Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-09-11 / 37. szám
Négyszemközt Kedves Asszonyom! „Remélhető-e, hogy tartós lesz egy kapcsolat, ha a fiú még a húszat sem töltötte be, és a lány három évvel idősebb nála ?" Ezt kérdezi levelében. Természetes az anyai aggodalom, hiszen minden édesanya életre szótő házasságot kíván a gyermekének, hogy ifjúkori érzéseik addig tartsanak, amíg csak élnek. A korkülönbség ne aggassza, idejét múlta az a szemlélet, hogy a nö annyival korábban öregszik, mint a férfí, hogy hét-tíz évvel fiatalabb kell legyen, ha a férjét egész életen át meg akarja tartani kívánatosságával, vonzó küllemével stb. Ma a nők fiatalságuk és fiatalosságuk megőrzésében „felstartoltak" a férfiak mellé, sőt ami egészségüket illeti, te is hagyják őket, mire a negyvenes éveik végére, ötvenes éveik elejére érnek. A nemzedékek saját korosztályukból házasodnak, ami sok tekintetben jobb, mint a hét-tíz éves különbség. Főleg napjainkban, amikor annyira nagy a nemzedékek közötti ellentét nézetkülönbség. Persze, nem ismerem sem a lányt sem a fiút Lehet hogy éppen a lány érettsége, nyugodtsága, kiegyensúlyozottsága vonzza a fiát aki — éppen a nemrég átélt családi változások miatt — állandóságra vágyik. Ha így lenne, valószínű, hogy ha házasságot kötnek, az tartós, jó lesz. Sok esetben viszont a katonaság a „vízválasztó" a fiúk számára. Itt — más élmények, benyomások hatására — átértékelődnek az eddigi kapcsolatok. Az „egyetlen"-nek tartott szerelem az „első” sorszámot kapja... És mikor leszerel, egy egészen idegen, sosem látott lányt mutat be a mamának. Ezért higgye el, a lány szülei sem aggódhatnak kevésbé e kapcsolat alakulása miatt, mint Ön. Egészségünk védelmében „Kisfiam születése után hat hétig nem fogadtunk látogatókat Úgy érzem kicsit megorrottak ránk, ezért legalább utólag szeretném tudni, hogy helyesen cselekedtünk-e 7“ „Babalátogatók" A kisbaba születését a szülőkön kívül a rokonok, a barátok és a jó ismerősök is várják, az új kis családtagot minél előbb látni szeretnék. A szülészeti osztályokon erre meghatározott időben van is lehetőség. Az újszülött osztályokon megmutatják a babát, igaz, hogy csak a televízió képernyőjén, vagy üvegfalon át. Ezt azonban — s ezzel mindenki egyetért — a baba érdekében teszik, így óvják a fertőzéstől. A hazatérés komoly megterhelést ró az anyára és a gyermekre egyaránt. A baba teljesen új környezetbe kerül, s ilyenkor a normális napszaki életritmus kialakítása legalább egy hónapot vesz igénybe. De az anya számára sem könnyű a „gyermekágyas" időszak, a szoptatás, a mellkiürítés és az egész szervezet regenerálódása őt is fokozottan igénybe veszi. Mindezeket figyelembe kell venni a látogatóknak is, ezért jobb, ha a látogatást kissé későbbre halasztják. (Természetesen ez a közvetlen családtagokra nem vonatkozik, de számukra is ajánlatos bizonyos megkötöttségek betartása.) A látogatók megérkezésük után lehetőleg vegyék le utcai cipőjüket, és mossanak kezet. A kisbabát „csak" mutassuk meg nekik — még ha megorrolnának is érte —, ne Mi lesz, ha már most, katonaság előtt, mielőtt a fia kezében megélhetés, szakma lenne, házasságot kötnek? Nos, leveléből arra következtetek, hogy a lány szülei vállalnák fel a fiatalok gondját ha Így alakulna a helyzet Ha tényleg olyan szeretettel fogadták be a fiát ahogyan írja, ha olyan szívesen jár oda. ne legyen féltékeny rájuk, ne bántsa meg őket azzal, hogy „fogják". Ha olyan kedves, jó gyerek, akkor valószínűleg — a lányuk miatt — ők is megszerették. És apa helyett — jövendő apósában — lehet apát vél találni. Minden anya átéli önállósuló gyermeke mellett az elszakadás sajátos érzését Ami bizony fájdalmas, ha egy özvegy vagy elvált anyáról van szó, akinek egyetlen gondja, célja eddig gyermekei fölnevelése volt Próbáljon meg józanul és higgadtan „átállni", elképzelni az életét egyedül, nagyfia nélkül. Ami csak az „első fázis"-ban elszakadás, különválás. A saját családot vállaló fiatal feleségével és gyermekével a „második fázis"-ban felnőtt gondoskodással és figyelmességgel veszi körül a nagymamát És az átmenetileg megfogyatkozott családja helyett, asszonyom, így kap vissza egy nagyobb, menyével és unokájával kibővült családot Sokan azonban éppen ilyenkor rontják el egy életre fiuk jövendőbeli feleségével a kapcsolatukat, amikor nem tudják józanul felmérni gyermekük érdekeit és igazságtalan, sértő feltételezésekkel, gyanakvással fogadják a „betolakodót", aki „ezt a jó gyereket el akarja rabolni". Ugye, Önnel ez nem fordulhat elő? Szeretettel üdvözli adjuk kézből kézbe. A látogatóknak természetesen tisztában kell lenniük azzal, hogy járványos időszakban vagy betegen a babát megtekinteni felelőtlen dolog. Meg kell említeni, hogy a rendszeresség, a napirend betartása nemcsak az első hetekben, hanem a későbbiek során is ajánlatos. Az első egy-két évben a vendégségbe járás, az utazgatás mindenképpen kerülendő, mivel a környezetváltozás megzavarja, nyugtalanná teszi a csecsemőt, és ez kedvezőtlenül hat fejlődésére. Ö még nem tud örülni ezeknek az eseményeknek, csak a kényelmetlenségeit érzi. A zavartalan testi és lelki fejlődéshez megszokott, nyugodt szeretetteljes légkörre van szüksége. Sokan nem ismerik el — ennek fontosságát, és már néhány hónapos babával egy- sőt több napos utazásra is vállalkoznak. A babának természetesen naponként szüksége van friss levegőre, ahová babakocsijában vigyük. A helyette beiktatott áruházi vásárlás vagy vendégségbe menés ezzel nem egyenértékű. Két-hérom éves kora előtt lehetőleg ne vigyük gyermekünket hosszabb útra. Utána is csak akkor, ha a környezetváltozást minimálisra tudjuk csökkenteni, vagyis ha az ö személyes holmiját (kiságy, bili, tányér, játékok stb.) magunkkal visszük. A napirendjét, étkezéseinek, fürdetésének időpontját ilyenkor is pontosan tartsuk be, mert még az egy-két hónapos változtatás is nyugtalanná teszi, aminek a következményei azután hetekig is eltarthatnak. Dr. K. L Kis családi iskola AKAR VELÜNK BESZÉLGETNI? VI. rész Beszélgetéseink során fény derült egy elég gyakori hibára a hosszúra elnyúlt előjátékkal kapcsolatban. Ennek során a férfi merevedése csökkenhet, és a nő jelzésére sokszor képtelen az immisszióra. Ennél a szónál, hogy képtelen, álljunk meg egy pillanatra. Sok férfi — főként az idősebb korosztály tagjai és a neurotikus egyének — ezt a jelenséget az impotencia egyik válfajának tekinti. Megnyugtatásul közlöm velük Mastersék véleményét, mely szerint egy elég gyakori, normális jelenségről van szó. Egyébként sem lehet szó impotenciáról, mert a 60 %-os merevedés már elégséges a bevezetéshez. A bevezetés lehetőleg akkor történjék meg. ha a nő már eljutott egy olyan izgalmi szintre, hogy a bevezetéstől számított egy-másfél percen belül eljut az orgazmusig. A megfelelő izgalmi szintet természetesen csak a nö érzékelheti pontosan, ezért lenne fontos, hogy ö adja meg a jelt a bevezetésre. Beszélgetéseink során ezzel kapcsolatban elég sok ellenvetéssel találkoztunk. Sok nő számára elképzelhetetlen, hogy az előjáték során eljusson erre, az úgymond nagyon magas izgalmi szintre. Ez a probléma főleg a fiatal nők, ill. párok esetében fordul elő gyakran. A tapasztalatlan férfi nem tesz meg mindent, hogy eljuttassa a nőt erre az izgalmi szintre, a nő pedig nem meri úgy „elengedni” magát, mint az aktus során teszi. Lesi a külvilágot figyeli partnerét ellenőrzi önmagát. Ilyen körülmények között természetesen nem juthat el a kívánt izgalmi szintre. Idevágó kérdésünkre a nők elég nagy százaléka válaszolta azt hogy az előjáték egész időtartama alatt, sőt a bevezetés után is egy jó ideig elég pontosan érzékelik a külvilág ingereit. Az ilyen esetekben az orgazmuszavar természetes jelenségnek mondható. Említettem már, most csak tömören emlékeztetek arra. hogy a teljes orgazmussal végződő közösülés előfeltételei a motiváció (a partner kívánása, vonzalom), a nyugodt körülmények, a lazítás, a teljes kikapcsolódás. Beszélgetőpartnereink gyakran említettek olyan zavaró körülményeket. melyeket gyakoriságuk miatt „természetes" zavaró tényezőknek neveztünk. Ilyen elfogadható zavaró tényezők pl. a családtagok. a közvetlen környezet ingerei (háztartási gépek zaja), testi vagy lelki kimerültség, a külvilág küszöb feletti zavaró ingerei. Hallottunk aztán olyan zavaró tényezőkről is. hogy bizony néha elcsodálkoztunk. Az ilyen zavaró körülményeket már jóindulattal sem nevezhetnénk „természetes" tényezőknek. Előfordulásuk esetén a közösülést jobb lenne el sem kezdeni, ill. a zavarokat -gyorsan megszüntetni. Csak a leggyakoribb hibákat említjük: a motiváció teljes hiánya („soha semmi közünk nem volt egymáshoz, de akkor ittunk egy kicsit, aztán a többiek hazamentek, mi meg kettesben maradtunk", vagy „épp focizni készültünk a haverral, mikor felhívott telefonon, hogy ott ül a lakásán egy jó nő, a barátja hagyta ott, és ha kedvem van. felmehetek. Mondom, nekem inkább a focihoz lett volna kedvem, de azért elmentem és megpróbáltam”), a partner elutasítása bizonyos higiéniai okok miatt (szájbűz. szagok, piszok stb.). elfogadhatatlan hely vagy helyzet (járókelők, parkőr. stb.). Az immisszió a partnerek által kölcsönösen elfogadott helyzetben történik. Ez a helyzet népenként, fajonként, vallásonként változhat. Megkérdeztük beszélgetőpartnereinket, náluk melyik helyzet a leggyakoribb. A 107 válasz azonos volt. A „hagyományos” helyzet: a nő hátán fekve, lábát térdben meghajlítva törzséhez húzza, miközben a férfi arccal a nő felé fordulva könyőklö-térdelő helyzetben végzi a bevezetést és a közösülő mozgásokat. A megkérdezettek szinte kivétel nélkül ebben a helyzetben kezdik a közösülést. Néhány válaszadónk (3 nő és 1 férfi) az előbb leírt helyzetet tartja az egyedüli elfogadható, igazi kielégülést nyújtó póznak. Elmondták, hogy egyszer-egyszer próbálkoztak már más helyzettel is, de egyik sem nyújtott olyan élvezetet, mint a „hagyományos”, ezért nem is kísérleteztek tovább. Tovább kérdezősködtünk és kiderült, hogy a hagyományostól eltérő helyzeteket azért tartják rossznak, mert szerintük ezek a helyzetek nevetségesek, illetlenek, megalázók, természetellenesek stb. Említettem már. hogy a nemi élet alfája és ómegája a kölcsönösség. Ha a partner ugyanezt érzi, akkor semmi baj sincs. Megkérdeztük hát az „egyhelyzetesek” partnereit is. A válaszok egyhangúlag elutasították a „kényszerhelyzetet”. Válaszadóink elmondták, hogy hosszú, elkeseredett vitákat folytatnak partnerükkel erről a kérdésről, de eredményt nem sikerült elérniük. Így hát minden maradt a régiben, legalábbis otthon, mert „házon kívül” megtalálták a megoldást. A válaszadók döntő többségénél más volt a helyzet Kérdésünkre 7—8. esetenként 10—12 helyzetet neveztek meg. ill. írtak körül. Elmondták azt is, hogy az általuk ismert helyzeteknek mintegy a felét tehát 3—5 helyzetet alkalmaznak saját gyakorlatukban. A leggyakrabban említett helyzetek a kővetkezők voltak: nő fekve fent nő lovaglóülésben arccal a férfinak, háttal a férfinak, oldalt fekve arccal egymásnak, hátulról, ülőhelyzet különböző kombinációkban, nő fent guggoló helyzetben, nő hátán fekve, lába a férfi vállán, állóhelyzet különböző variációi, nő térdelö-könyöklő helyzetben, hátulról történő immisszió. A válaszokból az is kiderült, hogy a helyzeteket, közösülés közben folyamatosan, általában a férfi jelzésére változtatják. A férfiak elmondták, hogy helyzetváltoztatásra általában akkor kerül sor, ha a nőnek már volt orgazmusa. Nagy általánosságban az is elmondható, hogy a közösülési helyzetek száma egyenes arányban van a coitus idejével. Kinsey 1947-es felmérése szerint a coitus átlagos időtartama 2 perc. Mastersék 1966-ban már 4—5 perces átlagos időtartamú közösülésekről beszélnek. A legújabb felmérések szerint a coitus átlagos időtartama 7—8 perc. (Felvilágosítás, tanulás hatása!) Két perc alatt nem nagyon nyílik alkalom helyzetváltoztatásra, ez mindenki előtt világos. 7—8 perc viszont már elegendőnek tűnik a helyzetváltoztatások kipróbálására. a pózcserére, a kísérletezésre. A kísérletezést azért említem, mert a „háromhelyzetesek” válaszai sokszor kísértetiesen hasonlítottak a megrögzött „egyhelyzetesek" feleleteire. Ennél a csoportnál is kiderült hogy itt-ott megpróbálnak valami újat de bizonyos „technikai nehézségek” miatt hamar felhagytak a kísérletezésseL Dr. HUNClK PÉTER
