Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-12 / 46. szám
KALENDÁRIUM November 13-a a vakok nemzetközi napja. 1885. XI. 13-án született Vác/av fíabas nemzeti művész, cseh festő, grafikus és szobrász. 1670. XI. 15-én halt meg Jan Amos Komensky. 1810. XI'. 16-án született Karel Hynek Mácha cseh költő. 1910. XI. 16-án született Sáfáry László csehszlovákiai magyar költő. XI. 17-e nemzetközi diáknap. 1855. XI. 19-én halt meg Vörösmarty Mihály magyar költő. 1785. XI. 19-én született Jan Nepomuk Filőík cseh zenepedagógus. KÖNYV Nincs itthon az Isten Nem divat mostanában a küldetéstudat fiatal költőknél, íróknál. Mióta kiderült, hogy a világ nem hagyja magát egykönnyen megforgatni, s a nagy célok csak megfontoltan aprózott lépésekkel közelíthetők meg, a váteszek legifjabb leszármazottam a kételkedés szelleme lett úrrá. A föllazult közösségekben emberi és szerepválsággal küszködő írónemzedék szemében anakronisztikussá lohadt a magafajtájúakért aggódó-haragvó prófétai hevület. Kivételek azonban, úgy látszik, a legreménytelenebb időkben is születnek. Amikor Osztojkán Béla négy évvel ezelőtt Halak a fekete citerában cimü kötetével a nyilvánosság elé lépett, majd 1983-ban megjelent Hóesés hűségben című második verskötete is, magától értetődő gesztussal nyúlt a „százszor megidézett mágusvezér", Ady kezéből kihullott váteszi stafétabot után. Mozdulata nem bizonyult üres póznak, mert egy közösség: a cigányság nevében emelt szót. Ezt követve fölhagyott a létminöségi elmélkedéssel és — remélhetőleg csak átmenetileg — a versírással. Műfajt váltott. Nincs itthon az Isten című novelláskötetében családja, ősei, ismerősei földhözragadt OsziojKan Béla hétköznapjairól ad számot, balladásan realisztikus meseszövéssel, megrendítő emberséggel és megértő humorral. Az elbeszélő próza alkalmas eszköznek bizonyult a számára, hogy tájékozódjék fölmenői múltjában, s az „így jöttem" bizonyosságából me(nŐ6) ríthessen erőt a további létezéshez, szabjon irányt írói—emberi terveinek. Megalázott, megszomorított cigányemberek a hősei e ma játszódó, de az ötvenes éveket és a háborút — az apák, nagyszülők fiatalságának az időszakát — is élményszerűen megidéző novelláknak. A kóbor hajlamú nép több ezer éves mítoszára fogékony lelkű költő nem feledte el gyermekkora meséit, s pontosan megfigyelt mindent, ami környezetében az elmúlt harminc-negyven év alatt történt. Kétféle tudását — az örökölt legendákat és a közvetlenül szerzett tapasztalatokat — egyformán fölhasználta szürreális lebegésü, de nagyon is valóságos világot ábrázoló elbeszéléseiben. Aki kuriózumtörténeteket vár egy öntörvényű nép viselt dolgairól, csalódottan teszi le a könyvet. A novellák szerencsétlen szereplői úgy élnek, mint bárki más, csak jóval nehezebben. Újratermelődő hátrányos helyzetük és a szívós előítéletek okán sokkal több akadállyal kell szembenézniük, mint bárki másnak. Osztojkán novelláiban a sorsukon változtatni akarók rendszerint szánalmas kudarcot vallanak. Ezek a társadalom peremén tengődő figurák többnyire nem is képesek ép öntudattal végigélni sorscsapásokban gazdag életüket. Az elátkozottság érzése elől inkább hamis álmokba, valóságcáfoló látomásokba menekülnek: így legalább a kikerülhetetlen tragédiák súlyát légiessé, felfoghatatlanná varázsolja a káprázat. Osztojkán Béla mindössze harminchét esztendős, de már eleget élt-érzett ahhoz, hogy tovább érlelje magában az öregek bölcsességét, ugyanakkor még elég ifjú ahhoz, hogy hittépázó csalódásai ellenére bízzon a „holnaputáni életre" való kiválasztottságukban. A nemrég megjelent könyv mindannyiuk számára föltárja egy olyan népnek az igazságát, amely már ma megtaláltatott, de hihetjük azt is, hogy még mindig csak keresett. (Szépirodalmi kiadó, 1985) RAVASZ JÓZSEF Mai szovjet és mai szlovén költészet Az Európa Könyvkiadó Modern Könyvtár sorozatában jelent meg az a két antológia, amely a mai szovjet és szlovén költészet jelesebb képviselőit próbálja bemutatni. A jelenkori szovjet költészet fiatalabb és idősebb generációjának munkásságáról egyaránt számot ad a Ma mondd! című kötet. Harminckilenc költő, köztük számos orosz, néhány lett, grúz, észt és örmény, valamint egy-egy kazah, ukrán, manysi, kalmük, azerbajdzsán, csuvas és csecsen költő szerepel verseivel a válogatásban. A kötet fordítója és összeállítója Rab Zsuzsa, aki nem ismeretlen az irodalomkedvelők táborában, hiszen folyamatosan fordítja az orosz és a régebbi és mai szovjet irodalom alkotásait. Ezzel a könyvvel megpróbálja egy-két vers erejéig bemutatni azokat, akik valamit is számítanak a mai szovjet lírában. Remélhetőleg ezzel a válogatással is olyan sikere lesz, mint az ugyancsak a Modern könyvtár sorozatban mintegy évtizede általa válogatott és fordított Férjhez mennek az angyalok, vagy az azt néhány évvel megelőző Hózápor című antológiával. Ezek a versgyűjtemények nemcsak jó értelemben vett meglepetést jelentettek akkor, de követésre méltó költői hangszíneikkel, szándékaikkal és hitvallásaikkal sok fiatalnak kedvenc olvasmányai voltak. 1973-ban jelent meg az Európa Kiadónál a Szlovén Irodalom Kistükre című kötet, majd tizenegy évet kellett várni, hogy ismét átfogó képet kaphassunk a kortárs szlovén költészet legjellemzőbb jelenségeiről. A Hogy is állunk cimü antológia bemutatja azokat a fiatal költőket, akik a hatvanas években indultak, majd a hetvenes években bontakoztak ki. Többségük alkalmazza a kifejezés szélsőséges felfedezéseit, ugyanakkor a hazai tradíciókhoz is éreznek kötődést. A humanista életszemlélet hagyománya, az egyszerű téma és az egyszerű formanyelv rokonítja őket. A kötetben hely jutott azoknak is, akik teljesen eltávolodtak a hagyományos társadalmi problémáktól, a modem formai és stíluskérdések felé fordultak. Sajátos lírát alakítottak ki, mely szokatlanul radikális. A mai szlovén költészet olyan, mint a manapság mindenütt megfigyelhető líra. A meghökkentő víziók, paradoxonok, az az abszurd játékok azonban, melyek friss és elemi erővel szólnak, mégis megkülönböztetik más nyelvterületek irodalmától. SZABÓ LÁSZLÓ RÁDIÓ Üzenet Az Egy hazában, a Csehszlovák Rádió magyar adásának minden vasárnap délelőtt elhangzó irodalmi műsora, október 27-én igényes összeállítással emlékezett meg a jeles csehszlovákiai magyar költő és publicista, Bábi Tibor (1925—1978) születésének hatvanadik évfordulójáról. A műsor a költő Ez van című önvallomásos versével indult. A szerkesztő érdeme, hogy szinte mozgóképként villantotta fel a költő gyerekkorát, pályakezdését, életútját. Bábi „alulról, az élet sűrűjéből érkezve, de nagy élettapasztalattal" lépte át irodalmunk küszöbét. Fábry Zoltán már a Harmadvirágzás című tanulmányában felismerte Bábi Tibor „őszinte, találó, tömören művészies", tehát „nem mindennapi költészetét". Megjelent müveinek puszta felsorolása is meggyőzően érzékeltette a hallgatóval a gazdag és termékeny írói pálya minden keservét és szépségét. Mert Bábi Tibor „az értelem és a humánum" költője volt. „Verseiben a szlovákiai magyarság életéről beszél", ezért nem lehet e rádiójegyzetben sem említés nélkül hagyni, a hét éve halott költő eddig megjelent könyveit. (Ez a te néped, 1954, Hazám, hazám, 1955, Vándormadár, 1960). És itt álljunk meg egy pillanatra. Következő kötetét, amelynek a Tízezer év árnyékában a cime, irodalomtörténetünk az írói pálya „vízválasztójaként" nyugtázza. A kővetkezőket írja erről Szeberényi Zoltán: „A mélyebb szemléleti-művészi, eszmei-esztétikai fejlődés a Tízezer év árnyékában, 1964 című kötetében figyelhető meg, amely egyúttal első összegezése költői elgondolásainak, művészi-politikai tájékozódásának, sajátos, nehezen körvonalazható gondolatrendszerének." További kötetei: A forrás éneke (1965), Könny a mikroszkóp alatt (1966), Se elevenen, se holtan (1968), A hűség arca (1974), valamint a Patak és forrás (1976). Két posztumus kötetét is meg kell említenünk: hó, költő, művész dolga címmel 1979-ben tanulmányai és Keresek valakit címmel 1982-ben válogatott versei jelentek meg. A rádió Bábi-emlékösszeállításának befejező része nem kis meglepetést tartogatott a hallgató számára. Ugyanis a rádió szalagtára megőrizte a költő hangját, és Bábi Tibor, a Sic itur ad astra (így jutunk a csillagokba) című „nagy" versét oly megrázó erővel jelenítette meg, amely megismételhetetlen. Befejezésként Koncsol László gyermeki őszinteséggel szólt Bábi Tiborról, az emberről, a költőről, a pályatársról, akinek „hangja a síron túlról" is a fülünkben cseng, hiszen életművét vizsgálgatva, Szeberényi Zoltán szavaival, fájlalva jegyezzük meg, hogy Bábi Tibor „egész munkásságát átfogó, helyét és jelentőségét kijelölő tanulmány mindmáig nem született meg". Az emlékösszeállításban közreműködött Monoszlói Éva, Gálán Géza, Miskolczi László és Molnár László. A műsor szerkesztőjéről, Lacza Éváról és rendezőjéről, Boldoghy Katóról csak az elismerés hangján szólhatunk. VÖRÖS PÉTER HANGLEMEZ Magánügyek Számoljunk csak! Kettő, három ... négy! Szinte hihetetlen, négy nagylemez egy év alatt! Ennyi írható ugyanis a Neoton Família ezévi számlájára. Az év elején jelent meg Bob Heatlie szerző és producer támogatásával — segítségével Ádám és Éva szólólemeze, ezt követte a „Flashdance", majd a „Superhits"c\mü külföldi sikerdal-válogatás, s most, néhány héttel ezelőtt jelent meg a csapat legújabb albuma, melyet azt hiszem, minden Neoton rajongó várt már. Az előző lemezektől eltérően ez az album eredeti Neoton szerzeményeket tartalmaz, tehát a Pásztor—Jakab—Hatvani trió ismét munkálkodott, s egy olyan korong került a boltokba, mely az együttestől kissé szokatlan. Tévedés ne essék, a „Magánügyek" is tiszteli a Neoton hagyományait, s így található rajta szólószám, duett és kórusművek is. Mégis, aki az eddigiekhez hasonló felépítésű és hangzású dalokat vár, az csalódni fog, mert kevés a valóban vidám ritmusú felvétel, ide csupán három dalt sorolhatnék, a „Nyár van", a „Glória" és az „Egyszerű kis zene" címűket. A többi hét szerzeményből egyet sem érdemes házibulikon lejátszani, mert még unatkoznánk. Nem azért, mintha roszszak, színvonalatlanok lennének ezek a dalok, hanem mert szövegük és zenéjük (mely ez esetben összhangban van) komolyabb témájú, illetve hangzású, s ez érthető is, hiszen nagy gondot fordítottak az egyes szólóhangszerek játékára. A lemeztasak mintha kiegészítené a belső tartalmat, szintén szokatlan, hiszen a címoldalon egy csiga mászik át a zsilettpengén. A belső mellékleten megtaláljuk erre a magyarázatot: „Példázza, hogy nem mindig az az erős, ami kőkemény, merev". Erre utal a mottó is, mely szerint a csiga sértetlen marad. A Neoton életében még egy törés állt be: a csapat propagációt kifogásolva szerkesztőséget változtatott, elvált a PEPITÁ-tól, annak reményében, hogy a FAVORIT márka többet foglalkozik majd velük. Az új lemez dalai némileg új technikával, korszerűbb hangszereléssel készültek el, ami az egyik alapvető feltétele annak, hogy egy együttes az élvonalban maradjon. Félelemre nincs ok, mert ez a lemez valamivel gyengébb ugyan az előzőknél, de a Neotont védi még három idei album, s nem kevésbé a több tízezres rajongótábor. Ök azok, akik kíváncsiságból is megvásárolják majd ezt a Neoton-korongot, lehet, hogy a jobb lemezanyag reményében vagy egyszerűen csak azért, mert tetszik nekik a Magánügyek. De ez már mindenkinek a magánügye. KOLLER SÁNDOR
