Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-31 / 5. szám
Ennek következtében pedig sok helyen — a legnagyobb igyekezet ellenére is — alaposan visszaesett a tejhozam. A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága ekkor határozta el, hogy védnökséget vállal a tejtermelés fölött. Mert mind eddig is már olyan sokszor, ha valahol szorított a csizma, az asszonyok összefogása, jó meglátása és szorgalma többet segített, mint a legaprólékosabban kidolgozott rendelet. Versenyt hirdettek egymás között, bekapcsolódtak a takarmánykészítők munkájába, bíráltak és követeltek, ha valahol mulasztást észleltek. Ahol pedig a takarmányhiány miatt nem lehetett növelni a hozamot, legalább a minőségre, a tej tisztaságára fordítottak nagyobb gondot. Tapasztalatcserékre is sor került. Nemcsak a szövetkezetekben, hanem járási méretben is. Ilyen volt például a trnavai járás mezőgazdasági üzemei fejönőinek találkozója, melyet a járási mezőgazdasági igazgatóság, a földművesek szövetsége, valamint a nőszövetség járási bizottsága szervezett Voderadyban. Nyíltan, határozottan számoltak be a fejőnők, a szocialistabrigád-tagok arról, hogyan igyekeztek a takarmányokban legszegényebb időszakban is annyi tejet fejni, amennyivel teljesíteni tudták a tervet, vagy legalább mérsékelni a lemaradást. Hangsúlyozták, hogy az emberi hozzáállás, a gondos etetés, fejés, a gépek tisztán tartása, a tej minőségének rendszeres ellenőrzése legalább olyan fontos része munkájuknak, mint a jó minőségű takarmány. S bizony a kollektívában sem egyforma mindenki. Vannak kevésbé pedáns gondozók, fejők is. Őket a kollektívának kell rászoktatni az igényességre. Mint ahogy azt Kováciková Magda, az ostrovi szövetkezet fejönője is mondta: „Aki nem bírja, annak segítünk, aki nem tudja, annak tanácsot adunk, de aki nem akarja, az nem tartozik közénk! Mi, asszonyok, anyák tudjuk legjobban, mit jelent a tej a család élelmezésében. S tőlünk, fejőnőktöl függ az is, milyen lesz ez a tej: magas zsírtartalmú, finom, avagy olyan, melynek se íze, se színe, mely senkinek sem kell." A minőség kérdése előtérbe lépett itt is. Mert ma már nem lehet a tervteljesítósben arra támaszkodni, hogy „felengedjük egy kis vízzel, mindjárt több lesz belőle". A szigorú ellenőrzés, a zsírtartalom szerinti jutalmazás, az, hogy melyik szövetkezet ad jobb tejet a feldolgozó üzemnek, nemcsak erkölcsi követelmény, hanem gazdasági mutató is. Ez pedig nemcsak a vezetőket kötelezi, hanem a dolgozókat is. Nem akarjuk — és nem is lehet — csak a nőszervezetek érdemeként elkönyvelni azt az eredményt, amelyet a múlt év második felében a tejtermelés terén országos méretben elértünk. De el kell ismerni, hogy a kedvező időjárás — mely hozzájárult a bőségesebb takarmányalap kialakításához — és a szigorú takarékossági intézkedések megtartása mellett nagy része volt ebben a fejőnők fokozott figyelmének, szorgos munkájának is. A TÖBB NAGYOBB VÁLASZTÉKOT IS JELENTSEN Alig néhány hónapja még nem győztük panasszal: nincs tejszín, tejfel, kevés a sajt, eltűnt a pultokról a teljes tej — röviden: tejtermékekből kicsi a választék. Az üzletekből valóban hiányoztak e termékek, illetve olyan kevés érkezett belőlük, hogy azonnal elfogyott. Az már keveseket érdekelt, miért nincs — az okkeresés nem a vásárló dolga, mondogatták, a hiányt nem lehetett kifogásokkal pótolni. A mezőgazdasági üzemek pedig ezalatt problémákkal küszködtek: a takarmányhiány, az előző év kemény telének következményei megmutatkoztak nemcsak az állatok súlygyarapodásában, hanem a tejtermelésben is. így aztán az 1981 —82-es években sokkal kevesebb tejet dolgoztak fel, mint amennyire szükség lett volna. Nem volt miből sajtot készíteni, a teljes tejet is fölözni, hígítani kellett, hogy legalább az alacsonyabb zsírtartalmú tejből, vajból jusson mindenhová. Ez volt a helyzet, s ebbe lassan a fogyasztók is beletörődtek. Az állatgondozók, fejőnők azonban nem adták fel. A tekintélyükön esett csorbát szerették volna mielőbb kiköszörülni. Csak hát a tehenet a száján keresztül fejik — tartja a mondás, ha nincs mivel etetni, nincs mit fejni sem! (nőÁ) Könözsi István felvételei
