Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-25 / 39. szám

1849. szeptember 26-án született Ivan Petrovics Pavlov orosz fiziológus

Szeptember 27-e a csehszlovák vasutasok napja

1814. szeptember 27-én készült el az eiső gőzmozdony. melynek megalkotója George Stephenson angol mérnök volt

1864. szeptember 28-án alakult meg az I. Internacionálé

1859. szeptember 29-én született Benedek Elek

1938. szeptember 30-án írták alá a müncheni egyezményt

Október 1-e a Kínai Népköztársaság állami ünnepe

(nő is)

A bűvös tükör

Róheim Géza a magyar szellemi élet ínvenciózus alakja, amit sokoldalú életműve is alátámaszt. A pszichoanalitikus etnológia (antropológia) nemzetközileg kiemelkedő, úttörő egyénisége, aki mindmáig, a legátfogóbb vizsgálatát végezte el a magyar néphitnek, illetve megkísérelte az osztálynélküli társadalmak vallásos jelenségeinek pszichoanalitikus magyarázatát. Ehhez 1928 és 1931 között néprajzi terepmunkát végzett Francia-Szomáliában, Közép-Ausztráliában, Melanéziában és a juma indiánok között, Arizonában. S bár Lukács György mellett ö a leggyakrabban külföldön kiadott magyar szerző (mivelhogy Amerikától Japánig több helyen is kutatott), hazájában Magyarországon legutoljára 1936-ban jelent meg írása, pedig csaknem húsz évvel később, 1953-ban halt meg. Ilyformán akár adósságtörlesztésként is fogadhatjuk a Magvető Könyvkiadó jóvoltából kiadott nálunk is megvásárolható válogatott tanulmányokat, melyek A bűvös tükör címet viselik, és a Magyar Hírmondó sorozatban láttak napvilágot.

A válogatói-szerkesztöi szempont mindenekelőtt Róheim művelődéstörténeti írásainak adott helyet a kötetben, hogy a széles olvasóközönség is megismerhesse, milyen irányú volt tevékenysége. Persze, így is csak töredéknyit mutat be abból a szerteágazó életműből, melyből az ötszázharmincnyolc oldalon az alábbi válogatott tanulmányok találhatók: Sárkányok és sárkányölő hősök, A halálmadár, A kazár nagyfejedelem és a turulmonda, A törött tükör, A táltos, Psziché és társadalom, Kharón és az obulus, Teiresziász és más jósok, A szemmel verés. Ezt zárja Róheim müveinek válogatott bibliográfiája, illetve Verebélyi Kincső utószava, amelyben megpróbálja összefoglalni Róheim életpályájának kutatópontjait, tevékenységét, illetve ismertetni nagyrészt idegen nyelven írt és külföldön megjelentetett műveit. A megjelent tanulmányokban találunk hazai vonatkozású példázatokat is, így Nagytárkánytól (Veiké Trakany) Gömörön keresztül a Palócföldíg. A gazdag jegyzetanyag egyebek közt az adott témában megírt jelentősebb külföldi szakirodalmat is ismerteti.

D. Varga László

Az irányadó kongresszus

A Szovjet írószövetség magyar nyelven is megjelenő folyóirata, a Szovjet Irodalom havonta arról győzi meg az érdeklődő olvasót, hogy páratlanul gazdag, eleven, színes, szerteágazó és sokrétű e soknemzetiségű irodalom mai termése. Minden egyes folyóiratszám — megannyi antológia. Jó példa erre a folyóirat legutóbbi, augusztusi száma is. Az írószövetségi kezdetek, a fél évszázaddal ezelőtti alapító és irányadó kongresszus került ugyan — egyébként teljesen érthetően — a szám

középpontjába, de bőven jutott emellett hely az eredeti szépirodalomnak is. Grúz, belorusz, darg (dagesztáni), orosz szerzők — köztük a neves Vaszil Bikov — kisregénye, regényrészlete, elbeszélései és meséi olvashatók a számban, Vjacseszlav Kuprijanov és a manysi Andrej Tarhanov versei. Ezenkívül Ekrem Ejliszli, Akaki Gacerelia, Venyiamin Kaverin, Bulat Okudzsava, Viktor Szklovszkij és Pavlo Zahrebelnij érdekes és nemcsak irodalmárok számára tanulságos műhelyvallomása tarthatott számot nagyobb érdeklődésre.

Az elmúlt hetekben szerte a világon megemlékeztek az ötven évvel ezelőtt megtartott első szovjet írókongresszusról, így nem lehet csodálkozni rajta,

0

SZOVJET

IRODALOM

■ V

S

o

OTIA iOSZELtANl Eb VASZlL BIKOV ELBESZÉLÉSÉI VJACSESZLAV KUPRIJANOV VERSEI AZ I. IRÖKONGRESSZUS KRÓNIKÁJA MAGVAR IRODALMÁROK A SZOVJETUNIÓBAN (KISLEXIKON)

hogy maga a jubiláló szövetség folyóirata is nagy teret szentel neki. Ez a kongresszus még ma is példája lehet annak, hogyan kell igazán újszerű módon eldönteni aktuális irodalompolitikai kérdéseket. Mint ismeretes, a kongresszus gigászi munkájára Maxim Gorkij szervező zsenije nyomta rá bélyegét. Központi helyet foglalt el előadása a szovjet irodalomról, amelyben a világirodalom egész korábbi fejlődésének tükrében határozta meg a feladatokat. Mi sem természetesebb, hogy a kongresszus őt választotta meg az írószövetség első elnökévé. S ez a szövetség azóta is Gorkij szellemében — „az a célunk, hogy egységes kultúrforradalmi erővé szervezzük az irodalmat" — irányítja a szovjet írótársadalom életét és törekvéseit. Azzal a különbséggel, hogy taglétszáma az 1934-es ezerötszázról fél évszázad alatt csaknem tízezerre emelkedett.

Ennek az irányadó kongresszusnak magyar vonatkozásai is voltak — Illyés Gyula és Nagy Lajos részvétele, Hidas Antal és Illés Béla felszólalása —, s természetesen ezt is részletesen taglalja az augusztusi Szovjet Irodalom.

Bereck József

Limonádé Joe

A nyári filmbemutatók között — melyek, sajnos, az idén cseppet sem voltak változatosak, vagy éppen szerencsések —, szinte felüdülésként hatott a most hatvanadik életévét betöltő cseh rendező és filmíró, Oldrich Lipsky 1963-ban készült híres western-paródiája, a Limonádé Joe. Úgy is lehetne mondani, hogy még azon melegiben, miután az ötvenes években elárasztották a filmpiacot a sziruposnál sziruposabb, jólfésüitnél jóval jólfésültebb, kizárólag happy enddel végződő s elsősorban az amerikai filmgyártást „fémjelző" vadnyugati filmek, kreálta — e westem-hullám egészen spontán reakciójaképpen — Lipsky és a társszerző, szövegíró Jirí Brdecka ezt a sokat mondó és láttató kis remekművet. Mi sem természetesebb, mint hogy annak idején Moszkvától Los Angelesig mindenkinek tetszett, s hogy a klasszikus western rendezői: Henry Hathaway, John Ford, Howard Hawks neve mellett ott szerepelt a film az Oscar-díjra jelöltek listáján. Végül az Amerikai Filmművészeti Akadémia oklevelét kapta.

Limonádé Joe a legangyalibb cowboy, akit valaha is „hordott a filmvászon a hátán". Jópofa fehér paripán, amely ráadásul még intelligens is, tetőtől talpig fehérben (mert úgy kiválóan kitűnik a tájban) jár-kel, szolgáltatja az igazságot. Mint ilyennek, persze, megszámlálhatatlan halálos ellensége akad, na de azért — kiváltképpen a női nem köréből — hódolója is. S hogy el ne felejtsük, Joe megveti az alkoholt, a Kolaloka limonádé híve. A cselekmény Joe (Karel Fiala), a Kolaloka-limonádé, az arizonai tüzes-viharos szépség Tornádó Lou (Kvéta Fialová), a szűzies Winnifred (Olga Schoberová) s a vadnyugat további számos és számtalan parodizálásra, kigúnyolásra érett szimbóluma körül forog és bonyolódik. Felesleges lenne tovább részletezni a történteket, hiszen olyan közkedvelt filmről van szó, melynek figurái, fordulatai régen a köztudatba ivódtak. Valamenynyi cowboy-film sablonja, előregyártott mesterkélt fordulata, sztereotípiája és valamennyi rekvizítuma megtalálja benne a megfelelőjét. A paródia, noha hálás dolog, csak ritkán szokott úgy istenigazából sikerülni, több a próbálkozás, kísérlet, mintsem a remekbe szabott alkotás, gyakori a kiegyensúlyozatlan, félig-meddig sikerült paródia — ha van egyáltalán ilyen —, amelyen szinte kényszeredetten, egyfajta tehetetlenségi erő sodrában nevetünk. És van ilyen, ámbár ritka, mint a fehér holló: egyenletes tempójú, egyfolytában szórakoztató s a vadnyugati hangulatot kiválóan — s ami szintén fontos —, hibátlanul idéző film. Mindez látszólag nem sok, de talán éppen 99 szellemes perc kulcsa.

Mondom, felüdülés volt a mozik nyári repertoárjában. Valószínű sokan örülnének több ilyen filmfelújításnak, egyegy időtálló régi filmsikernek és éppen ezért talán egy örökzöld filmek mozijának is.

Friedrich Magda

XX. Bratislavai Zenei Ünnepségek

Mint jelentős évforduló is jelzi már hagyományos nálunk ez az európai zenei fesztiválokhoz csatlakozó, színvonalas rendezvény. Nem csekély feladat hárul a Slovkoncertre mint szervezőre, hogy művészi színvonal iránti igényességet — gondolunk itt arra, hogy világklasszisokat kérjen fel vendégszereplésre — összeegyeztesse a takarékossági szempontok diktálta, korlátozott anyagi lehetőségekkel.

Ha a szeptember 28-tól október 12-ig tartó zenei ünnepségek műsorlapját böngészi az ember, első pillantásra talán néhány nagy név, dirigensegyéniség hiányzik, de még mindig van éppen elég előadóművész, karmester és együttes ahhoz, hogy a zenekedvelőknek sok felemelő élményben legyen részük. Nem szólva arról, hogy az ismeretlenek is szolgálhatnak komoly meglepetéssel.

Ízelítőül a programból: Már a nyitókoncerten is sokaknak szerez majd örömet Ferdinand Kiinda orgonajátéka. Várakozással tekint a közönség Martinú Spalícek című balettjének premierje elé. Szeptember 29-én a Szakszervezetek Házában szlovák népzenei együttes szerepel, hazai szerzők műveivel. Ugyanaznap Smetana Eladott menyasszonyát adja elő a Szlovák Nemzeti Színház, a kedvelt karmester, Oliver Dohnányi közreműködésével. A Szlovák Filharmónia termében pedig a neves lipcsei Gewandhausorchester lép fel. Érdekesnek ígérkezik a 22 órakor kezdődő műsor a Csehszlovák Rádió koncerttermében. Arvind Parikh és együttese régi indiai hangszereken játszanak. Csemegének minősül október 1-én, a Zenei Világnapon két szovjet vendégművész szereplése a Borisz Godunovban: Jelena Obrazcova, Jevgenyij NyesztyerenkóvaL lép színpadra. Október 6-án a Szlovák Filharmónia ad hangversenyt Kobajasi vezényletével. Kiváló szólistáknak: Kincses Veronikának, Molnár Andrásnak és Péter Mikulásnak örülhet majd a hallgatóság. 8-án a fiatal tehetségek Interpódiumán Beethoven-, Sosztakovics- és Dvofák-müveket hallhatunk a jugoszláviai Goran Koncár, a magyarországi Székely István és ILudovít Kanta közreműködésével. 9-én és 10-én a nagy hírű Pécsi Balett lép fel a Szlovák Nemzeti Színházban. 11-én és 12-én pedig a Leningrádi Filharmóniát élvezheti az, aki jegyhez jutott. Prokofjev, Sibelius és Dvorak szerepel a műsorukon. Hangversenyek lesznek sok vidéki városban is, többek között Komáromban (Komárno), Kassán (Kosice), Nyitrán (Nitra), Rimaszombatban (Rim. Sobota) stb.

Bertháné S. Ilona

Előjelek

Ez a címe a Prognózis együttes első nagylemezének. Az öttagú együttes három éve alakult, akkor még kvartett formációban szerepelt. A viszonylag rö-