Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-08-07 / 32. szám
1904. augusztus 8-én született Vladimir Müller cseh Író, drámairó, szinháztörténész 1919. augusztus 9-én halt meg Ruggiero Leoncavallo olasz zeneszerző 1664. augusz tus10-ón kötőt ték meg a Habsburgok Törökőr szaggal a vasvári bókét, melynek értelmében Érsek újvár török kézre került 1924. augusz tus 10-én szüle tett Vladimír Ku benko szlovák filmrendező 1814. augusztus 13-án született Anders Jöns Angstrom svéd fizikus és csillagász KÖNYV A csillagok országútja Amióta világ a világ, az embert mindig is izgatták a csillagok, az égbolt titkai. A titokzatos vagy annak vélt jelenségekre magyarázatot kereső nép körében számos hiedelem, monda terjedt el az évszázadok során. Ma — Kopernikusz, Giordano Bruno és a nűködésük óta eltelt időszak neves és névtelen tudósai, asztronómusai kutatásainak, felfedezéseinek ismeretében — már elmondhatjuk, hogy sok mindenre tudunk magyarázatot, bár e téma ennek ellenére mit sem veszített izgalmasságából. S. Tóth László csillagász A csillagok országútja című, gyermekeknek szóló könyvében élvezetesen, olvasmányosan meséli el mindazt, amit a tudomány ma a bolygókról, a csillagokról. Naprendszerünkről tud. Tudományosan megalapozott tényeket közöl tehát, de egy pillanatra sem felejti el, hogy gyerekekhez-laikusokhoz szól. Száraz tényhalmaz közreadása helyett játékosan, közérthetően ad választ olyan kérdésekre, amelyek bizonyára sok kisebb és nagyobb gyerek fantáziáját izgatják. Érdekességként több csillagokkal kapcsolatos mondát is megemlít, párhuzamot vonva tudományos tény és népi hiedelem között. Szó esik a csillagok számáról, a színes csillagokról, megtudhatjuk, miért nevezik a Szinuszt másképpen Sánta Katának, s hány neve van még a népnyelvben a Vénusznak a közismert Esthajnalcsillagon kívül. A szerző megismerteti olvasóit az évszakok változásaival, az állatövekkel, szól a Napról és a napfoltokról, az udvarias Holdról, a nap- és a holdfogyatkozásról, az üstökösökről, a meteoritokról, arról, lehetséges-e, hogy egy csillag lehulljon a Földre, és még sok más izgalmas, érdekes témáról. A gyerekolvasók a könyvet végigolvasva bizonyára másképp, „ismerősebben" tekintenek fel majd az égboltra. A csillagok országútja tartalmához méltó a kivitelezés és az illusztrációk — Makovecz Benjámin nagyon szép rézkarcai. A kiadványt lapozgatva úgy érzem, hogy a Móra kiadó gondozásában a Madách részére — sajnos, csak 1 000 példányban — kiadott hasznos és tanulságos könyvet nemcsak a gyerekek, hanem sok felnőtt is örömmel, érdeklődéssel forgatja majd. Bertha Éva Palóckutatás Számos cikk, tanulmány foglalkozott már ezidáig a palócság néprajzi kutatásával, azonban egy települést kutató, átfogó kötet kevés került a szakma és a nagyközönség elé. A szolnoki Damjanich János Múzeum és az egri Dobó Istvám Vármúzeum kiadványa, a Tematikus és lokális monográfiák sorozatának ötödik köteteként jelent meg e kétkötetes, hatszázharminc oldalas monografikus tanulmánygyűjtemény, számos fotó, térkép és illusztrációs rajz kíséretében, melyeket német nyelvű összefoglaló zár. Mintegy évtizedes kutatómunka eredménye a kötet, mely a néprajzi vonatkozásokon kívül foglalkozik a település antropológiai, történeti, nyelvészeti, gazdasági és természetföldrajzi, valamint népzenei területeivel is. E helyütt nem áll módunkban az egyes témakörök részletes bemutatása, ezért csúfján felsorolásukra vállalkozunk. Az első kötetben az alábbi tanulmányokat találjuk: Csépa történeti vázlata a kezdetektől a 19. század végéig; Csépa etnikai-embertani képe; Természeti viszonyai; Falun kívüli kapcsolatai; Népi építkezése; Adatok a csépai földműveléshez; Népi táplálkozása; A község társadalma. A második kötetben: A születés és kisgyermekkor hagyományai; Lakodalmi szokások; Mészáros Mihály, a csépai halottlátó; Ünnepi szokások és hiedelmek; Adatok Csépa népzenei életéhez; Eredettudat és történeti hagyományok; Csépa nyelvjárási sajátosságaiból című tanulmányokat olvashatjuk, s a kötetet a Csépa — egy alföldi palóc kirajzás — népéletéről szóló összegzés zárja. Amiért a mi szemszögünkből is érdekes és hasznos lehet a kötet, az a lelkes szervezőnek és szakmai irányítónak, a kötet szerkesztőjének, Dr. Barna Gábornak összegezéséből is kitűnik: „...mindenképpen tanulságosnak mutatkozott egy 18. századi palócföldi kirajzás népéletének elemző, összehasonlító vizsgálata, ugyanis a palóckutatás keretében még nem került sor hasonló kirajzás vizsgálatára." A kötetben természetesen felvetődik az a kérdés is, „mi a palóc, illetve kik a palócok”. „A köztudatban is benne él, hogy a palócok a mai Magyarország északi megyéiben (Nógrád, Heves, Borsod) laknak, illetve a határon túl, a mai Szlovákia déli községeiben, s hogy elsősorban a köznyelvitől erősen eltérő tájszólásuk alapján mondjuk őket palócoknak." Csépa lakosainak zöme egy jól körülhatárolható területről származik, amit a névfelsorolás is jól érzékeltet. „Ez a terület pedig a Balassagyarmat fölött északra fekvő falucsoport — ma szlovák területen —, az egykori Nógrád és Hont megye határán (Ebeck. Kiskürtös, Kékkő, Palota, Kőkeszi. Palást. Lapujtő), illetve Nógrád megyében Nagylóc és Herencsény környéke.” A fentiek megerősítésére, esetleg kiegészítésére figyelmébe ajánlom a kötetet a szóban forgó területekről származó hazai kutatóknak, gyűjtőknek, hogy eddigi ismereteiket, tapasztalataikat beépíthessék a palóckutatás egészébe. D. Varga László SZÍNHÁZ A szarvaskirály avagy Menzel Budapesten A cseh film és színház népszerű alakja. Jih Menzel színész-rendező első ízben rendezett színházat Magyarországon. A Katona József Színház hívta meg, melynek művészi eszménye közel áll Menzel színházi elképzeléseihez. A közös produkció bemutatója az évad vége felé volt. Carlo Gozzi A szarvaskirály — a commedia dell'arte alakjaival dolgozó ironikus mesejáték — ezt a történetet tárja elénk: a király házasodni akar, s ezért 2 148 szüzet egy bűvös szobor elé vezettet, de az valamennyit nevetve elutasítja. Csak Pantalone leánya, Angela nem jut erre a sorsra, mert ö valóban szereti a királyt. Ekkor kezd bonyolódni a mese. A gonosz főminiszter, aki maga is szerelmes Angélába, s ezen felül saját lányát szeretné a trónon látni, intrika és varázslat segítségével szarvassá változtatja a királyt. Gozzi szerint Durandante, a jóságos varázsló mindent jóvátesz. Menzel változatában azonban ez nem történik meg. A jóságos varázsló tétlenül nézi a helyzet tragikus alakulását, sőt, talán még mosolyog is magában ... Bizony ma gyakrabban győz a rossz, s a néző, ezzel a groteszk csavarással gyomron ütve, önmagában ismeri fel a nagy vesztest, de az álnok győztest is. A női szereplők közül Szirtes Ágnes Clariceje a legkiemelkedőbb. Csonka Ibolya Angela naivaszerepével nem tudott mit kezdeni. Smeraldinát Zsíros Ágnes főiskolás játssza, akinek ez az első komoly munkája, s ez meg is látszik rajta. A lelkekbe látó szobron kívül a halottak testébe való átköltözés csodája is működik a színpadon, ami érdekes feladatot ró a színészekre. így a mágus. Bán János egy papagáj képében forgatja a fejét; Balkay Géza, a jó király, az átváltozás után a gonosz miniszter jellemét élteti tovább. A darab groteszk felhangját elsősorban a rémisztő és titokzatos átváltozások naivsága adja. de maga a rendezés, a színészek munkája és a kosztüm is ennek a stílusnak a jegyében fogant. Béla Suchá díszletének romantikus, lebegő lágysága adja az ellenpontot. A happy and nélküli Szarvaskirálynak nemcsak szakmai hanem közönségsikere is van, így még sokáig műsoron marad. Krausz Tivadar Kóc, kóc, csupa kóc Kóc, kóc, csupa kóc, illetve dal, dal, csupa dal. kedvesség, vidámság jókedv. Vitai Ildikó évek óta barátunk, bár személyesen soha nem találkoztunk. Annál jobban ismerjük hangját s azokat a dalokat, amelyeket három-négy éve hallgatunk — szerencsére — etnyühetetlen magnószalagon. Ha forró a hangulat a családban. Vitai Ildikó dalai mindig felvidítanak, megnyugtatnak mindnyájunkat; s ha jó a kedvünk, ő még felfokozza. Tulajdonkeppen annak örülnek igazán. ha minden óvodában és napköziben ott lenne a lemezek között ez is. Már azért is, mert többet, mást tartalmaz, mint az olvasókönyvek, bővítené a gyerekek népdal- és gyerekversismeretét, ezáltal természetesen szókincsüket is, ami bizony elsatnyulóban van. Nem beszélve arról, milyen jó hatással van képzelőerejük gazdagítására, arra, hogy bátran engedjék szabadjára fantáziájukat, a „legsületlenebb” elképzeléssel saját mesevilágot teremthetnek maguknak. Testközelbe hozza a természetet, s egészen más, új élmény úgy járni az erdőt, hogy ismerünk néhány verset a fákról, a csigákról, a medvéről, s ha elkap egy hirtelen jött zivatar, akkor elénekelhetjük Weöres Sándortól a Futózáport, s miközben összebújunk, eldúdoljuk Galambos) László Szél című versét. Mindez nemcsak nyáron, hanem télen is érvényes. Nemes Nagy Ágnes, Kányádi Sándor, Zelk Zoltán. Hajnal Anna versei szinte kínálják magukat hogy örömet leljünk, szépet lássunk a zimankós hóesésben is. A fentebb említett — tévéből magnószalagra rögzített — műsorokat azért is szerettük, szeretjük, mert gondosan, okosan szerkesztettek: hol a négy évszakról, hol az állatokról, hol a gyerekvilágról, gyerek-szülő kapcsolatáról szóló verseket válogatták össze, ugyanez a következetesség, szigorú koncepció jellemző a Kóc, kóc, csupa kócra, no meg az, hogy Vitai Ildikó nem aszerint válogat, ki írta a verset, hanem azt énekli, ami jó, ami szép, ami hol felvidít, hol elringat — s amit egyformán élveznek a gyerekek és a felnőttek, különösen, ha közösen hallgatják, s nem azért teszik föl a szülők a lemezt, hogy nyugtuk legyen ... Grendel Ágota
