Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-24 / 30. szám
CSALÁDI KOR Ha vendég érkezik az új házba, a négyéves Katika azonnal kézenfogja és nagy sebbel-lobbal vezeti az egyik helyiségbe, amelyben mintha a napot tartanék fogva. Narancsszinű falak, narancsszínű lámpa, még a villanykapcsoló is narancsszínű. Katika megáll a vidám szoba közepén, és a vendégnek szegezi a kérdést: „ugye szép az én szobám?" A mai gyerekek közül egyre kevesebb mondhatja majd el magáról, ha felnő, szó szerint értelmezve a mondást, hogy „nekem nem volt gyerekszobám". De az, hogy van gyermekszoba, még nem minden. Mert nem mindegy, hogy milyen: játékok, könyvek, sportszerek tarka összevisszasága-e vagy helyiség, amelynek legalább egy sarkát lomtárnak használják — a szülök. Szabad teret enged-e a gyermeki fantáziának vagy szigorú tárgyi és szellemi rend kell hogy uralkodjék benne. S a pszichológusok és a személyiségfejlődés feltételeit kutató szociológusok szerint az sem mindegy, milyen színűek a gyermekszoba falai, tárgyai! Míg a tiszta, világos, fehér falú szoba egyszerűségéért, a szürke falú méltóságáért és fennköltséget árasztó hangulatáért, a barna falú meghittségéért tetszik (a felnőtteknek), a gyerekeket ezek a színek „hidegen" hagyják, rosszabb esetben pedig szinte fojtogatják. A fehér falú szobában való huzamosabb tartózkodás például negatív befolyást gyakorol a gyermek lelkivilágára. Mert a kis emberke érzelmi világának és lelki folyamatainak kiegyensúlyozottságához a fénnyel, a szeretettel és biztonságérzettel együtt szükség van a színekre is. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden szülő pirosra, kékre, sárgára, sőt tarkára festesse a gyermekszobát. Hiszen minden gyermek egyedi kis világ. Továbbá a tárgyak hatása a szín és a forma kölcsönhatásából alakul ki. így például egy piros labda nagyon vidám, ám négy piros fal nagyon agresszív hangulatot kelt. Más-más hatása van FESSÜK VIDÁMRA A GYERMEKSZOBÁT! ugyanazon színnek akkor is, ha különbözik a tárgyak felszíne. Kísérletek bizonyítják, hogy a barna, lakkozott felületű bútor hatására a gyerekek elvesztik alkotókedvüket és játékosságukat. A barna színű fából készült bútor amelynek felületét csak legyalulták, esetleg belakkozták, viszont fejleszti a fantáziát, mert a természetes fafelület sötétebb-világosabb erei, árnyalatai azonnal felkeltik a gyermek érdeklődését, alakokat lát, mesél róluk. A színek hatása persze nem minden gyermekre egyforma. Míg az egyik csemetét a haragoszöld színű rongybaba megnyugtatja, a másik hangos sírásra fakad tőle. S előfordulhat, hogy a tegnap annyira kedves narancssárga szín egy év múlva terhes lesz a gyermek számára. Ezt mi is tudjuk, mondhatják a szülök, hozzátéve; ha már annyira fontosak a színek, van-e valamilyen általános szabály, amit érdemes megszívlelni, hiszen nem változtathatjuk havonta a gyerek szobájának színéti Nem is kell, az bizony költséges túlzás lenne. S ha szabályokról nem is, de néhány tanulságról azért szólunk: Az egészen kicsi gyermek számára a fal színe még nem létező valóság. Az ő világa ugyanis a közvetlen közelében zajló dolgok érzékelésére korlátozódik. Színszükségletét még bőven kielégítik a tarka csörgők, a mozgó karikák. KÖNÖZSI ISTVÁN A már mászó gyermek birodalma az a padlóda- FELVÉTELE rab, amelyet képes körbemászni, s amelynek határait az általa elszórt színes játékok jelzik. Ezek általában kielégítik a színigényt, mert a gyermek egészen kétesztendös koráig elsősorban a formát érzékeli. A színnek főként megkülönböztető funkciója van ebben a korban, érzelmi jelentősége és töltete egyelőre nincs. Az érzékelőképesség kifinomulása eredményezi, hogy a kétéves gyermek fokozatosan a szint részesíti előnyben a formával szemben, amikor környezetét érzékeli. Egy ideig még úgy tartja, hogy ami mozog, az él, de a szerinte holt, azaz mozdulatlan tárgyak hangulatát is jól érzékeli épp a színek segítségével. A színek szimbolikus jelentőségűek ebben az életkorban, s épp ezért nagyon fontosak! Hatéves koráig a gyermek intenzíven keresi a színes tárgyak közelségét, s azonnal reagál rájuk. Megtanulja, hogy a fű zöld, a nap sárga, s kialakul az egyes színekhez való viszonya is. Épp ekkor kell „vidám"-ra festeni a szobát! Hogy melyik színnek van kedvező hatása gyermekünkre, azt annak alapján figyelhetjük meg, hogy melyik játékkal játszik a legszívesebben és a leghosszabb ideig, melyik ruháját viselné a leggyakrabban stb. Természetesen itt is figyelembe kell venni a már említett szín-tárgy, szín-felület, szír.-forma kölcsönhatást. Hiszen ha egy kisfiú a piros autójával játszik a legtöbbet, teheti ezt azért, mert ez az autó roppant érdekes szerkezet! További figyelmeztetés: nem biztos, hogy az a szín, amiről úgy tűnik, hogy a gyermek kedvence a játékban, a ruhákban, jó hatást gyakorol majd rá, ha a falon látja. Próbáljuk kil Fessünk be először csak egy falat, s ha a gyermek jól érzi magát, jöhet a következő. Esetleg azt egy másik „kedvenc" színnel festhetjük be, vidám, színes környezetet alakítva ki így. S még egy tanács: hagyjunk egy „szabad" falat is, hadd tombolja ki magát gyermekünk, ha éppen rajzolni, firkálni támad kedve! A gyermekszoba színeit ne a divat határozza meg. Egyedül és csakis a gyermek szükségletei. Az, amit mi, felnőttek esztétikusnak tartunk, már a szocializáció részét alkotó ízlésbeli fejlődés eredménye. Ha majd felnő a csemete, már neki is lesz kialakult, a szülői házban meghatározóan formált ízlése. De abban a korban, amelyről most beszélünk, ez még nem fontos. Hétéves a gyermek, amikor a forma újfent előnyt kezd élvezni a színnel szemben. Ekkor már vannak kedvenc színei, melyeket maga választ szobája falára, ha megengedjük neki. Engedjük meg! Mert akkor felnőtt korában is örülni fog majd a zöld fűnek és a sárga napnak — gyermekszobája színeire, az otthon hangulatára emlékezve. LÁM PL ZSUZSANNA
