Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-25 / 39. szám

1849. szeptem­ber 26-án szüle­tett Ivan Petrovics Pavlov orosz fizi­­ológus Szeptember 27-e a csehszlovák vas­utasok napja 1814. szeptem­ber 27-én készült el az eiső gőz­­mozdony. mely­nek megalkotója George Stephen­son angol mérnök volt 1864. szeptem­ber 28-án alakult meg az I. Interna­­cionálé 1859. szeptem­ber 29-én szüle­tett Benedek Elek 1938. szeptem­ber 30-án írták alá a müncheni egyezményt Október 1-e a Kí­nai Népköztársa­ság állami ünnepe (nő is) A bűvös tükör Róheim Géza a magyar szellemi élet ínvenciózus alakja, amit sokoldalú élet­műve is alátámaszt. A pszichoanaliti­kus etnológia (antropológia) nemzetkö­zileg kiemelkedő, úttörő egyénisége, aki mindmáig, a legátfogóbb vizsgála­tát végezte el a magyar néphitnek, illetve megkísérelte az osztálynélküli társadalmak vallásos jelenségeinek pszichoanalitikus magyarázatát. Ehhez 1928 és 1931 között néprajzi terep­munkát végzett Francia-Szomáliában, Közép-Ausztráliában, Melanéziában és a juma indiánok között, Arizonában. S bár Lukács György mellett ö a leggyak­rabban külföldön kiadott magyar szerző (mivelhogy Amerikától Japánig több helyen is kutatott), hazájában Magyar­­országon legutoljára 1936-ban jelent meg írása, pedig csaknem húsz évvel később, 1953-ban halt meg. Ilyformán akár adósságtörlesztésként is fogad­hatjuk a Magvető Könyvkiadó jóvoltá­ból kiadott nálunk is megvásárolható válogatott tanulmányokat, melyek A bűvös tükör címet viselik, és a Magyar Hírmondó sorozatban láttak napvilágot. A válogatói-szerkesztöi szempont mindenekelőtt Róheim művelődéstör­téneti írásainak adott helyet a kötetben, hogy a széles olvasóközönség is megis­merhesse, milyen irányú volt tevékeny­sége. Persze, így is csak töredéknyit mutat be abból a szerteágazó életmű­ből, melyből az ötszázharmincnyolc ol­dalon az alábbi válogatott tanulmányok találhatók: Sárkányok és sárkányölő hősök, A halálmadár, A kazár nagyfeje­delem és a turulmonda, A törött tükör, A táltos, Psziché és társadalom, Kharón és az obulus, Teiresziász és más jósok, A szemmel verés. Ezt zárja Róheim müveinek válogatott bibliográfiája, il­letve Verebélyi Kincső utószava, amely­ben megpróbálja összefoglalni Róheim életpályájának kutatópontjait, tevé­kenységét, illetve ismertetni nagyrészt idegen nyelven írt és külföldön megje­lentetett műveit. A megjelent tanulmá­nyokban találunk hazai vonatkozású példázatokat is, így Nagytárkánytól (Veiké Trakany) Gömörön keresztül a Palócföldíg. A gazdag jegyzetanyag egyebek közt az adott témában megírt jelentősebb külföldi szakirodalmat is ismerteti. D. Varga László Az irányadó kongresszus A Szovjet írószövetség magyar nyel­ven is megjelenő folyóirata, a Szovjet Irodalom havonta arról győzi meg az érdeklődő olvasót, hogy páratlanul gaz­dag, eleven, színes, szerteágazó és sokrétű e soknemzetiségű irodalom mai termése. Minden egyes folyóirat­­szám — megannyi antológia. Jó példa erre a folyóirat legutóbbi, augusztusi száma is. Az írószövetségi kezdetek, a fél évszázaddal ezelőtti alapító és i­­rányadó kongresszus került ugyan — egyébként teljesen érthetően — a szám középpontjába, de bőven jutott emel­lett hely az eredeti szépirodalomnak is. Grúz, belorusz, darg (dagesztáni), orosz szerzők — köztük a neves Vaszil Bikov — kisregénye, regényrészlete, elbeszé­lései és meséi olvashatók a számban, Vjacseszlav Kuprijanov és a manysi Andrej Tarhanov versei. Ezenkívül Ek­­rem Ejliszli, Akaki Gacerelia, Venyiamin Kaverin, Bulat Okudzsava, Viktor Szklovszkij és Pavlo Zahrebelnij érde­kes és nemcsak irodalmárok számára tanulságos műhelyvallomása tarthatott számot nagyobb érdeklődésre. Az elmúlt hetekben szerte a világon megemlékeztek az ötven évvel ezelőtt megtartott első szovjet írókongresszus­ról, így nem lehet csodálkozni rajta, 0 SZOVJET IRODALOM ■ V S o OTIA iOSZELtANl Eb VASZlL BIKOV ELBESZÉLÉSÉI VJACSESZLAV KUPRIJANOV VERSEI AZ I. IRÖKONGRESSZUS KRÓNIKÁJA MAGVAR IRODALMÁROK A SZOVJETUNIÓBAN (KISLEXIKON) hogy maga a jubiláló szövetség folyó­irata is nagy teret szentel neki. Ez a kongresszus még ma is példája lehet annak, hogyan kell igazán újszerű mó­don eldönteni aktuális irodalompolitikai kérdéseket. Mint ismeretes, a kong­resszus gigászi munkájára Maxim Gor­kij szervező zsenije nyomta rá bélyegét. Központi helyet foglalt el előadása a szovjet irodalomról, amelyben a világ­­irodalom egész korábbi fejlődésének tükrében határozta meg a feladatokat. Mi sem természetesebb, hogy a kong­resszus őt választotta meg az írószö­vetség első elnökévé. S ez a szövetség azóta is Gorkij szellemében — „az a célunk, hogy egységes kultúrforradalmi erővé szervezzük az irodalmat" — irá­nyítja a szovjet írótársadalom életét és törekvéseit. Azzal a különbséggel, hogy taglétszáma az 1934-es ezerötszázról fél évszázad alatt csaknem tízezerre emelkedett. Ennek az irányadó kongresszusnak magyar vonatkozásai is voltak — Illyés Gyula és Nagy Lajos részvétele, Hidas Antal és Illés Béla felszólalása —, s természetesen ezt is részletesen taglal­ja az augusztusi Szovjet Irodalom. Bereck József Limonádé Joe A nyári filmbemutatók között — me­lyek, sajnos, az idén cseppet sem vol­tak változatosak, vagy éppen szeren­csések —, szinte felüdülésként hatott a most hatvanadik életévét betöltő cseh rendező és filmíró, Oldrich Lipsky 1963-ban készült híres western-paró­diája, a Limonádé Joe. Úgy is lehetne mondani, hogy még azon melegiben, miután az ötvenes években elárasztot­ták a filmpiacot a sziruposnál szirupo­sabb, jólfésüitnél jóval jólfésültebb, ki­zárólag happy enddel végződő s első­sorban az amerikai filmgyártást „fém­jelző" vadnyugati filmek, kreálta — e westem-hullám egészen spontán reak­ciójaképpen — Lipsky és a társszerző, szövegíró Jirí Brdecka ezt a sokat mon­dó és láttató kis remekművet. Mi sem természetesebb, mint hogy annak ide­jén Moszkvától Los Angelesig minden­kinek tetszett, s hogy a klasszikus wes­tern rendezői: Henry Hathaway, John Ford, Howard Hawks neve mellett ott szerepelt a film az Oscar-díjra jelöltek listáján. Végül az Amerikai Filmművé­szeti Akadémia oklevelét kapta. Limonádé Joe a legangyalibb cow­boy, akit valaha is „hordott a filmvá­szon a hátán". Jópofa fehér paripán, amely ráadásul még intelligens is, tető­től talpig fehérben (mert úgy kiválóan kitűnik a tájban) jár-kel, szolgáltatja az igazságot. Mint ilyennek, persze, meg­számlálhatatlan halálos ellensége akad, na de azért — kiváltképpen a női nem köréből — hódolója is. S hogy el ne felejtsük, Joe megveti az alkoholt, a Kolaloka limonádé híve. A cselekmény Joe (Karel Fiala), a Kolaloka-limonádé, az arizonai tüzes-viharos szépség Tor­nádó Lou (Kvéta Fialová), a szűzies Winnifred (Olga Schoberová) s a vad­nyugat további számos és számtalan parodizálásra, kigúnyolásra érett szim­bóluma körül forog és bonyolódik. Fe­lesleges lenne tovább részletezni a tör­ténteket, hiszen olyan közkedvelt film­ről van szó, melynek figurái, fordulatai régen a köztudatba ivódtak. Valameny­­nyi cowboy-film sablonja, előregyártott mesterkélt fordulata, sztereotípiája és valamennyi rekvizítuma megtalálja benne a megfelelőjét. A paródia, noha hálás dolog, csak ritkán szokott úgy istenigazából sikerülni, több a próbál­kozás, kísérlet, mintsem a remekbe szabott alkotás, gyakori a kiegyensú­lyozatlan, félig-meddig sikerült paródia — ha van egyáltalán ilyen —, amelyen szinte kényszeredetten, egyfajta tehe­tetlenségi erő sodrában nevetünk. És van ilyen, ámbár ritka, mint a fehér holló: egyenletes tempójú, egyfolytá­ban szórakoztató s a vadnyugati han­gulatot kiválóan — s ami szintén fontos —, hibátlanul idéző film. Mindez lát­szólag nem sok, de talán éppen 99 szellemes perc kulcsa. Mondom, felüdülés volt a mozik nyá­ri repertoárjában. Valószínű sokan örül­nének több ilyen filmfelújításnak, egy­­egy időtálló régi filmsikernek és éppen ezért talán egy örökzöld filmek mozijá­nak is. Friedrich Magda XX. Bratislavai Zenei Ünnepségek Mint jelentős évforduló is jelzi már hagyományos nálunk ez az európai ze­nei fesztiválokhoz csatlakozó, színvo­nalas rendezvény. Nem csekély feladat hárul a Slovkoncertre mint szervezőre, hogy művészi színvonal iránti igényes­séget — gondolunk itt arra, hogy vi­lágklasszisokat kérjen fel vendégsze­replésre — összeegyeztesse a takaré­kossági szempontok diktálta, korláto­zott anyagi lehetőségekkel. Ha a szeptember 28-tól október 12-ig tartó zenei ünnepségek műsor­lapját böngészi az ember, első pillan­tásra talán néhány nagy név, dirigens­egyéniség hiányzik, de még mindig van éppen elég előadóművész, karmester és együttes ahhoz, hogy a zenekedve­lőknek sok felemelő élményben legyen részük. Nem szólva arról, hogy az isme­retlenek is szolgálhatnak komoly meg­lepetéssel. Ízelítőül a programból: Már a nyitó­koncerten is sokaknak szerez majd örö­met Ferdinand Kiinda orgonajátéka. Várakozással tekint a közönség Marti­­nú Spalícek című balettjének premierje elé. Szeptember 29-én a Szakszerve­zetek Házában szlovák népzenei együt­tes szerepel, hazai szerzők műveivel. Ugyanaznap Smetana Eladott meny­asszonyát adja elő a Szlovák Nemzeti Színház, a kedvelt karmester, Oliver Dohnányi közreműködésével. A Szlovák Filharmónia termében pedig a neves lipcsei Gewandhausorchester lép fel. Érdekesnek ígérkezik a 22 órakor kez­dődő műsor a Csehszlovák Rádió kon­certtermében. Arvind Parikh és együt­tese régi indiai hangszereken játszanak. Csemegének minősül október 1-én, a Zenei Világnapon két szovjet vendég­művész szereplése a Borisz Godunov­­ban: Jelena Obrazcova, Jevgenyij NyesztyerenkóvaL lép színpadra. Októ­ber 6-án a Szlovák Filharmónia ad hangversenyt Kobajasi vezényletével. Kiváló szólistáknak: Kincses Veroniká­nak, Molnár Andrásnak és Péter Miku­lásnak örülhet majd a hallgatóság. 8-án a fiatal tehetségek Interpódiumán Beet­hoven-, Sosztakovics- és Dvofák-mü­­veket hallhatunk a jugoszláviai Goran Koncár, a magyarországi Székely István és ILudovít Kanta közreműködésével. 9-én és 10-én a nagy hírű Pécsi Balett lép fel a Szlovák Nemzeti Színházban. 11-én és 12-én pedig a Leningrádi Filharmóniát élvezheti az, aki jegyhez jutott. Prokofjev, Sibelius és Dvorak szerepel a műsorukon. Hangversenyek lesznek sok vidéki városban is, többek között Komáromban (Komárno), Kas­sán (Kosice), Nyitrán (Nitra), Rima­szombatban (Rim. Sobota) stb. Bertháné S. Ilona Előjelek Ez a címe a Prognózis együttes első nagylemezének. Az öttagú együttes há­rom éve alakult, akkor még kvartett formációban szerepelt. A viszonylag rö-

Next

/
Thumbnails
Contents