Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-05 / 45. szám

É\ _ ősz elején nyitották meg Dpnaszerda- MZ helyen (Dunajská Streda) a Csallóközi Múzeumban Bozena Augustínová grafikus önálló kiállítását. Az ott látható képek arról tanúskodtak, hogy alkotójuk nagyban hozzájárul a szlovák grafika sajátos arculatának kialakításához. A megnyitón a művésznő elmondta, legfőbb indítéka e kiállítás megrendezésére talán az volt, hogy a művészetet kedvelő közönségnek megmutathassa, elmondhassa érzelmeit, vonzódását hazánkhoz, a békéhez, szülőföldjéhez. Mert leggyakrabban ezeket próbálja grafikáin különböző technikákkal ábrázolni, s ezért választotta mostani kiállítása anyagául is kisebb grafikai munkáit. Kiállított műveit az élet, a haza és a szülőföld szeretetén kívül szocialista társadalmunk céljai iránti feltétlen elkötelezettség és odaadás is áthatja.

Inspirációt tulajdonképpen a körülötte zajló élet nyújt neki. A mindennapi gondokban, örömökben, személyes és társadalmi problémákban mindig feldolgozandó témát lát. Gyakran tér vissza gondolatban gyermekkori emlékeihez s ezzel együtt szülőföldjéhez, a gyönyörűséges morva Slováckóhoz. Ott megismerhette a már kihalófélben lévő régi népszokásokat, a nép művészetét, melyek kiapadhatatlan forrásai munkájának és hangulatot is kölcsönöznek alkotásainak.

Tematikailag közel áll hozzá a nők lelkivilága, az anya és gyermek kapcsolata, a nö viszonya a családhoz. Közeli számára a környezetünk, a táj, a természet, amelyben élünk és minden aktuális esemény, vagyis mindennapi életünk összetevői. Mert Bozena Augustinová nem tud közömbös maradni, mindenre reagál, ami megérinti őt.

A grafikai technikák közül legjobban a mélynyomásos fametszetet szereti. Talán éppen azért, mert ezeket már régen nem csinálják mások. Nagy erőfeszítésébe került, míg megtanulta, és felfedezte a benne rejlő lehetőségeket. Szereti ezt a technikát annak ellenére, hogy nagyon munka- és időigényes. És azért is, mert lényegesen eltért a többi technikától a színek variálhatóságában. Ezáltal a grafikát csaknem a. festmény szintjére hozza, s közben nem sérti meg a grafikai törvényeket sem.

Hogy milyen mértékben érzelmi töltésűek művei és menynyire kötődnek a jelenhez? Bozena Augustínová inkább az érzelmek, mint a realitások embere, és nemcsak az alkotó munkában. Ezeket a tulajdonságokat grafikáiba is teljes egészében beleviszi. A reális tényeket is szívesen közelíti meg az érzelem világán keresztül. Egy-egy élethelyzet érzelmi hátterének feltárása, érzelmi aláfestése néha csaknem a mesék világáig vezet. E világszemlélettel mégsem távolodik el a valós élettől, a valóságtól. Csak magából is tesz hozzá egy keveset, az egyéniségéből, az érzéseiből, hogy úgy láttasson, ahogy ő maga lát. „Szeretem a természetet, a hajnali harmatot, a virágzó rétet, az erdőt. Ha a kiállítás látogatói mindezt felismerik, meglelik alkotásaimban, akkor a tárlat és a munkám nem volt hiábavaló" —■ vallotta önmagáról és művészetéről. Sajátos arcának, sajátos műveinek pedig sok értő csodálója akadt ezúttal is.

VOJTECH KREStANKO