Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-21 / 34. szám

CSALÁDI KOR

(nőio)

Kétségtelen, hogy — szép magyar kifejezéssel élve — a gyermekáldás mindig nagy gonddal jár. Ez azonban még nem magyarázza, hogy az utóbbi években egyre többször hallani a gyest igénybe vevő nőktől hogy „nehezen tűrik", vagy „kiborulnak", azaz neurotikus tünetek mutatkoznak éppen abban az időszakban, amikor az állam meg akarja könnyíteni a gyermekgondozást az anya számára. A sokféle panasz kapcsán bukkant fel egy elgondolkodtató kifejezés : „gyes-neurózis".

Egy pszichológus szerző, dr. C. Molnár Emma szerint a gyermekgondozási segély bevezetésének célja az volt, hogy csökkentse és enyhítse a bölcsődei férőhely hiányából származó feszültségeket, segítse az ésszerűbb és tervszerűbb munkaerő-gazdálkodást, könnyítsen a dolgozó szülő nők helyzetén, továbbá segítse feloldani a nők kettős hivatásából eredő ellentmondásokat.

A pszichológus és szociológus szakemberek egyöntetű véleménye, hogy a társadalmi beilleszkedés szempontjából rendkívüli jelentősége van a korai anya-gyermek kapcsolatnak, a szülőkkel való pozitív azonosulásnak, amelyet a családon kívüli környezetben tapasztalt értékrend megerősíthet, és elősegítheti felnőtt korban a harmonikus személyiség kialakulását.

Kétségtelen, hogy az utóbbi néhány évtizedben végbement világszerte érzékelhető, nagy társadalmi változások jelentősen módosították a normákat és az értékrendeket. Ezzel kapcsolatban elsősorban a nők társadalmi méretű munkába állítását, és ezzel együtt a család életében bekövetkező, a nőre háruló úgynevezett kettős teherviselésből származó feladatokat illetően sokféle vizsgálatot végeztek. Ezek során tapasztalhatták, hogy míg alapvető társadalmi változások mentek végbe, a közgondolkodás nem sokat változott, és a hagyományos női szerepet ma is sokan ugyanúgy képzelik el, mint fél évszázada.

A vizsgálat eredményeit ismertető összefoglalás hasznos szembesítésre nyújt módot, hiszen a már érintettek és a jövőben gyermekszülésre vállalkozók megfogalmazva láthatják a neurózisra okot adó tényezőket, és némiképp ez is segíthet abban, hogy azokat kikerüljék, vagy megelőzzék.

A pszichológus a kétszáz nőtől kapott válaszok alapján csoportosította az anyákat. Az első csoportba azokat sorolta, akiknek saját anyjukhoz tagadó, azaz negatív volt a kapcsolatuk, akik az anyjukat mint modellt, mint példát elutasították. Az ilyenek aztán bizonytalanok, a hagyományos női, elsősorban az anyai szereppel nem képesek azonosulni, sőt az anyasággal szemben inkább ellenszenvet éreznek. A kérdőívekre adott válaszok tanúsága szerint akkor is fellépnek a neurózis tünetei, amikor a nő — bár vállalta az anyaszerepet — csak nagyrészt külső nyomás hatására tette ezt. Ebben közrejátszhat a családi erőszakosság, a gyerekre vágyó férj türelmetlensége, és ugyancsak ellenállást okozhat, ha a merev abortusztörvény kötelezi a nőt arra, hogy vállalja az anyaságot.

gyest, azalatt azonban jó szívvel végzik gyermekük nevelését, gondozását, és nem érzik konfliktusnak, hogy egyelőre fel kell függeszteniük különben fontosnak tartott hivatásukat.

Már a kérdés is — „mire jó a gyerek?" — kissé gyanús, azaz valamilyen problémát, konfliktust takar. Nem véletlen hát, hogy a pszichológus vizsgálata során neurotizáló tényezőként tapasztalta azokat az eseteket, amikor a gyerek mintegy eszköz valamilyen, a gyermek személyén kívül eső cél eléréséhez. Ezek között igen gyakori, amikor a feleség a férjjel való kapcsolat feszültségeit a gyermek léte által reméli feloldani. Ilyenkor kimondva vagy kimondatlanul a gyerek a férj megváltoztatását, a házasság megjavítását célzó eszköz — ám ez az elképzelés a gyakorlatban sajnos, nagyon ritkán válik

GYÓGYMÓD:az önismeret

Érdekes, hogy a vizsgálat során az egészségesek kontrollcsoportjának tagjai, akiket összehasonlításképpen kérdezett ki a pszichológus, elfogadják terhességüket, felkészülnek a szülésre. Az azzal járó nehézségeket feledteti velük a gyermekükkel való első találkozás. A későbbiekben a szoptatási időszakra is, mint az anyagyermek közötti meghitt kapcsolatra, örömteli kellemes emlékként gondolnak vissza.

Esetenként elkeserítően hat a fiatal anyára az is, ha az apa mindenáron fiúgyermeket, „trónörököst" akar. Ilyen családban ha véletlenül kislány születik, az anya — szemrehányások kereszttüzében — szinte bűntudatot érez.

Jellemző, hogy a gyes-helyzetben veszélyez- • tetettséget jelenthet, ha a nö értékrendszere eltér a hagyományostól, azaz ha munkájához erősebb hivatástudatot érez, mint a gyermekgondozáshoz. A neurotikusok, szemben az egészségesek kontrollként vizsgált csoportjával, három évre tervezik a gyest. Ezt azonban nem önszántukból teszik, hanem „megadják" magukat a család követelésének. Ugyanakkor az egészségesek között sokan vannak, akik csak egy vagy két évig akarják igénybe venni a

be. Ilyenkor azután nemcsak a célt nem érik el, ráadásul éppen az „eszköz", a gyerek sínyli meg legjobban, hogy részben úgy tekintenek rá, mint aki nem váltotta be „gyógyító-javító" feladatát, részben pedig éppen rajta töltik ki a szülők egymással szembeni indulataikat.

Az is tény, hogy az anyák ilyen reményei ritkán válnak valóra. Ez azonban nemcsak a teljesen külső tényezőkön múlik. A válaszadók közül többen csalódottságukat például így fogalmazták meg: „Mióta a gyermekem megszületett, csökkent bennem a férjem iránti vágyódás. Sokkal fáradtabb vagyok." Vagy: „Férjem nagyon hátrányosan változott meg, türelmetlen velem és a gyermekkel. Többet jár el egyedül otthonról, nem tudom, mit tegyek." Ezzel szemben az egészségesek csoportjában megkérdezett nők például ilyen válaszokat adnak: „Amióta gyermekünk van, férjem többet segít, még olyan munkát is elvállal a háztartásban, amire azelőtt nem volt hajlandó." Vagy: „Kapcsolatunk változatlan, mi egymásnak vagyunk fontosak, a gyermek léte csak kiteljesíti kapcsolatunkat."

A tudományos vizsgálattal kapcsolatosan néhány nagyon gyakorlati javaslatot is megfogalmaz dr. C. Molnár Emma. Kidolgoztak egy módszert, amelyet hathatós támogató és fejlesztő hatásúnak tartanak, részben az ismeretnyújtás, részben az önismeret fejlesztése által. Az általuk javasolt, először szülő nőket foglalkoztató ülések az alapellátás szintjén a terhesgondozási programba illeszthetők. Kiszűrhetők ott azok, a nő személyiségében és környezetében kimutatható tényezők, amelyek az anyávászülövé válás folyamatát hátrányosan befolyásolják.

Az alkalmazott vizsgálati módszer rövidített változata szervesen beilleszthető a terhesgondozásba. Ez segítené a felkészítést az anyaságra, és egyben szűrővizsgálatként is olyan diagnosztikai lehetőséget kínál, amely hozzásegítheti a várható anyai magatartás értékeléséhez és az esetleges beavatkozás szükségességének és módjának meghatározásához. A terhes nőt hozzásegítheti ahhoz, hogy jobban megismerje önmagát, fölkészüljön a gyermek érkezésével rá váró feladatokra és így a gyes valóban társadalmilag is támogassa a szülést vállaló nőket, és az anya-gyermek kapcsolat javításával, kedvezően befolyásolja a család légkörét is.