Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-08-21 / 34. szám
1884 augusztus 21-én született Bohumil Kubista cseh képzőművész 1964. augusztus 22-én halt meg Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára Augusztus 23-a a Román Szocialista Köztársaság állami ünnepe 1879. augusztus 23-án született Berze Nagy János néprajztudós 1744. augusztus 25-én született Johann Gottfried Herder német filozófus 1749. augusztus 25-én halt meg Bél Mátyás történész. földrajztudós, etnográfus István király és műve Györffy György könyvének, az István király és művének első kiadását 1977- ben együtt olvastam Az Árpádok nyomában című könyvvel, amely szintén értékes történelmi forrásmű. így szinte azon nyomban képet kaphattam István király alapos „művéről", mellyel nemcsak a dinasztiát erősítette meg, hanem több évszázadra meghatározta a magyarság sorsát. A szerző immár második kiadást megért vaskos, közel hatvanívnyi könyve (nyolcvan oldal képanyaggal, több mint százoldalnyi jegyzettel) István király küzdelmes életét mutatja be, ilyen minőségében monográfia a mű, de több is annál, hiteles történelemkönyv, a leghitelesebb, amelyet e témakörben Írtak. Hiteles azért, mert a szerző hiteles forrásokra támaszkodik; bizonyít, cáfol — és összegez. Ha nyitva hagy is néhány vitatható kérdést, mégis teljesnek mondható összegező müvet tartunk a kezünkben. Kisebb terjedelemben foglalkozik az előzményekkel, különösen Géza fejedelem szerepével, majd levonja a konzekvenciát: István király (s részben Géza fejedelem) „nem kristályosodott rendet tört meg a központosítással, hanem egy alakulásban levő társadalmat egy fejlettebb intézményes szervezetbe GYÖRFFY GYÖRGY ISTVÁN KIRÁLY ES MÜVE öntve megmerevített". A magyarok már bejövetelük idején sem voltak oly nomádok, mint ahogy azt sok kétes hitelű forrásban állítják. Győzelmeiket épp korszerű fegyverzetüknek, korszerű harci modoruknak köszönhették, s jó színvonalon foglalkoztak állattenyésztéssel. A földművelést sem csak itt tanulták meg. Tényekkel, szómagyarázatokkal bizonyít a szerző. Érdekesen világítja meg a trónutódlás kérdését. Géza fejedelem Koppány személyében — aki Árpád-házi volt, s a trónra jogosult — nem látja biztosítva elért eredményeinek továbbvitelét, mivel Koppány a régi pogány szokások szerint szeretné berendezni a társadalmat. Elkezdett müvét csak a felserdült István herceg folytathatja. Koppány legyőzésével, amelyben nagyobb szerepe volt harcias szellemű anyjának, Saroltnak, mint az alig tizenhét éves ifjú fejedelemnek, viszont szabad tér nyílt apja művének folytatásához, saját elképzelései megvalósításához. Tény, hogy a pogánypárti magyarok visszaszorításával (vagy megfélemlítésével) Istvánnak évtizedekig nem volt jelentősebb belső viszálya. Az ezredfordulón királlyá koronázták (erről részletesen olvashatunk a könyvben), s megkezdhette a magyar királyság létrehozását. A szerző részletesen elemzi a királyság belső felépítését és külső kapcsolatait, a magyar társadalom lassú átalakulását. Hiteles képet kaphatunk az állattartás és a földművelés kérdéseiről, a társadalmi rétegeződésről, a jobbágyság és a parasztság sorsáról, de művészetekről, irodalomról is szó esik — vagyis mindarról, ami egy társadalmi berendezkedést meghatároz. Végezetül leszögezi a királyi mű legnagyobb hozadékát; „István király a tulajdonviszonyok megváltoztatásával és a változó személyi függés helyébe rendszeresített állandó intézményekkel minden síkon hozzájárult a jogara alá tartozó társadalom átformálásához. Ez az átformálás pedig azt jelentette, hogy az egész Kárpát-medence népei számára, először a történelemben, a személyi függés és rabság különböző formái helyébe a keresztény monarchia közvetlen szolgálata vagy híveinek való alávetés lépett." A kötet Györffy György több évtizedes kutatómunkájának eredménye, az első nagyszabású monográfia István király életéről és a magyar állam születéséről, amellyel szinte alapjaiban átrajzolta az államalapításról eddig kialakult képünket. A könyv második kiadása talán még kapható könyvesboltjainkban. Mészáros Károly Festett malaszt Kitűnő képzőművészeti útmutatóval gazdagodott az Európa könyvkiadó MÉRLEG sorozata. A szerző, Tom Wolfe a hatvanas évek „új amerikai zsumalizmusának” legjelesebb képviselője. Iskolát teremtett ironikus, groteszk látásmódjával, rikító, már-már hisztérikus stílusával, amely egyszerre paródiája és irodalmi magasztosítása is a mai „amerikai" zsargonnak, és természetesen annak a gondolkodásmódnak, amely mögötte húzódik. Mint minden Wolfe-kötet, e kis eszszékönyvecske is az Egyesült Államokban tapasztalható, riasztó jelenségekről tudósít. Vajon mi történik a képzőművészet berkeiben? Mi történt az utóbbi évtizedekben? Wolfe esszéjéből megtudjuk, hogy a második világháborút követő esztendőktől a képzőművészeti irányzatokat s magát az alkotói folyamatot is erősen befolyásolja a kereskedelem! Ma Amerikában rengeteg pénzt és energiát fordítanak képek felvásárlására! S hogy az „üzlet" méginkább felvirágozzon; a mindenkori kritikus — „elméletgyártó" — turpisságára, tehetségére és képzettségére is szükség van! így történik meg, hogy a kritikus már-már az alkotóművész szócsövévé válik. „Amerikában minden eladható jó pénzen, csak korszerűnek, MODERNNEK kell lenniel" S amelyik művész munkáira ráragasztják ezt a boldogító címkét, az az alkotójának boldogulását is jelenti. Wolfe jó arányérzékkel osztja fel eszszéjét. Tárgyalja az 1945 utáni képzőművészeti irányzatokat, név szerint: az absztrakt expresszionizmust, a pop-artot, a minimális művészetet és a fotórealizmust. De nem kevés szót „ejt" ezen irányzatok hírverőiről, a kritikusokról, kik akárcsak az alkotók — egy kicsit a tárgyalt korszakok „fenegyerekei", s az ő plasztikus bemutatásuknak is köszönhető, hogy a vékony kötetecske mindvégig izgalmas olvasmány, amiből nemcsak a képzőművészettel foglalkozók, de az átlagolvasók is morális tanulságokat vonhatnak le. Vajkai Miklós Nyári Nagyvilág ......vajon érdemes-e megírni ezeket a gyermekkori emlékeket, vajon nemcsak azért kívánkoznak-e a toliamra, mert naivul azt hiszem, valóságosabbá lesznek, ha szavakba öntöm, ha a magam módján megörökítem őket, hogy bármikor kéznél legyenek, ... mintha az emlékek által megnyílna egy harmadik dimenzió, egy szinte mindig keserű, mégis annyira kívánatos folytonosság .. — kezdi elbeszélését a közelmúltban elhunyt világhírű argentin író, Julio Cortázar. Aztán alig néhány oldallal odébb Nathalie Sarraute új könyvének bevezető sorai: „Hát valóban megteszed? »Fölidézed gyermekkori emlékeidet?« Ezek a szavak nagyon zavarnak téged, nem szereted őket. De ismerd el, hogy ezek a megfelelő szavak. Föl akarod »idézni emlékeidet« ... Ne kerülgessük a dolgot, erről van szó. — Igen, nem tehetek róla, csábit engem a dolog, nem tudom, miért..." — feleli az írónő a müveiben gyakran felbukkanó racionálisabb énjének, „az ideális olvasónak", aki — mintegy beszélgetőpartnerként — rendszerint kétségeinek ad hangot. Az Enfance (Gyermekkor) című új könyvében nem szabályos önéletrajzra törekedett Nathalie Sarraute, akit a francia „új regény" tett világszerte ismertté. Csupán föltámasztott néhány pillanatot, néhány mozdulatot, „amelyek még érintetlennek látszanak, és elég erősnek ahhoz, hogy kiszabadítsák magukat abból a védelmező rétegből, amely megőrzi őket, abból a halvány, lágy és bársonyos homályból, amely megritkul, eltűnik a gyermekkorral.. Engem igazán ez a nyilván véletlenül kialakult párhuzam, összecsengés ragadott meg a Nagyvilág júliusi számában. Lehet, csupán a nyár miatt. Amely sokkai inkább gyermekkort meg- s fölidéző, mint a többi évszak. Mindazonáltal hiánytalan élvezettel olvastam a számban a Nobel-díjas Isaac Bashevis Singer és a szovjet-ukrán Volodimir Kanyivec elbeszéléseit is, hasonlóképpen Otar Csiladze és más grúz költők Weöres Sándor fordította verseit. Bereck József Tootsie Az ismert amerikai rendező, Sydney Pollack vígjátékával, a Tootsie-val 111 perc felhőtlen szórakozást nyújt a mozinézőnek. A lovakat lelövik, ugye? az Ilyenek voltunk, A keselyű három napja, a Bobby Deerfield rendezője a „nőnek öltözött férfi" gyakorta használt képletét vette filmjének alapjául. A téma talán nem is olyan hálás, igénytelen és egyszerűen kivitelezhető, mint az az első pillanatban tűnik. Nagyon könnyen az ízléstelenség, a vulgáris felé tolódhat az ábrázolás. Most azonban valóban mértéktartó és végtelenül szellemes, Pollack-féle feldolgozását láthatjuk. Egy New York-i színész, Michael Dorsey (Dustin Hoffman alakítja) már több éve szerződés nélkül tengődik. Igaz, nincs egyedül problémájával, hiszen számos kollégája hasonló cipőben jár-kel a különféle színházakban és filmstúdiókban. Michael nagy pechjére, vagy talán szerencséjére egy olyan tévésorozat számára keresnek női főszereplőt, amely egyike a végesosincs, futószalagon gyártott amerikai sorozatoknak. Nos hát, Michael végső kétségbeesésében és saját tehetségébe vetett mélységes hitében nőnek öltözve, immáron Dorothy Michaelskónt megpályázza a szerepet. A tegnap még ismeretlen, elegáns és disztingvált „színésznő" egyszeriben — pontosabban néhány rész levetítése után — a sorozat, a közönség és a kollégák, a forgatócsoport kedvencévé válik. Ennyi dióhéjban a film alapkonfliktusa, kiinduló helyzete, amelyre aztán szervesen kötnek rá a kiváló érzékkel és igencsak jó ízléssel megalkotott groteszk szituációk, itt bontakozhat ki a főszereplő, Dustin Hoffman párját ritkító alakítása s a rendező, Sydney Pollack könnyed, ám magabiztos színészvezetése és -választása. Azonban Michael pénzkeresésének ezen formája nem tarthat örökké/ Miközben Dorothy a kamerák előtt sikert sikerre halmoz, s szinte teljesen mellékesen el akarják őt csábítani, meg még nőül is kérik, addig férfiúi magánéletében rendkívül szerencsétlen, mert beleszeret partnemőjébe (Jessica Lange alakítja, aki Oscar-díjat kapott ezért az epizódszerepért). Michael a helyzet tarthatatlanságát végül is eléggé radikálisan oldja meg ... Legutóbb — s annak már van vagy huszonöt éve — talán csak Billy Wilder hozott létre hasonló kis remekművet. Van aki forrón szereti volt a címe, s benne — erre is bizonyára sokan emlékeznek — Jack Lemmon meg Tony Curtis tündökölt szoknyában. (Azokat is az állástalan művész nyomorúságos sora kényszerítette bele.) Azóta újra meg újra vetítik Wilder filmjét tévében, moziban egyaránt. Hogy a Tootsie-ra is hasonló sors vár — konkurrenciát nem ismerve —, az több mint valószínű. Friedrich Magda
