Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-04 / 36. szám

DIVAT

A gyerekek divatját, sajnos, a felnőttek csinálják. Egyik-másik tervező még talán próbálja magát beleélni a gyerek helyzetébe, ilyenkor kerekedik fodor a szoknyák aljára, kerül a kedves állatfigura díszként a zsebre. A legtöbb gyerekruha viszont száraz gazdasági mutatókból áll össze: az anyagtakarékosság miatt nem pereg a szoknya, a tervteljesítés „hajszájában" lemaradnak a díszek, a

csatok, a kedves mütyürök. És milyen kár! Mert semmivel sem tudjuk pótolni a gyerek jó közérzetét, mivel ő is tudja, mi a szép. A konfliktust aztán úgy oldjuk meg, hogy — lévén szülők — ráerőszakoljuk a gyerekre azt, ami nekünk tetszik. Nem lesz mindig az, amit te akarsz alapon. S hogy mennyi kárt tehetünk a gyerek önérzetében, arról szakemberek tudnának beszélni. Vegyük figyelembe

már a ruha vásárlásánál a gyerek véleményét, ha nem tudja is megmagyarázni. miért nem tetszik neki ez vagy fiz. Egyszer meg kellene próbálni: tervezzék a gyerekek maguk ruháikat, talán csodájára járnának a felnőttek.

Az alábbi modelleket a fogyasztási cikkek libereci vásárán láttuk.

— Bánion kezeslábas és kosztüm. Mindkettő praktikus.

— Jó. ha az iskolástáskában elfér az esőkabát. A feltűnő színű biztonságosabb az utcán.

— A sportruhák, ha elegánsak, vonzóvá teszik a sportolást. Ilyen egyszerű ez.

— Általában a gyerekruháknál fontos a praktikusság. A gomb helyett ügyesebb a kapcsos vagy villámzáras megoldás.

FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ