Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-03 / 27. szám

«

A fű még nem zöldell, csak a frissen elszórt sárga magok virítanak ki a fekete földből, még nincsenek a tűző nap ellen árnyat vető fák, bokrok, a konyha sem működik még, valami baj van az ivóvízzel is. Egyszóval a birtokbavétel még korántsem teljes. Megérkezik az ünnepi küldöttség a járásról, a járási vállalatoktól és a helybeliektől, a szövetkezettől, azoktól, akik pénzösszegekkel s egyéb segítséggel járultak hozzá, hogy az óvoda Hrobovóban végre elkészüljön. No és itt vannak a szülők is, akiknek csákányt, lapátot markoló keze tette a legtöbbet — élen a hnb-elnökkel — azért, hogy mégis legyen óvoda, sok kilincseléssel, a lehető legkevesebb pénzből, főleg a helyi saját erők megfeszítésével, de legyen.

A gyerekek kivonulnak, előadják a gondosan elkészített ünnepi műsort, elhangzanak az ünnepi beszédek, s végre mindenki bejuthat a tágas, világos, szőnyeggel és játékokkal teliborított csodálatos óvodába.

Aztán az ünnepi pillanatoknak vége, ebédre ki-ki viszszasiet a helyére, az óvodások az ezután még szürkébbnek, még kopottabbnak látszó öreg, nedves épületekbe. Már csak pár nap, hét vagy talán hónap, gyerekek, annyit igazán kibírtok, ha eddig kibírtatok!! Ez a gyereknap így is szép volt, nem igaz? —ka—