Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-08-07 / 32. szám
A családért Könözsi István felvétele A Szlovákiai, valamint a Csehszlovákiai Nőszövetség kongresszusának küldöttei visszatértek otthonukba, munkahelyükre, újra bekapcsolódtak a mindennapi körforgásba. A nőszövetség járási szerveiben, alapszervezeteiben már a mindkét kongresszus által meghatározott új feladatok megvalósításának lehetőségeit, módját latolgatják. LukáC Éva gyermekorvost a nőszövetség központi és járási bizottságának tagját a családdal és a neveléssel foglalkozó bizottság elnökét munkahelyén, a rozsnyói (Rofriava) járási kórház gyermekosztályán látogattuk meg. — Június elsejétől dolgozom a klinikán, eddig körzeti gyermekorvos voltam. Kicsit szomorú szívvel jöttem el a rendelőből, hiszen kilenc évet töltöttem el ott de második szakvizsgámra kellőképpen csak a kórházban tudok felkészülni — mondta LukáC Éva. — A gyermekgyógyászat melyik ágazatával foglalkozik, és miért éppen ezt választotta ? — Szakvizsgám témája a nefrológia, vagyis a vese és a h úgy utak megbetegedése lesz. Az ilyen megbetegedések eléggé gyakoriak és járásunkban nincs gyermeknefrológus. — Milyen feladatok várnak utódára a körzeti rendelőben ? — Kolléganőmnek leginkább a tanácsadásra kell majd összpontosítania. Sajnos, a kismanák egy része talán kényelmességből vagy tudatlanságból nem táplálja helyesen csecsemőjét. Nem a szoptatásra gondolok, az utóbbi esztendőkben nagymértékben javult a helyzet, kevés az olyan kismama, aki néhány hét után csupán kényelemből nem szoptat. Inkább a négy hónaposnál idősebb gyermekek étrendjéről van szó. Minden anyukának változatos és vitamindús ételeket kellene főznie és elsősorban friss idényzöldségekből leveseket, főzeléket, pépet, nem pedig félkész ételeket. Előfordulnak még sajnos olyan esetek is, hogy a védőoltásokra csak többszöri figyelmeztetés után hozzák el a gyereket, sőt az is megtörténik, hogy a nővér kénytelen elmenni az otthonukba, és ott beoltani, de ilyenkor már pénzbüntetést is kiróvunk. Főleg a cigány szülők nem mérik fel a védőoltások jelentőségét. — A nőszövetség kongresszusáról milyen élményekkel, tapasztalokkal és feladatokkal tért haza? — Örülök, hogy részt vehettem a tanácskozáson. Sok jó ötlettel, tanáccsal lettem gazdagabb, melyeket a jövőben a járási bizottság munkájában felhasználhatunk. — A kelet-szlovákiai kerületben a rozsnyói járásban a legmagasabb a válások száma. Mit tehet a nőszövetség a házasságok felbomlásának megakadályozása érdekében? — Természetesen e kedvezőtlen helyzetet a nőszövetség járási bizottsága, valamint a családdal és a neveléssel foglalkozó bizottság sem nézheti tétlenül. Minden évben számtalan előadásunk foglalkozik a családi életre való neveléssel. Elhatároztuk, hogy a bizottság tagjai eljárnak majd a bontóperi tárgyalásokra, hogy megismerjék a válások okait, s ezek alapján szeretnénk munkánkat a jövőben konkrétabbá tenni. Ezenkívül szorosabban együtt kell működnünk a járási házassági tanácsadóval, és több figyelmet kell szentelnünk a házasulandó fiataloknak. — A Kis családi iskola megszervezésével főleg a városok új lakótelepein voltak problémák. Az idén hogyan akarják ezeket kiküszöbölni? — Sajnos, többször megtörtént hogy az előadások elmaradtak, mert nem volt érdeklődő. Rájöttünk, hogy az asszonyokat csak úgy tudjuk elhozni a Kis családi iskolába, ha lesz, aki a gyermekeikre vigyáz. A jövőben az előadások alatt a bizottság tagjai vigyáznak majd a gyerekekre. Az előadások témáit szeretnénk az érdeklődés szerint módosítani. — A járásban a cigány származású nők foglalkoztatottsága nem kielégítő ... — így igaz. Fontos feladataink közé tartozik a cigány származású asszonyok bevonása a termelésbe és toborzásuk szervezetünkbe. A közeljövőben a rozsnyói Tatrasvit üzemben találkozót rendezünk a még alkalmazásban nem lévő cigányasszonyok számára. Megismerkednek majd az üzemmel és a munkafeltételekkel. Ezenkívül felvilágosítást kapnak a munkalehetőségekről a járásban. A találkozóval egyidőben a Tatrasvit tanácstermében kézimunka-kiállítást nyitunk a cigány származású asszonyok munkáiból. A családdal és a neveléssel foglalkozó bizottságnak a rozsnyói járásban nagyobb mértékben figyelembe kell vennie a helyi feltételeket és igényeket, hogy eredményei kézzelfoghatóbbak legyenek. MIUCKY JOLÁN ______________J Témánk alapkérdése, hogy tudniillik mi legyen a gyerekkel nyáron, ezúttal a napközik területére szűkül. Első állomásunk a dunaszerdahelyi járás (Dunajská Streda). Amikor ezek a sorok megjelennek, a napközis táborok — a járás új kezdeményezése, egyelőre még kísérleti stádiumban — éppen véget érnek. A napközik többsége is becsukja kapuit. Hogy miért? Ezt kérdezzük mi is. ul, azt már nem kérdezzük. Részletesebb adatokért átirányítanak bennünket a Pedagógiai Központba Osvald Kornéliához. A Pedagógiai Központ küldetése a módszertani útmutatás. Osvald Kornéliát azonban kérésünkkel nem hozzuk zavarba, első szavunkra egy vastag dossziét tesz elénk az asztalra, teli számadatokkal, javasolt tervezetekkel, jóváhagyatási kérelmekkel, olyanokkal, amelyek mögött szervezési munka, ügyintézés. KOCSIS ARANKA A NAPKÖZIS A járási nemzeti bizottság iskolaügyi osztályán kopogtattunk először. — Napköziügyben? A napköziknek nincs külön felelősük, de kérdezzék az osztályvezetőt, Csömör elvtársat. Csömör elvtárs csupa jóindulattal fogad. Első mondatai után világos: darázsfészekbe nyúltunk. A napköziben nevelő pedagógusok helyzetének sok a megoldatlan kérdése. (Azóta, tudjuk, a nők országos kongresszusa is foglalkozott a napközik ügyével.) A kép zavaros, teli ellentmondással: az egész iskolaévben zsúfoltak a napközik, pontosabban még mindig nincs elég belőlük, azaz, főleg faluhelyen, a napközi otthon és az osztályterem egy és ugyanaz, ami a napközivel szemben támasztott alapvető igények kielégítését teszi lehetetlenné. Mindez azonban csupán az iskolai év idejére érvényes. Nyáron a napközik — nagyrészt — üresen konganak. Hogy kinek fáj ez? Elsősorban a napközis pedagógusnak. Neki ugyanis csak négy hét az évi szabadsága (legkevesebb a pedagógusok rétegzett társadalmában), a vakációban tehát dolgoznia kell. De hogyan? Kit neveljen, kire vigyázzon, ha nincs gyerek? — Főleg augusztusra nincs jelentkező a napközikbe. Júliusban még tart az aratás, a nagy mezőgazdasági munkák még sok szülőt lekötnek, aztán augusztusra kiveszik a szabadságukat és elmegy a család kirándulni. Mi mezőgazdasági járás vagyunk, nálunk a napközik nyári nyitvatartását is elsősorban a mezőgazdasági munkákhoz kell igazítani — mondja Csömör elvtárs. — Hogy mit tehet a gyerekek nélkül maradt nevelő? Átirányíthatjuk öt egy másik iskola napközijébe, esetleg óvodába, vagy kivehet fizetés nélküli szabadságot is, amit persze kevés pedagógus engedhet meg magának. Esetleg csak a férfi nevelők, akik a fizetés nélküli szabadság alatt elmennek más munkára, például az aratáshoz. Hogy emeli-e az iskola színvonalát, javítja-e a pedagógus szakmai felkészültségét, növeli-e az iskola és a pedagógus társadalmi megbecsültségét a pedagógus által felemelt gabonászsákok száma példáa módszertantól távol eső aprócseprő dolgok húzódnak meg. — Hát igen, rám maradt a napközik ügye, mint szamárra a fül. Nem ez a fő munkám, de nincs más, aki a napközikkel törődjön — mosolyog, s közben a dosszié tartalmát lapozgatja. Minden egyes papírdarabról van mondanivalója, számára mind egy-egy konkrét eset. — A nyári táborok körül van a legtöbb intéznivaló. Mert még nincs meg a kitaposott útjuk. Még csak kísérletezünk. Egy ilyen napközis táborhoz akár sátortábor a határban, akár városi napközisek üdültetése falun az iskola épületében — rengeteg engedély, jóváhagyás kell. Főleg a higiéniai előírások szigorúak. Mégis, úgy látszik, egyre inkább terjednek. Hogy miért van sikerük? Mert a táborral mindenki jól jár. A gyerek kiszakadhat a megszokott és megunt iskolai-napközis környezetből, élvezi a tábori életet, a sátorozást. A szülő egy alig költséges kirándulással, ajándékozza meg gyermekét. A nevelőnek meg van munkája, nem marad gyerek nélkül, mert aki a táborozásra befizet, az már el is megy, nem marad ki tetszése szerint, mint a napköziből. A jó pedagógusnak pedig nem mindegy az sem, hogy kedvvel megy a gyerek, kedvvel csinálja, amit kell, vagy csupán kényszerből, jobb híján. Néhány számadat: a szerdahelyi járásban a teljes szervezettségű, azaz 1 —8. osztályos iskolák száma 30, a kisiskoláké (1—4. osztályosak) 28. A napközik száma 46 (az 1983—84-es tanévben 3674 gyerekkel), azaz a járás iskoláinak csaknem 80 százaléka napközi otthonos. Többségük nyárra is megnyitja kapuit — az elmúlt években 5—6, főleg egytanerős kisiskola az, amelyik nem —, legalább egypár hétre. A városokban, ha nincs elég gyerek (legalább 15 jelentkező szükséges, hogy a napközi otthon engedélyt kapjon a működéshez), társulnak az iskolák napközijei, átirányítják egymáshoz a gyerekeket. Falun, ame-, lyik hétre (napra?) nincs 15 jelentkező, nincs napközi se. Az a szülő, aki mégse tud a napközinél jobbat kitalálni erre az időszakra sem, próbálkozhat a szomszéd faluban. A módszertani előírások szerint
