Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-05 / 45. szám

KALENDÁRIUM 1975. november 5-én halt meg Ján Kostra nemzeti művész, szlovák író. november 7-e a NOSZF évfordulója, a Szov­jetunió állami ünnepe, november 7-e a Csehszlovák—Szovjet Ba­rátsági Hónap kezdete. 1810. november 7-én született Erkel Ferenc zeneszerző. november 10-e nemzetközi ifjúsági nap. KÖNYV A mítosz Mi a mítosz? A Bakos Ferenc szerkeszté­sében megjelent Idegen Szavak és Kifejezé­sek Szótára szerint: „1. hitrege; a történe­lem korai szakaszában keletkezett vallási jellegű mesés elbeszélés, amelyben a termé­szet és a társadalom jelenségei, hatóerői megszemélyesítve, természetfeletti lények és legendás hősök képében jelennek meg ..Marx a következő magyarázatot adja a mítoszok eredetére: „Valamennyi holt nemzedék hagyománya lidércnyomásként nehezedik az élők agyára. És éppen amikor azzal látszanak foglalkozni, hogy magukat és a dolgokat átalakítsák, hogy valami még soha nem voltat teremtsenek, éppen az ilyen forradalmi válságkorszakokban idézik fel ag­godalmasan a maguk szolgálatára a múlt szellemeit, kölcsönveszik neveiket, harci jel­szavaikat, jelmezeiket, hogy ebben az ősi, tiszteletre méltó álruhában s ezen a kölcsön­zött nyelven vigyék színre az új világtörténel­mi jelenetet." A mítoszok világmagyaráza­tok; az emberiség gyermekkorának, illetve kultúrák gyermekkorának emlékét hordoz­zák, az ember ismeretlennel való magasztos, vagy éppenséggel tragikus találkozásait do­kumentálják. Nincs ember, akinek életéből hiányozna a mitikus, aki ne érezte volna át — legalább egyetlenegyszer — ennek a találko­zásnak a sejtelmességét; nincs ember, aki ne szembesült volna valamely mítosszal, mi­­tosztöredékkel. A mítoszok az egyetemes kultúrkincs részét képezik, s kulturális örök­ségünkkel együtt kapjuk azokat. Ahány gon­dolkodó elme, annyi mítoszmagyarázat és mítoszértelmezés létezik. Ezeken belül a la­ikus olvasó számára is számos izgalmas tanulsággal bír, s lebilincselő olvasmányt jelenthet napjaink egyik ismert mítoszkuta­tójának. M. I. Sztyeblin-Kamenszkij munkája egyébként egy-két évvel ezelőtt csehül is napvilágot látott Mytus a jeho svét (A mítosz és világa) címmel. S ha valamit hi­ányolhatunk a magyar kiadásból, az nem más, mint ami a cseh kiadásnak éppen a többletét adja: a könyv végére illesztett kis­­antológiát az Edda-mitoszokból. Ugyanis ezáltal a magyar olvasónak is módjában állt volna, hogy a szerző gondolatmenetét, elmé­leti következtetéseit egyidejűleg az elemzett szövegeken is megvizsgálhassa, ellenőriz­hesse. S ez a kiegészítés már csak azért is ráfért volna a jelen kiadásra, mivel ezeket a minden sorukban költői számyalású mitoló­giai szövegeket csupán nagyon kevés ma­gyar olvasó ismeri. S Az én világom ifjú olvasói között pedig feltehetően nem is akad ilyen ember. Tóth László (nŐ6) Ahol a vadgyümölcs terem Hol terem az igazi vadgyümölcs? Jevge­­nyij Jevtusenko neves szovjet költő szerint sehol másutt, mint a szibériai tajgában, az ö szülőföldjén, az Ural-Altáj vidékén. A regény­ben ugyan nem lelünk egy szemernyi vad­gyümölcsöt sem, viszont annál több emberi megnyilvánulást. Legelőször is kirándulást teszünk a világűrben, ahol az űrrakéta pilótá­jának belső monológjából megtudjuk, hogy ő is szibériai származású, mint a költő. Képze­lete révén megismerjük a vad szibériai tájat, néhány lakójának életét, életük folyását. Egy gyermeket is látunk ott, aki mindenáron pilóta akar lenni. Költő—pilóta: ugyanaz, mindkettő magasan szárnyal. Innen már csak egy ugrás a regény végére — alig négyszáz oldal —, s máris a század elején vagyunk; egy napot tölthetünk Ciolkovszkij­­jal, aki ezen a napon ugyan nem talál fel semmit, de hosszú eszmecserét folytat egy szeszgyári igazgatóval, s egy gyermeki csíny­­tevés révén azon tűnődik: nem korai-e még az emberiség kezébe ilyen roppant erőt, hatalmat adni. mint a rakéta. Mi tudjuk, útjára bocsátotta rakétáját, de még aznap naplójába jegyzi: az emberiségnek fel kell nőnie a rakéta helyes felhasználásához! Ami a kezdet és a vég között van: a regény cselekménye. Szűk szálon csordogál, mert nem is az a lényeg. Az éppenhogy van. A költő bejárja ifjúkori tájait, emléket állít a földtani expedíciónak, melynek valaha ő is tagja volt. A legtöbbet geológusok között időzünk, megismerjük életüket, drámai ösz­­szeütközéseknek is tanúi vagyunk. A rossz Ji'VKmyij Jevtusenko AHOL A VADGYCMÖt.CS IKREM mindenütt felüti fejét. Aztán Leningrádba látogatunk, ahol fiatalokkal ismerkedünk. A fiataloknak kulcsszerepük van a regényben. Jevtusenko felvillantja a jellemeket: ebből költő lesz, ebből pilóta, ebből vezető, ebből karrierista. A Leningrádba látogató amerikai diákokat is hasonló módon karakterizálja: haladó, szélsőséges vagy pedig egyenesen ellenséges nézeteket valló fiatalokat isme­rünk meg. Közülük néhányat viszontlátunk Honoluluban — mert a tajgából csak egy ugrás Honoluluba —, egy beat-koncerten, ahol a közönség őrjöngésében szinte elvész a zene. Néhány oldallal később Allende chi­lei elnök utolsó napjainak vagyunk szemta­núi ... Szerteágazó, nehéz olvasmány Jevtusenko esszéregénye. Életrajzi mű? Több annál. Az ötvenes évein túl járó költő összegez. Száza­dunk — napjaink — valamennyi lényeges kérdésére választ keres. Nagy távolságokat jár be égen és földön, térben és időben, képeket villant fel. drámai helyzeteket te­remt, attól függően, mit akar megvilágítani. Az olvasó kész a száguldásra, mert a regényt mélységes emberi filozófia hatja át, elmerü­lünk az etikai fejtegetésekben, a jelenségek esszéisztikus megformálásában, s ez az egész repülés a képzelet szárnyán történik. Módszerét Bulgakovéhoz hasonlítanám. Sok-sok önálló epizódot dolgoz a regénybe, mely látszólag messze van a cselekménytől. Ha azonban a mondanivaló egészére figye­lünk, könnyen rájövünk, nem is oly messze. (Magvető, 1985) Mészáros Károly KÖZMŰVELŐDÉS Felhívás vetélkedőre Nemzetek és sorsok rengetegében csak akkor igazodhatunk el. ha pontosan és hasz­­nosíthatóan érzékeljük az időből előbukkanó és oda visszahulló emlékeket és tényeket, valamint a hozzájuk fűzött magyarázatokat. Köztudott, hogy a szlovákiai magyar nemze­tiség létrejötte azonos Csehszlovákia mega­lakulásával, s hogy Csehszlovákia Kommu­nista Pártja bölcsőjénél nem is egy magyar nemzetiségű ember serénykedett, új, szebb jövőbe vetett hittel. Nemzetiségi szemszög­ből van tehát mit megismerni és megtanulni azoknak, akik eleget téve a Csemadok Köz­ponti Bizottsága felhívásának, beneveznek arra az országos történelmi-irodalmi vetélke­dőre, amelyhez a jelentkezési lapokat a Cse­madok járási bizottságain lehet beszerezni. Megszámlálhatatlan ugyanis azoknak a ma­gyar nemzetiségűeknek a száma, akik a CSKP alapítása óta eltelt hatvanöt esztendő­ben országos mértékkel mérve is sokat tet­tek azért, hogy a munkásosztály élcsapatá­ból szocialista társadalmunk vezető ereje legyen és maradjon, s az az állítás sem önáltatás, hogy ennek a hatvanöt esztendő­nek értékes, megismerésre érdemes epizód­jai vannak a szlovákiai magyar irodalomban. Történelmi és irodalmi ismeretek tehát egya­ránt szükségesek azoknak, akik a jelentkezé­si lapot 1986. január 31 -ig beküldik a Cse­madok illetékes járási bizottságára. A vetél­kedőn háromtagú csoportok versenyeznek majd, s a rendezők nagyon örülnének, ha nem csupán diákok neveznének be, de gyá­rak, üzemek, szövetkezetek képviseletében munkások, földművelők és értelmiségiek is. Hogy milyen út vezet a május végén, föltehe­tően 24-én sorra kerülő országos döntőig? Ahol szükséges, helyi vagy körzeti verseny - előzi meg a járási fordulót, ahonnan a leg­jobbak a kerületi fordulóba jutnak, onnan pedig a döntőbe. Az érdeklődök a részletes tájékoztatót a felkészüléshez a Csemadok járási bizottságain szerezhetik be s ugyan­csak ott kaphatnak részletesebb felvilágosí­tást a versenyszabályokról. Benevezni min­denkinek érdemes, akit érdekel hazánk, s nemzetiségünk történelme, és irodalma — hiszen ilyen vetélkedőn veszíteni nem lehet. Szigeti László TELEVÍZIÓ A szerelem logaritmusa Három órán keresztül kötötte le a figyel­met a televízió ostravai stúdiója ifjúsági adá­sában látott A szerelem logaritmusa című négyrészes tévéjáték (kétszerre sugározták). A fiatal főiskolás házaspár szerelme, eszmé­nyei, küzdelme és kiábrándulása, az élet szépsége és buktatói vonultak fel Jana és David közösen töltött napjaiban. Pavel Cmí­ral, a tévéjáték írója valósághűen ábrázolta a házasságra lépő főiskolások önállóságra való törekvését, feltárva azokat a negatívumokat is, amelyek szüleik „mindent elintézni" vá­gyásából erednek, s kihatnak a fiatalokra. David megnyerő jellem az egyenes utat és igazságot keresi, s itt keményen ütközik apósa-anyósa nézetével, akik lányuk „érde­kében" még azt is képesek eltiporni, ami a fiataloknak a legfontosabb. David anyja ép­pen ennek az ellenkezője: neki az a mérva­dó, amit a fiatalok együtt, egymásért tesz­nek. Bízik abban, hogy fiát jól felkészítette az életre s menyét is igazi anyai szeretettel szereti, látja el tanácsokkal. Jana és David végzősök. Tele vannak gonddal, problémákkal, s ezekkel birkózva elvesztik egymás iránti türelmüket, bizalmu­kat. Meginog a múlhatatlannak vélt szerelem is, melynek Jana szülei örülnek leginkább, sőt támogatják is a szakítást, mert lányuknak „jó partit", gazdag férjet szeretnének, nem egy kezdőt, akinek semmije nincs. Sürgetik a válást, de Jana szivében még él a szerelem, és folyton fülében cseng David mondása: az élet egyenlő a kettesalapú szerelem logarit­musával. Érzi David igazát, s noha nem számolt azzal, hogy a házastársaknak alkal­mazkodniuk, kiegészíteniük és támogatniuk kell egymást minden helyzetben, egyre in­kább megérti, hogy ez elkerülhetetlen. A buktatókat — melyek elöbb-utóbb minden házasságban felmerülnek — ők sem kerül­hették el, de még idejében tudatosítják: ha mindketten akarják, a legnagyobb nehézsé­gek is lebírhatók. A Bedrich Jansa rendezte tévéjáték iskola­példaként szolgálhatott a fiataloknak, de a szülők is tanulhattak belőle. Ezúttal nem volt hiábavaló a tv képernyője mellett eltöltött három óra. H. Zsebik Sarolta

Next

/
Thumbnails
Contents