Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-14 / 33. szám

TÁJKÉP FENYŐVEL ES VÖRÖS KENDŐVEL Évek múltán meggyógyul a sebzett föld, és a hős hegyek erdőpáncéljukat a felhők elé vonják. Árpakalász hullatja magvát a közös sírok hegébe, a felperzselt falvak rózsás cserepei büszkeség pírjával világítanak. Hegyek, évek! Az idő enyhet ad és feledést, élő arcokra fordítja szemünket. A partizánhegyek suttogása az őrtüzek dala, ágyuk döreje örök virággá gyúlt a szívekben. Halhatatlan harcosok vasnyomos keze barázdát mélyít, falakat emel... (Vojtech Mihálik) A tokajíki nők békefelhívása júni­us 22-én érkezett utolsó szlovákiai állomására, a közép-szlovákiai ke­rületbe, ahol a topol'őanyi járásba tartozó Uhrovec községben a stafé­tát Elena Litvajová, a falu szülötte, a Szlovákiai Nőszövetség elnöke vet­te át, hogy elhozza a fővárosba. Bratislavából indul majd tovább, a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfor­dulójának központi ünnepségéről. Az Alsó- és Felső-Nyitra tája lágy hajlatú dombjainak békéjét nem­egyszer dúlták fel a történelem viharai. Valahol itt húzódott az a láthatatlan határ, amely előtt meg­torpantak a világhódító tatárok... Mi jóval délnek előtte érkeztünk, s így volt időnk elbeszélgetni a helyi nemzeti bizottságon Rudolf Durőo titkárral és Helena BeStovával, a könyvtár vezetőjével, az SZNSZ he­lyi szervezete elnökhelyettesével, akik mindketten kiváló ismerői szü­lőfalujuk régmúltjának, helytörté­netének. Az első írásos feljegyzés a köz­ségről 1254-ből, tehát közvetlenül a tatárjárást követő évekből való. A legújabb kutatások szerint azonban feltételezhető, hogy a környéken volt már emberi település az i. e. 700—300-as évek között is, ezeket az ásatásokat azonban ki kell ter­jeszteni. A környék később Csák Mátét, a hatalmas trencséni várurat is szolgálta. A törökök is eljutottak idáig. Ekkor a községnek még Mo­­őiarnik volt a neve. Később emlegetik a krónikák Ugrócz néven, s amikor a latifundium a Zay grófok birtoká­ba került, hozzáillesztették a nevü­ket, s tovább mint Zayugrócz — Uhrovec szerepelt. Uhrovecre U-alakban épített, szép reneszánsz kastély néz le a dombról. Most folyik felújítása 32 millió Kős költséggel. Kilencvenhat szobájában helytörténeti múze­umot, könyvtárat rendeznek majd be. A várkastély gazdája először a Kolenyics-család volt, utánuk tele­pedtek meg benne a Zay grófok, akik egészen a második világhábo­rúig uralták. A főtér egyik sarkában neogótikus stílusban épült kis grá­nitoszlop őrzi azoknak az uhroveci­­eknek az emlékét, akik az első vi­lágháborúban estek el. Emeltette Zay Miklósné Károlyi Margit grófnő, 1915-ben... „Szántó János bírás­kodása idején"... Uhrovecben és a környező falvak­ban virágzott a kézműipar. Messze földön híresek voltak az itteni posz­tókészítők, fazekasok, fafaragók, üvegfúvók. A fafeldolgozás, fafara­gás a századfordulón annyira kitere­bélyesedett, hogy ötszázfajta séta­pálcát produkált és szállított egész Európába, sőt még az óceánon túlra is. Fokosokat még ma is csinálnak Uhrovecben, persze kisebb mennyi­ségben. A fafeldolgozó kézműipar­ból azonban bútorgyártás lett, itt gyártják például a Mier bútorgyár-

Next

/
Thumbnails
Contents