Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-17 / 29. szám
CSALÁDI KOR I — ES Könözsi István felvétele ez már harmadik éve Így megy. Persze, az első alkalommal a szerepek még fordítva voltak. — Ica elmélyülten kevergeti a kávéját. Régóta ismerem, jó tudom és értem, hogy az első és legfőbb gondja a lánya, akit egyedül nevel. Talán ezért is hajlamos rá, hogy feketébben lássa a dolgokat, mint a legtöbb szülő, hogy sokat és sokszor bizony feleslegesen aggodalmaskodjon. A napközi persze kicsit más téma, a fenntartásaival itt nincs egyedül. — Az első év végén odajött hozzám a tanító néni, és kezdett a telkemre beszélni, hogy nyárra is írassam be a napközibe a gyereket. Nagyon kínosan éreztem magam, csak álltam egyik lábamról a másikra, azt hittem, a tanító néni nagy figyelmessége a gyerek apanélküliségének szól. Magamban meg is sértődtem kicsit. De hogy mondhattam volna meg neki, hogy egyáltalán nem szorulunk még nyárra is a napközire. Ellenkezőleg. Örülünk, hogy végre vége a tizhónapos nagy rohanásoknak, a reggeli és esti tülekedéseknek a csúcsforgalomban. És egyáltalán! Annak a csöpp hétéves gyereknek tíz hónap egyszerre tökéletesen elég volt az iskolából, napköziből, állandó gyerekricsajból, kiabálásból, abból, hogy mindig^ások mondják meg, mikor mit csináljon! Szóval év végére tökéletesen kifáradtunk mind a ketten. A napközik azonban — Ica és más anyukák, tanító nénik és gyerekek saját bőrön szerzett tapasztalataitól függetlenül is — nyitva tartanak nyáron falun, városon egyaránt, mert míg a nagy vakáció legalább nyolc hét, a szülőknek, a kisgyermekes édesanyának is, csak három, legfeljebb négy hét szabadság jár. (Hogy abból kinek mennyi marad meg nyárra, az egy következő kérdés lehetne.) Mi legyen hát a gyerekkel nyáron? A hat-tíz évessel, aki egyedül a lakásban még alig hagyható, a napi étkezést rábízni felelőtlenség, az elfoglaltságot ráhagyni nemtörődömség. A tábor, a szakszervezeti beutaló, a családi kirándulás esetleges és nem is az egész szünidőt kitöltő megoldás. Nagymama sincs mindenkinél. Egyedüli biztos pont — egyelőre — a napközi, amely viszont hívja, várja, csalogatja a gyerekeket. Már csak azért is, mert a napközis tanító néniknek csak négy hét az évi szabadságuk — a legkevesebb a pedagógusok között! —, tehát nekik bizony nyáron is dolgozniuk kell. S hogy neveljen a pedagógus, ha nincs kit, ha az anyukák húzódoznak a napközitől, mint Ica? Ica mindezekről az első évben még semmit sem tudott, ezért érezte kellemetlenül magát, amikor a tanító néni megkérte, hogy ugyan, töltse már ki azt a papírt. — Aztán rájöttem persze, hogy mi van a dolgok mögött, hogy nyáron a napközik üresen konganak, de a tanítónak ott kell ülnie, illetve, ha nincs gverek, esetleg még retteghet is, hogy arra a négy hétre „átirányítják" más munkahelyre. Tavaly aztán már a tanító néni volt zavarban — megfáradt asszony, pár éve van a nyugdíjig! —, hogy a papírt kitölteném-e, ha nem is jön a gyerek, miegymás. A jelentkezési lapokkal ugyanis részben fedezhetik magukat a nevelők: legalább tizenöten igényelték a napközit, tehát ők nem hiába járnak be mindennap. Várják a gyerekeket. Ági sír és nyafog, most mi lesz Gáborral?! Nem jutott be a sportnapközibe. — Fizetés nélküli szabadságot kell kivennem, legalább három hetet, a nyárig megmaradt kettő mellé. Nincs más megoldás. A nagyi beteges, tavasszal operálták, éppen elég a baja. De anélkül is. Egy ilyen haszontalan kölyökkel, mint Gábor, nem bír el akárki. Tavaly nyár közepére már egészen kivolt szegény nagyi. Persze kicsit túlzásba vitte a dolgokat, az igaz. miért elérhetetlen vágyálom csupán, miközben a közönséges napközi jóformán még a legszorultabb helyzetekben lévők számára sem csábító? — Hát azért jó a sportnapközi, mert ott olyan dolgokkal találkozik naponta a gyerek, ami az iskolában egész évben nincs. Minden nap más-más sportággal ismerkednek a gyerekek. Estére persze jól elfáradnak, de a fö, hogy nem unatkoznak. Nem ugyanaz a színtér, a megcsömörödésig ismételt napi program, ami évközben. Mert mi újat is találhatna ki állandóan a napközis tanító néni egy ilyen kisvárosban?! Múzeum, könyvtár, közlekedési park, ezerszer körbejárták már évközben. Nyárra valami egészen mást kéne nyújtani a gyereknek, hogy az iskola ősszel megint újdonság legyen. — És ami a legfontosabb az ilyen speciális napköziben: a gyerekekkel szakemberek foglalkoznak, olyanok, akikről elképzelhető, hogy talán jókedvükből, szívesen vállalták nyárra ezt a munkát, s nem pusztán kötelességből. Hát ezért fáj Ági feje. Mert az idén már harmadik éve nyílik a sportnapközi, de neki eddig még egyszer sem sikerűit a fiát három hétre oda bejuttatnia. Hiába, Nyárra is napközibe? Két hónapra például „mesebeli házikót" csinált az otthonából, mindent szabad volt. Aztán vitte a kölyköt ezerfelé, mert azt akarta, hogy a nagyinál töltött szünidő majd olyan élmény legyen, mint azt a gyerekfilmekben mutogatják. A vége az lett, hogy a gyerek már azt se tudta, mit kérjen, ö meg egészen kimerült. Az idei natJV vakációból Gábor két hetet még igy is az édesanyja munkahelyén fog eltölteni az íróasztalok között meg a folyosón ugrándozva. Persze Ági már nem zavartatja magát, végül is így van ez minden nyáron. A vakáció alatt mindennap legalább három gyerek teszi ugyanezt. Még szerencse, hogy az igazgatónő nem allergiás a gyerekekre. (Tíz évvel ezelőtt maga is végigcsinált néhány hasonló nyarat!) A kollektíva — csupa nö — nyárra teljesen átáll a gyerekek fogadására. Nagy kanállal osztott ebéd a menzán, kiürített asztal, külön az éppen „szolgálatos" gyereknek vízfestékkel, mesekönywel, külön nyári normák, tekintettel a kisebb teljesítőképességre, sőt, még idegek és türelem is, ami a legfontosabb. S hogy a sportnapközi miért jó, s némelyek számára m im ' ehhez is, mint minden jó, használható dologhoz, ismeretség kell. Legalábbis míg újdonság, s nincs belőle elég. De vajon mikorra kapnak észbe az illetékesek, mikor lesz elég érdekes, netalántán még választékot is kínáló speciális napközi, elég férőhellyel! Ági lemondóan legyint. Akkorra az ö fia már rég nem lesz napközis. A változatok száma tetszőlegesen növelhető. Gyermeküket lelkesen és teljes odaadással, vagy fáradtan és közönnyel nevelő szülök, esetleg „hős magánzók" panaszai, méltatlankodásai, lemondó legyintései vagy éppen okos észrevételei, jó javaslatai. Aztán megkérdezhetnénk az egymásra mutogatok között néha egyedül ácsorgó középsőt is, a gyereket, aki körül (miatt) minden — a napközi, a nevelők nyári szabadságának kérdésétől egészen a kisgyermekes anyák munkaidejének problémájáig — forog. Vajon ök mit szólnak mindehhez? Hát valóban olyan elviselhetetlen, avagy dögunalom a napközi,- s hogy vajon nagymamánál az áhított nagy kötetlenség valóban oly felüdítöen hat-e, igazi felszabadultság élményét nyújtja, vagy esetenként haszontalan tengés-lengés, esetleg olyan szabadosságra kapat hirtelen, aminek a levét aztán ősszel a szülök és a pedagógusok isszák meg?! Aztán válaszként kínálkoznának a „mi legyen a gyerekkel nyáron" kérdésre a nyári pionírtáborok, amelyekről viszont egyre több felöl azt hallani, hogy romlik a tekintélyük, hogy egyre kevesebb szülő él a táboroztatás lehetőségével (vajon miért?). S visszakanyarodhatunk az iskolához, a napközihez, s újabb kérdések tolakodnak a tollhegyre. Például a napközis nevelök évi szabadságának kérdése, amelyről tudvalévő, hogy a legkevesebb a pedagógusok népes és sokféleképpen tagolt táborában. Aztán az évközben agyonzsúfolt, sokszor a legalapvetőbb felszerelések nélkül, lehetetlen körülmények között működő napközik láttán önként tolakszik az ajakra: kell-e egyáltalán azon csodálkozni, hogy legalább nyáron, menekül az iskola, a napközi tájáról is, aki csak teheti. És várható-e ilyen körülmények között s ilyen társadalmi megbecsülés mellett — amelyet elsősorban a szülők, rajtuk keresztül a gyerekek, és nem utolsósorban a pedagógustársadalom többi tagjának magatartásán, hozzá való viszonyán mérhet le a napközis nevelő —, jó kedvvel és őszinte odaadással végzett munka? A témák (kérdések) — divatos szóval — begyűrűznek a családi körbe, illetve kigyürüznek abból. Tehát folytatjuk, a lapnak egy másik rovatában, ősszel, a nagy-nagy vakáció végén, amikor mindenkit újra a szokott helyén találunk majd, s beszámolhat legfrissebb nyári tapasztalatairól, még a napköziben szerzettekről is. (nőio) KOCSIS ARANKA
