszképpen, a műhelyvezető. — Lengyel gyártmány, még augusztusban megkaptuk, de elfelejtették mellékelni hozzá a használati utasítást és a jótállási bizonylatot. Enélkül pedig nincs, aki összeszerelje. Hiába reklamáljuk, sürgetjük az intézését, a válasz mindig az, hogy legyünk türelmesek, az ügyintézés folyamatban van. Az senkit sem érdekel, hogy nekünk az anyagot a komáromi (Komárno) bőrdiszműkészítő kisipari szövetkezetben kell kiszabatnunk, ami eléggé körülményes, hosszadalmas és költséges is. Pedig a kiadásokkal is számolnunk kell, a nyolc-tíz százalékos nyereséget szívesen megtoldanánk néhány százalékkal.

Hát igen, a nyereség is fontos. A bevétel, a közös kassza gyarapítása. Elsősorban mégis azt kell értékelni, hogy munkalehetőséget teremtenek azoknak az asszonyoknak, akiknek egészségi állapotuk nem teszi lehetővé, hogy olyan erővel dolgozhassanak a mezőgazdaságban, mint korábban.

H. ZSEBIK SAROLTA

Egyre gyakrabban vagyunk tanúi annak, hogy aki otthon talál megélhetést, jobban mondva munkát magának, az nem szívesen megy el a faluból. Mert ma már a kereset a szövetkezetben is felér az üzemivel, és az az egy-két óra utazás, amit az üzemi munkahelyig naponta meg kell tenni, tiszta időveszteség. Az időből meg mindig kevés van, különösen falun, ahol a háziasszonyra vár még a kert, a ház körüli munka, a háziállatok is.

Ezzel a nézettel találkoztunk Alsópéteren (Dolny Peter) is, ahol a szövetkezet elnöke, Brányik Károly mérnök még azt is elmondta, hogy részben emiatt volt szükség a varroda létesítésére. Mert a szövetkezetben dolgozó 231 nö között mindig akad olyan, aki egészségi okokból nem dolgozhat a szőlőben, dohányban, kertészetben, s igazán nem lenne erkölcsös elutasítani csak azért, mert több év után ma már nem alkalmas a nehezebb munkára.

A csökkent munkaképességű nők foglalkoztatására 1981-ben került sor, amikor elkezdték a fóliatakarók varrását. Ez egyszerű, könnyű munkának ígérkezett, az is hamar elsajátította a varrás tudományát, aki addig még nem próbálkozott vele. A bonyolultabb munkafolyamat tavaly kezdődött.

Az asszonyok hamar megszerették és megszokták a varrást.

Megnéztük a „tésztagyárat’'. így becézik a régi épületből átalakított helyiséget, ahol a tészta készül. Mindenütt a legnagyobb rend, tisztaság, a tizenegy asszony fehérbe öltözve, valóban „otthonosan” készíti az ötféle levesbetétet.

— Titkunk és erősségünk a jó minőség — fogad Székács Mária csoportvezető. — Ha nekünk ízlik, bizonyára mások is elégedettek lesznek vele.

Hát igen, elsősorban ez a fontos. Mert levestésztából van az üzletekben bőven, a kérdés csak az, milyen ?

— Egész biztosan nem olyan, mint a miénk. A gyári tészta vastagabb, és főzés után szétmállik, ragad, a miénknek meg megmarad a tartása — így Seregi Katalin. Majd a többiek: Halász Mária, Egri Gabriella, Biró Zsuzsanna, Majláth Erzsébet is bizonygatják; ennek a tésztának nincs párja.

— Tíz tojásból gyúrjuk, ennyit képes felvenni egy kiló liszt. Vagyis: teljesen víz nélkül készül. A tészta nedvességtartalma szárítás után legfeljebb 12 százalék, és féléves jótállást vállalunk — magyarázza Horváth Éva és Hajnal Mária.

Ezek az asszonyok — köztük még Megály Viola, Dobrai Katalin és Németh Vera is — a kertészetből, gyümölcsészetből és a háztartásból kerültek ide, valamennyien orvosi ajánlással.

— Pillanatnyilag ennyien vannak, akik nehezebb munkát nem vállalhatnak. De számuk évente nő, s ehhez mérten kell gondolkodni nekünk, vezetőknek is a lehetőségeken — mondja az igazgató. — Tésztánk iránt jelenleg nagy a kereslet, nem is győzünk annyit készíteni, amennyit a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) és bratislavai Jednota és Zdroj rendel. Alapanyag lenne hozzá, az asszonyok is szívesen jönnének ide dolgozni, csak a helyiség bővítése okoz még gondot. Szeretnénk ezt is megoldani, a jövőben húsz-húsz asszonyai két műszakban dolgozni.

— Természetesen szigorúan ügyelve arra, hogy a minőség

megmaradjon, mégha egyszerre nagyobb mennyiséget készítünk is majd — toldja meg a csoportvezető.

A versenyképességet tehát a minőséggel, a házi ízekkel, formákkal érik el. Mégha első pillantásra soknak tűnik is, 10 dkg hajszálmetéltért 5 koronát, vagy 20 dkg széles metéltért, apró- és nagykockáért 10 koronát fizetni. (Tiztojásos tésztát otthon sem tudunk sokkal olcsóbban előállítani, különösen ha az időveszteséget is beleszámítjuk.)

A dunatökési állami gazdaság vezetősége jól számított. Keresett árut ad piacra, saját nyersanyagát hasznosítja, és olyan munkát nyújt az asszonyoknak, amelyre már régen vártak.

Brányik Károly mérnök, a szövetkezet elnöke szerint ebben az esetben három dolgot kell szem előtt tartani: az erkölcsi kötelességet, a megfelelő munkát és a nyereséget.

Könözsi István felvételei

amikor áttértek a sapkák készítésére. De ezt is meg lehetett tanulni: akinek érzéke van a pontossághoz, finom munkához, az hamar belejött.

— Az életben sok minden magától is megoldódik. Csak nem kell problémát csinálni belőle. Ez volt az alapelvünk, amikor arról kellett döntenünk, kit vegyünk fel ide dolgozni. Akit érdekel ez a munka, az megtanulja. Akit nem, az rövid időn belül rájön a hiányosságaira, és magától megy el. így is történt. Az asszonyok hamar megszerették és megszokták a munkát. Most már állíthatom, hogy állják a versenyt a legjobb konfekcióüzemek dolgozóival is. Ami a kezük alól kikerül, az jó minőségű — reklamációt még nem kaptunk rá

— tájékoztat Hegedűs Vince, a melléküzemág vezetője.

Szavát az asszonyok is igazolják. Petresné a szőlőben dolgozott, négy éve az orvos ajánlatára kérte ide magát. Gyarmatiné a magtárból került a varrodába, ahol szerinte is könnyebb a munka, és a kereset is jobb. Teljesítmény után fizetnek, ki milyen ügyes, mennyit tud megvarrni, aszerint kerül a borítékba a pénz.

— Annyi a megrendelésünk, hogy alig tudunk eleget tenni

Megélhetés otthon