Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-29 / 5. szám

ENSZ Nemzetközi Kábítószer-ellenőrzési Bizottságának (INCB) közzé tett jelentése egyrészt azt hangoztatja, hogy „örvendetesen előrehaladt" a kábítószerekkel folytatott visszaélések elleni küzdelem, másrészt viszont az illegális tevékenységek további terjedésére panaszkodik, és rámutat: ezek példátlanul nagy veszélyforrássá váltak.

A tizennégy tagú ellenőrző bizottságot aggasztja, hogy a kábítószerek elleni harcban az eltökéltség itt-ott némi engedékenységnek adta át a helyét. Ennek az az egyre terjedő nézet az alapja, hogy ha az úgynevezett ártalmatlan drogok forgalmát szabaddá tennék, jobban ellenőrizhetnék az egészségre valóban káros kábítószereket. A jelentés ezt az engedékenységet egyértelműen elítéli: visszafelé tett lépésnek nevezi, és hangsúlyozza, hogy a nemzetközi egyezmények aláírói nem választhatják meg szabadon, milyen kábítószerek nemzetközi ellenőrzését támogatják, hanem kötelesek nemzetközileg együttműködni a hatékony ellenőrzés megvalósításában.

A bizottság helyteleníti,

hogy egyes országokban szabadon árusítanak kiadványokat, melyek a kábítószerek élvezetét népszerűsítik, valamint olyan eszközöket, amelyek a drogok élvezetéhez szükségesek. Határozott intézkedéseket követel elsősorban avégett, hogy a fiatalkorúakat visszatartsák a kábítószerektől. Az 1961- ben kötött nemzetközi egyezmény egyértelműen illegálisnak minősíti a hasis nem orvosi célú használatát, ezt az egyezményt megsérti tehát az az aláíró ország, mely mégis engedélyezi a hasisfogyasztást — emeli ki a bizottság. A kötelező intézkedések közé tartozik a kábítószerek elkobzása is azoktól, akik engedély nélkül tartanak ilyesmit maguknál.

A bizottság legutóbbi sajtóértekezletén aláhúzták: a mesék birodalmába tartozik az az állítás, amely szerint az „enyhe" drogok (hasis, marihuana) élvezete nem csábít az erősebbek (kokain, heroin) élvezetére. Az engedékenység szószólói pedig épp ebből a

feltevésből indulnak ki. A valóság viszont az, akik kis adagokkal kezdik, egyre nagyobb adagokra térnek át, és ha kezdetben kevesebb is ezekben a mérgező hatóanyag, idővel mind több lesz. A bizottság adatai szerint manapság a titkos kábítószerpiacon már olyan hasist kínáltak, amelynek hatóanyagtartalma ötvenszer-hatvanszor akkora, mint a korábbi években volt, valamint olyan marihuánát, amely hetvenszer erősebb a régebben árusítottnál.

Ami az ópiumszármazékok orvosi és tudományos felhasználását illeti, az érvényes jelentés szerint 1974 óta mind az igény, mind az ellátás

ugyanazon a szinten áll,

így például az ópiumszármazókok fogyasztásának világviszonylatban a négyötödét alkotó kodeinből 1982-ben 152 tonna fogyott, az előző évben 162 tonna. Ez a különbség megfelel az 1974 óta tapasztalható ingadozásnak, a korábbi éveket viszont a fogyasztás emelkedése jellemezte. A legális fogyasztás a legtöbb országban elmaradt a hivatalos becslésektől. Csökken az ópiumot szolgáltató vetésterület, valamint az ópium és az alkaloidák előállításához szükséges nyersanyagok termelése. Az előző években mutatkozó túltermelés után 1982—83-ban , így egyensúlyba került a kínálat és a kereslet.

A kábítószerek illegális piacát a nyersanyagok mind nagyobb kínálata mellett az jellemzi, hogy a magánkézben levő mákföldek közelében egyre inkább koncentrálódik a herointermelés, a termelő- és továbbítóhe-