Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-08-07 / 32. szám
— Minden, amit az ember megérint hulladékká válik! — ez a környezetvédők körében ismert mondás talán túlzásnak tűnik. Ám a városok, falvak peremterületein éktelenkedő gondozatlan, bűzös, sokszor füstölgő szeméthegyek, sajnos, kétségtelenül egyre inkább megszokott látvánnyá váltak nálunk is az utóbbi évtizedekben. Igazolódni látszik az emberiség környezetéért aggódók intő megállapítása. déktelep kezdetben az előírásoknak megfelelően be volt kerítve. A kerítést azonban ellopták. Nem egyszerre, fokozatosan. Ha mi kijavítottuk, akkor rövidesen a toldalék is eltűnt. A tartóoszlopokkal együtt. Épp a jövő héten készül el az új kerítés. Ha kedve van, jöjjön el az átadásra. Ha lefényképezi, legalább hírmondója marad, mert meggyőződésem, hogy ez sem lesz ott sokáig. Ilyen válaszra éppenséggel nem számítottam. Nézzük hát a füstöt, a szemét égetését, mert az előírások szerint ez is tilos. — Bizony nem szabad. És ha meggyullad, nekünk kell eloltanunk — veszi át a szót Neszméri Ferenc. — Gondolja, hogy felesleges munkát szerzünk magunknak?! Az igazság az, hogy a szakirodalom ugyan említést tesz a szemét öngyulladásáról, de az ritkán fordul elő. Nagymácsédon a gyerek gyújtják meg a szemetet. Talán épp azoknak a gyermekei, akik a legtöbbet panaszkodnak a füst miatt... Nem tudhatjuk, hogy az ott szolgálatot teljesítő dlgozóink munkaideje után kit szórakoztat a szemétgyújtogatás... Végezetül még azt szeretném megtudni, hogy a nagymácsédiak miért nem vihetik erre a szemétdombra a hulladékot. — Ha berakják a kukába, akkor mi elszállítjuk. Azt viszont nem engedhetjük meg, hogy oda idegenek járjanak be és szórják ki kényük-kedvük szerint akár a kapuban a szemetet. A mi vállalatunk felelős ezért a hulladéktelepért, és sajnos, tudjuk, milyen rendetlenek az emberek — mondja Popluhár József. Sintaván is létezik egy gondozott szeméttelep. Ennek ellenére itt is találtunk egy „vad" szemétdombot, közvetlen a Vág folyó partján, az egyik utca végében. Ján Jávort, a hnb elnökét láthatóan elönti a méreg, amikor elmondom, miért kerestem fel. — Ha jól körülnéz valaki a községünkben, láthatja, általában rend-, tisztaság- és természetszerető emberek lakják. Sajnos azonban vannak olyanok is, akik fittyet hánynak az előírásoknak, és felelőtlenül ott szemetelnek, ahol a legkényelmesebb. A nemzeti bizottság dolgozói nem éjjeli örök. Amíg az emberek nem vigyáznak saját környezetükre, addig bizony lesznek ilyen falucsúfító szemétdombok. A lévai járásban Nagysallón (Tek. Luzany) egy élelmiszerbolt mellett álltunk meg, hogy megtudjuk. hova hordja a hulladékot a lakosság. Kérdezgetésre azonban nem volt szükség. A bolt szomszédságában ott „díszelgett" a tekintélyes szemétdomb. Meghökkentő annál is inkább, mert megtudom, a területet a hnb jelölte ki e célra. Ján Kocis, a Nagysallói Hnb elnöke beismeri, neki sincs ínyére a dolog, de mint mondta, a szükség törvényt bont. — A faluban a zselizi (Zeliezovce) közterület-fenntartó teljesít kukaszolgálatot, de a szemétdomb helyét a falu vezetőségének kellett meghatároznia, amely az előírások szerint választotta ki a szerinte megfelelő helyet és még 1982-ben összehívta az építészeti törvénykönyv szerint illetékes szervek képviselőit a hely kiválasztására, jóváhagyására. A bizottság azonban tekintettel arra, hogy a helyiek által kiszemelt terület kiváló termőföld, elvetette a javaslatot — nyújtja elém a hnb elnöke az említett területkiválasztásról szóló jegyzőkönyvet, amelyből azt is megtudom, hogy az új, megfelelő terület kiválasztását a bizottság a jnb helyi gazdálkodási osztályának ajánlotta. Azóta két év telt el. A szemetet valahová el kellett hordani. A bolt melletti gödröt úgyis szándékunkban volt betölteni, úgy gondoltuk, így gyorsabban elintézzük. Tudom, hogy nem volt bölcs megoldás, de már rövidesen felszámoljuk. Azt viszont el sem tudom képzelni, hol lesz a jövőben a falu szemétdombja. Mi nem tudunk újabb javaslatot tenni, hiszen a falu egész katasztrális területe első osztályú termőföld, a jnb helyi gazdálkodási osztálya sem tudta megoldani ezt a gondunkat. Ján Kosic is kijelenti, hogy a lehető leghamarabb intézkedik ez ügyben. S hogy szavait alátámassza, megmutatja a tanács másnapi teljes ülésének előkészített programját. A hulladéktelepet érintő kérdés tényleg szerepel benne. E látogatásunk utólagos kellemes meglepetése, hogy kb. két hét múlva, amikor a losonci (Lucenec) járásba utazunk, újra érintettük Nagysallót, a szemétdomb akkorra már eltűnt az élelmiszerbolt mellől. Örömöm azonban nem tartott sokáig, mert rövidesen megérkezett a szemeteskocsi, és a szépen rendbehozott terület közepére szórta rakományát. Amikor a gépkocsi vezetőjét megkérdeztem, miért ide szórják megint a szemetet, azt mondta, a nemzeti bizottságon kapta ezt az utasítást. A losonci járásban Poltár közelében egy, a jnb beszámolói szerinti hivatalosan engedélyezett hulladéktelep található. Megnéztem. Az ott látott szemétbirodalom nehezen leírható. Az eredetileg szilárd háztartási hulladék tárolására kijelölt völgyet — úgy tűnik —, a poltári üveggyár és a környék üzemei bitorolják. A tengernyi meszet és rengeteg üvegtörme- | léket háztartások aligha termelhették ki... | Járási méretben szemétügyben a jnb helyi J gazdálkodási osztályai illetékesek. Ferdinand | Halada (Galánta) és Gejza Zupcan (Losonc) | osztályvezetők, illetve Ján Martinsky (Lo- | sonc) és Bozena Medzihradská mérnök szak- j előadók véleményét nem szükséges külön- J külön taglalnom. Bár szemétügyben minden | járásnak megvan a maga sajátos problémá- g ja, ami mindhárom járásban (s valószínűleg J egész Szlovákiában) jellemzi a szilárd ház- 1 tartási hulladékkal járó gondokat, az — te- 1 kintettel a jó termőtalajra — a megfelelő 1 terület kiválasztásával és az anyagiakkal járó I nehézségek, az egyes ágazatok — vagyis a 1 mezőgazdaság, egészségügy, vízgazdálko- | dás stb. — saját előírásaihoz való merev I ragaszkodása. De nem volt olyan járás, ahol j a hnb-k és jnb-k képviselői ne panaszkodtak I volna a kukák és konténerek hiányára, az | elavult, hiányos gépparkra és a lakosság 1 fegyelmezetlenségére. A járási közegészségügyi állomások igaz- i gatói ugyancsak kifogásolták, hogy — mivel 1 szemétügyben nincs országos érvényű tör- | vény, csak kormányhatározat és az érintett | minisztériumok hulladéktárolásra vonatkozó | előírásai — nem lehet igazán rendet terem- | teni ebben az ügyben. Ha az ő érveiket | hallgatja az ember — s ebben az esetben I lehet-e fontosabb dolog, mint az egészség- í védelem? —, akkor olyan hiányosságokra is 1 fény derül, amelyeket a nemzeti bizottságok | dolgozói nem mondtak el. Pl. hogy az SZSZK I kormányának 1983. 2. 21-én kiadott, a | szilárd háztartásihulladék-tárolókra vonatko- | zó közlönyében megszabott követelmények- i nek még a gondozottnak nyilvánított telepek | nagy része sem tesz eleget, hogy sok eset- | ben figyelmen kívül hagyják a higiénikusok í írásos véleményét is a hulladéktelepek léte- 1 sítői stb. Az életkörnyezet védelme Szlovákiában az SZSZK Belügyminisztériuma hatáskörébe tartozik, ők azonban csak mód- \ szertani irányítói a kerületi, illetve az alacsonyabb szintű nemzeti bizottságoknak. És s elsősorban ezek hozzáállásától függ a sze- 1 métügy mihamarabbi rendezése. Igaz, kevés 5 pénzből nehéz csodát tenni egyik napról a ? másikra. De azt bizonyára nem vitatja senki, hogy a „vad" szemétdombok felszámolásé- i hoz s a „legálisak" tökéletesítéséhez legfö- | képp egy kis jóakarat és felelősségérzet > szükségeltetik. Meg pénz is persze. De az j talán összegyűlne olyanféle „közadakozás- 1 ból", amit az indokolatlan szemetelésért i büntetésként rónának ki illetékes felelősökre, ha lennének ilyenek, és a környezetvédelem ’ szabályait be nem tartó lakosokra. Kinek-ki- J nek felelőssége arányában. Ha másként nem jj megy, ha így, ahogy van, nem bántja senki- > nek a szemét! BARANYAI LAJOS | A szerző felvétele
