Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-08-14 / 33. szám
Négyszemközt Kedves Aggódó Férj! Vajon megnyugtatja-e válaszom, miszerint a férjére panaszkodó asszony, akinek levelével előző heti számunkban foglalkoztam, nem irta meg sem a címét, sem a nevét, tehát igazán nem tudhatom, azonos-e az Ön feleségével. Sajnos, annyi a hasonló eset, az olyan férj aki morgással, hallgatással, durvasággal vagy közömbösséggel kívánja érzékeltetni fensöbbségét aki ha szól, bántó, veszekedő parancsszóval „tartja kordában"a feleságét, véli megoldani a kettejük között feszülő tisztázatlan kérdéseket Ezért talán jobb lenne, ha végigolvasná ezt a néhány sort amelyben vélhetőleg Önnek is lesz megszívlelni valója. „Semmi sem tetszik neki. Mindig kedvetlen, szomorú. Miért vettem el, ha még az a kis főzés, takarítás is nehezére esik. Az én anyám zokszó nélkül, szívesen és szeretettel látott el bennünket gyermekeit" Hát kedves Z V., ha egy-két mondatból képet lehet alkotni egyáltalán valamiről is, jellemet megismerni néhány tollvonásból, akkor szinte határozottan állíthatom, hogy az Ön nézete igencsak idejét múlta. Jó, hogy nem a régi nótát idézi, miszerint „nékem olyan asszony kell, ha beteg is keljen fel..." stb. Amikor a nőnek hallgass volt a neve, s asszonyi állatnak is nevezték, tényleg rászorult a férj jóindulatára, hiszen az „tartotta el”, s egyetlen kötelessége volt csupán, jó háziasszonynak, engedelmes feleségnek, önfeláldozó anyának lenni. Ma a nő — az Ön felesége is — el tudja tartani magát hiszen dolgozik. Annyit — ha nem többet — keres, mint a férje S a házasságban természetesen és okkal elvárhatja, hogy társnak tekintsék, megosszák vele a házi gondokat munkát. Még a gyermekek nevelését is! Hogy megbeszélje vele a férje mindazt ami a családra vonatkozik, mindent ami kettejükre tartozik. S ne parancsszóval, durva káromkodással köpködje véleményét a férje. „Biztos azért ilyen. mert van valakije", olvasom még a levelében, s tulajdonképpen erre volt kiváncsi, nem írt-e erről valamit az „aszszony"... Mennyivel könnyebb reá áthárítani minden okot amitől ilyen lehet: levert kedvetlen, szomorú, ahelyett hogy önmagába nézne, volt-e hozzá egyáltalán kedves, figyelmes? Intim együttléteik során nemcsak „használjae" ahelyett hogy figyelne a felesége érzéseire is, arra, hogy neki öröm-e az együttíét s ha nem az, miért nem?... A fiúk többségét bizony édesanyjuk nagyon elkényezteti, körülrajongja, ajnározza, ezért aztán ha a feleség a lelkét kiteszi, akkor sem lesz soha olyan jó, mint az édesanya volt Dehát kedves Aggódó Férj! Ön már nem gyerek, dédelgetésre szoruló fiúcska, hanem felnőtt családjáért felelős férfi. S e társkapcsolatban, házasságban bizony az adni és kapni fogalom közé egyenlőségjel kerül... Az még nem jutott eszébe, hogy felesége is gyermek volt odahaza, aki helyett az anyja látta el a háztartást osztotta be a család jövedelmét aki az édesapjától figyelmességet gyöngéd szeretet is kapott Miért képzeli, hogy ez neki nem hiányzik? Még csak most kezdték el közös otthonuk építését alig egyéves házasok. Bizony, ilyenkor a legnehezebb. A mézeshetek (vajon mindkettőjüknek azok voltak ?) elmúltak s hétköznapi dolgokkal kell törődniük. Legyenek egymás iránt több türelemmel s megértéssel. Üdvözli Egészségünk védelmében „Szinte minden esztendőben már a nyár elején „leégek", viszont igazán barnára lesütnöm még sohasem sikerült Van-e a napozásnak valamilyen titka?" „Érzékeny bőr" A helyes napkúrázás legfontosabb problémája a bőr „leégésének" elkerülése. Ismeretes, hogy a napfény ibolyántúli sugarainak hullámhossza különböző. A rövidebb hullámhosszak főleg a bőrvörösséget, a hoszszabbak pedig elsősorban a bőr lebarnulását idézik elő. A leégés elkerülése és a bamítás gyorsítása céljából tehát olyan anyaggal kell bekennünk bőrünket, amely a rövidhullámú sugarakat elnyeli, de ugyanakkor átengedi a hosszabb hullámhosszúakat. A drogériákban manapság sokfajta napolaj és krém kapható, de az érzékeny bőrűek mégis jól teszik, ha kiválasztásukhoz bőrgyógyásztól kémek tanácsot. A leégés elkerülése céljából fontos, hogy bőrünket fokozatosan szoktassuk hozzá a napsugárhoz, és a napozást rövid, 10—15 perces idővel kezdjük. Ajánlatos, hogy a nők és a világos hajú, fehér bőrű egyének különösen óvatosan napfürdőzzenek. Ne felejtsük el, hogy nemcsak a közvetlen napsugárzás barnít, hanem a falakról és a strand homokjáról visszaverődő fény is, tehát a bámulás érdekében nem kell hosszabb ideig a tűző napra kifeküdni. .Érzékeny bőrűeknek és főként gyermekeknek ezért ajánlatos inkább kerülni a közvetlen napfényt, hiszen a lebarnulás — a leégés veszélye nélkül — a fák lombján átszűrődő napsugarak hatására is bekövetkezik. A hűvös és nedves bőr emellett gyorsabban bámul, mint a meleg és száraz; vízen vagy hegyvidéken, az enyhén fújdogáló szélben tehát könnyebben bámulhatunk le, mint egyebütt. Itt kell szólnom arról, hogy a napfény ibolyántúli sugarai nemcsak a bőrre hatnak, hanem lényegesen befolyásolják a szervezet egészét is. Hatásukra javul a közérzet, fokozódik a szervezet védekezőképessége, csökken a vérnyomás, mélyül a légzés, a bőrben predig a csontokat erősítő D-vitamin keletkezik. Jó tudni azonban, hogy mindezen előnyös hatások mellett a napfény ibolyántúli sugarainak káros hatásai is lehetnek: fokozhatják az idegrendszer ingedékenységét, fellobbanthatják a lappangó gyulladásokat és ronthatják a pajzsmirigy fokozott működésében szenvedő strumás betegek állapotát. Tehát korántsem mindenkinek ajánlatos napfürdözni. így a betegek mindenképpen kérdezzék meg kezelőorvosuktól, hogy kívánatos-e számukra a napkúrázás, az egészségesek predig gondoljanak arra, hogy a túl mohó naprozés könnyen tönkreteheti egész szabadságukat. A nők figyelmét felhívjuk ama, hogy lebarnulás közben a bőr szarurétege megvastagszik. Fiatal nőknél ennek nincs nagyobb jelentősége, de azok számára, akiknél már jelentkeznek az első ráncok, meggondolandó, hogy az erős naptozás hatására ezek kifejezettebbekké, észrevehetőbbekké válnak. Dr. K. L Kis családi iskola Akar velünk beszélgetni? Beszélgetőpartnereim sokszor az interjú után is felkerestek, hogy elmondják, mi minden változott nemi életükben a beszélgetés óta. A legfeltűnőbb változás az volt, hogy sokan az interjú hatására döbbentek csak rá, hogy problémáikat nyíltan, kertelés nélkül, otthon, házastársukkal is megbeszélhetik. Képzeljenek el egy házaspárt, akik 6 évi együttélés után ülnek le először, hogy szexuális gondjaikat mindenféle szemrehányás, vádaskodás nélkül megbeszéljék egymással. (De leültek végre és beszélgetnek, ez a lényegit) Idevonatkozó tanácsom egyszerű és „kötelező". A szexuális életben felmerülő panaszok először és elsősorban a partnerre tartoznak!! (A pszichológusok nagy része nem is hajlandó szexuális panasz gyógyításával foglalkozni a partner bevonása nélkül.) A bizalmas barát vagy barátnő segítsége legtöbbször abban rejlik, hogy lépéselőnyét (a megszerzett információt) kihasználva ő maga próbál segíteni a bajon, a tisztességesebbje esetleg ad egy „jó" címet, ahol ilyen panasz orvoslásával foglalkozó személy található. (Természetesen nem orvosról, pszichológusról van szó, hanem magánszemélyről, akinek a gyógyításról meglehetősen szabad elképzelései vannak.) A beszélgetések másik központi akadálya, mint már említettem, maga a téma megközelítése volt. Hosszú félórákig tartott a bújócskázás. míg megtaláltuk beszélgetőpartnereimmel a témához vezető közős utat. A legnehezebb akadályok neve a „Magánügy" és a „Ne beszéljünk róla, de csináljuk" voltak. A Magánügy nevezetű vizesárokról csak ennyit: az egyén szexualitása tényleg sérthetetlen magánügye. De: viselkedése egy adott kapcsolat során már két ember közös gondja. Egy csónakban eveznek a közös cél, a kielégülés felé, és ilyenkor már nem magánügy, ha az egyik evezős izgága vackolódásával minduntalan felborítja az ingatag vízijárgányt. A Ne beszéljünk róla, de csináljuk elnevezésű dupla sövénykeritésröl predig tudni kell, hogy: 1. csak azt csinálhatom jól, amit tudok, 2. csak azt tudom, amit megtanultam. Ezzel a szóval, hogy megtanultam, elértünk első központi témánkhoz. „Hej, ha most itt lenne a puskám" mormolja a macska Bulgakov híres regényében, micsoda össztüzet zúdíthatnék az ösztönelmélet várának bősz védőire — folytatom én a gondolatsort. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az ember (és az állat) szexuális viselkedése nem egy bonyolult és érthetetlen ösztönreakció végeredménye. Emlékeznek még Harlow majomkísérleteire? A kutató bebizonyította, hogy a megfelelő szexuális példa nélkül felnevelt majomkölykők ivarérett korban képtelenek a közösülésre. Harlow nem elégedett meg ennyivel. Azt is kimutatta, hogy sokat emlegetett és dicsőített anyai ösztön sem úgy létezik, ahogy eddig hittük. Mesterséges körülmények között (anya nélkül) felnevelt, majd mesterségesen megtermékenyített nősténymajom egészséges utódot hoz a világra, de kőlykét felnevelni már nem tudja. Példa nélkül a gondoskodás legelemibb szabályait sem ismeri. Ahhoz, hogy a dolog lényegét jobban megértsük, vázlatosan ismertetjük Lorenz kísérleteit is. Lorenz és társai mesterséges körülmények között keltettek ki és neveltek fel madárfiókákat, majd szabadon engedték őket. Bizonyos idő elteltével arról kaptak kósza híreket hogy madarak embereket támadtak meg, akik jobb megoldás híján kénytelenek voltak a repülő agresszorokat (ragadozó madarakról volt szó) elpusztítani. Lorenzék ezután megjelölték a mesterségesen felnevelt madárfiókákat, és csak azután bocsátották őket szabadon. Kiderült, hogy a támadó madarak Lorenz társulatából valók. Rövid elemzés után arra is fény derült, hogy a madarak párzási időszakban támadtak az emberekre. A következtetés már könnyű és egyértelmű volt. A madár nem támadott, hanem párzási szándékkal közelített az emberhez. A dolog lényege a következő: a tojásból kikelt madárfiókának az első mozgó alak (adott esetben az ember alakja, arca) vésődött az emlékezetébe. Ezt a bevésődést a szaknyelv imp>ríntingnek nevezi. Az imprinting jelensége valószínűleg az emberre is érvényes és meghatározó jelentőségű a későbbi pszichoszexuális fejlődés kimenetelére. Nem ősztön, bevésődés. Nem öröklött tulajdonságok. hanem tanult folyamatoki Aki tehát azt állítja, hogy az ember szexuális reakciói minden tanulás, felvilágosítás nélkül bizonyos életkorban maguktól is jelentkeznek, az gondolkozzon el a felsorolt tényeken. Szavamra mondom, nem szeretem az olyan összehasonlításokat, ahol az ember és az állat tulajdonságait teszik egy mérleg két serpenyőjébe, de még ez egyszer nézzék el az arcátlanságomat. Az oktatás . kapcsán szeretném néhány lényeges különbségre felhívni figyelmüket. Gondoljuk csak végig, mi mindent kell elsajátítani szegény Katámnak, míg eladósorba kerül. Jelezze, ha éhes vagy szomjas, jelezze szükségleteit (kis- és nagyszükség), tehát tanulja meg a szobatisztaságot, tanuljon meg kulturáltan enni, tanuljon meg egyedül öltözködni, tanulja meg az alaprvetö majd magasabb fokú higiéniai előírásokat, tanulja meg a rendet (először a szobában ill. lakásban, aztán a társadalmi rend szabályait is sajátítsa el), tanuljon meg mosni, főzni, vasalni, hímezni, spxirolni, betont keverni, fóliába kap>álni stb., stb. Tehát tanuljon meg lehetőleg minden asszonyi teendőt, hogy jó. tisztességes feleség lehessen belőle. Paradox dolog, de ahhoz, hogy „tisztességes" asszony lehessen belőle, egy dolgot nem szabad idő előtt megtanulnia. Hát így vagyunk ezzel a „do- ' loggal". Az állatvilágban ezt az egy dolgot, a szexuális felvilágosítás alapjait, már alapfokon oktatják a kis nebulókkal. Az ember ezt a tananyagot a felsőfokú intézményekből is száműzte. Ki-ki okuljon ott, ahol tud. így történik meg aztán, hogy a legtöbb ember a saját kárán tanul. (Egy ismert pszichológustól hallottam a példát, hogy a gyermeknek a kés, villa használatát megtanulni olyan fáradságos, nehéz feladat, mint egy felnőttnek a kötéltánc elsajátítása. Kiváncsi lennék rá, vajon a szexuális viselkedés elsajátítására milyen p>é)dát hozna fel az említett pszichológus.) Kinsey 1947-es felmérésének egyik nagy vitát kiváltó adata volt hogy szerinte az amerikai nők nagy része csak 29 éves korában éli át az első orgazmust. Azóta ezt az adatot igazolta Masters és Johnson felmérése, valamint egy magyarországi dolgozat is a hetvenes évekből. Mi is rákérdeztünk az első orgazmus időpontjára. Az elmondottakból kiderült. hogy az első orgazmus időpontját csak a 27—28 év körüli nők tudják pontosan megmondani, és épp erre az időre (27—28 év) helyezik. Dr. Hunőík Péter
