Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-03 / 27. szám
CSALÁDI KOR Az érettségi vizsgák lázas napjaiban jártunk Dunaszerdahelyen {Dun. Streda) a magyar tanítási nyelvű gimnáziumban. A végleges eredmé nyék még nem születtek meg, a folyosókon még ujjaikat idegesen tördelő diákok csoportjai ácsorogtak, s kapkodó „nahogyvolt"-okkal támadták le a bizottság elől éppen kitámolygókat. A bizottság még értékelt. De függetlenül a csupasz számjegyektől, amelyek a harmadik napon végül gyöngybetűkkel ráírattak a várva várt okmányokra, ekkorra már tanárban és diákban elkészült a számvetés a négy év alatt elvégzettekről és elmulasztottakról, s ki-ki a maga módján szembekerült a „hogyan tovább" kérdésével is. Mi Horváth Tibort, az iskola igazgatóját kérdeztük. Milyen eredményekkel búcsúztak az iskolától az idén érettségizettek? Nyugodt lelkiismerettel jelenthetem ki, hogy jó eredményekkel. 104 diák érettségizett nálunk az idén. Nyolcvanegyen jelentkeztek közülük továbbtanulásra főiskolákra, illetve egyetemekre. Ez, ha jól számolom, 78 %-os arány, az elmúlt tíz évben, de talán az iskola történetében egyáltalán, a legjobb eredmény. Tavaly póldául 103 diákból hatvanketten jelentkeztek, tavalyelőtt 74 %-os volt a felsőfokú intézmények iránti érdeklődés. Véletlen az idei kimagasló eredmény, vagy nem egészen? Nem egészen. Az idén végzettek között volt például egy nagyon erős osztályunk, a C, ahol 38 gyerekből 36 nyújtotta be a felvételi kérelmét valamelyik felsőfokú intézménybe. Persze, hogy hányuknak sikerül majd a felvételi, az még csak ezután derül ki, de a beadott kérelmek száma már maga egyféle mutató a négy év alatt NAGY LÁSZLÓ FELVÉTELE végzett munka eredményességéről tanár és diák számára egyaránt. Az ilyen osztályok kialakulása talán tudatos válogatás eredménye? Válogatás eredménye, az igaz, de csak részben az „elitképzés", az is a jó értelemben vett „szellemi elit" képzése céljából. Mert ezer apró és nagyobb dologra kell tekintettel lennünk, amikor szeptemberben a hozzánk kerülő százegynéhány elsőst három osztályra elosztjuk. Gimnáziumba általában kevés a fiújelentkező, a fiúk inkább szakközépiskolába mennek. A tiszta lányosztály viszont, sok és hosszú éves pedagógiai tapasztalatunkból is tudjuk, hogy kevésbé szerencsés megoldás. Például az idén is a tiszta lányosztályunk volt a leggyengébb. De visszatérve a fiúkra, mégse szórhatjuk szét őket Pillanatnyilag a az egyes osztályokban annyira, hogy például ne tudjuk megoldani a testnevelési óráikat, amelyeket tudvalévőén középiskolában már a lányokétól külön kell tartanunk. Tehát ha kevés egy osztályban a fiú, akkor osztályokat kell összevonnunk a testnevelési órákra. Ez is egy szempont az osztályok összetételének a kialakításánál. Aztán tekintetbe vesszük, hogy ki honnét jött, melyik általános iskolából, sőt, melyik tanártól hozta magával azt az osztályzatot, amit éppen hozott. Mert kár volna osztályonként szétszórni a jól felkészített és tehetséges matematikusokat például, hogy a négy év alatt esetleges legyen a velük való foglalkozás. Ugyanis ha egy csoportban maradnak, akkor megtehetjük azt, hogy hozzájuk osztjuk be négy éven keresztül a legjobb matematika szakos tanárunkat, aki esetleg nem restell külön is foglalkozni a legtehetségesebbjeivel, szakkörben vagy olimpiákra készíti fel őket stb. Mert tanár és tanár között is nagy különbség lehet, ezt kár tagadnunk. S hogy milyen tanárhoz jár négy éven keresztül a gyerek, az bizony nagyon meglátszik az érettségik vagy a felvételik eredményein. Hát így, néha apró, mellékes, de mégis elkerülhetetlen, máskor lényeges szempontokat figyelembe véve, az adott lehetőségeink közt egyensúlyozva, alakulnak ki bizonyos tantárgyakból vagy általában is erősebb, néha gyengébb osztályok. Az idén melyik főiskolák és egyetemek iránt a legnagyobb az érdeklődés? Az elmúlt öt-hat évben már csak a szlovákiai felsőfokú intézmények között válogathatunk. Ugyanis minden évben megkapjuk az irányszámokat, hogy melyik egyetem vagy főiskola milyen szakra hány tanulót fogad ősztől. Ezeket ajánlhatjuk a végzőseinknek. Kivételt egyedül a speciális képzést nyújtó egyetemek vagy főiskolák jelentenek, pl. néhány művészeti főiskola. S a szlovákiai választékból milyen pályák iránt érdeklődnek a csallóközi érettségizett fiatal emberek? Zvolenba az erdészeti főiskolára egy tanulónk jelentkezett, Zilinába a közlekedésire szintén egy, Kassára (Kosice) állatorvosira ketten, műszaki irányzatra egy, de legtöbben Nyitrára (Nitra) és a Komensky Egyetemre, többségükben a pedagógiai irányzatokra mennének. Ez meglepő, miután a három végzős ősz tály közül egyik sem volt humán tagozatú. Valóban. Nem is feleltünk meg jól az irányéi veknek. Ezek szerint ugyanis egyetemi irányzatra a tanulók 33 %-a ajánlható, tőlünk pedig 40 % jelentkezett. A 33 % -ból pedagógiai irányzatra 10% jelentkezhet, nálunk ez az idén is 27 % lett. A műszaki pályákra visszont az előírt 50 %-os arány helyett mi csak 27 %-ot tudtunk küldeni. Pedig szaktantárgyként bevezettük az elektrotechnikát, ami külön megterhelést jelentett az iskolánk számára, mert speciális kabinetet kellett építenünk és felszerelnünk, megfelően képzett szakemberekkel kellett bővítenünk a tanári kart. Bár igaz, hogy ezek és a hasonló módosítások a gimnáziumok rendszerében nem az egyetemi és főiskolai tanulmányok kedvéért történtek, hanem a továbbtanulni nem akarók érdekében. De nem tagadható ezek szerint a humán tagozatok iránti érdeklődés sem. Csallóközben ... Valóban nem. Az érdeklődés változatlanul nagy, közép- és felsőfokú szinten egyaránt. A mi gimnáziumunkban is volna elég jelentkező humán osztályba. A humán osztályokat azonban háttérbe kellett szorítanunk. Mert a helyzet már tarthatatlan volt. Az ezekből az osztályokból kikerülő gyerekek ugyanis nem tudtak továbbtanulni. Legfeljebb tíz százalékuk. A pedagógiai irányzatokra végtelenül nehéz bejutni, a műszakin viszont a humán osztályokból kikerülők hátrányos helyzetben voltak a reál tagozatosokkal szemben. De az érdeklődés a humán tantárgyak, ill. tagozatok iránt változatlanul nagy, bár mi azt hittük,, hogy ezt mesterségesen el lehet nyomni. Nem lehet, csupán annyit értünk el, hogy sok értelmes, tehetséges gyerek szenved négy éven keresztül a reál osztályokban. Mit tehet az iskola ? Nem sokat. Egyelőre törekednünk kellene arra, hogy legalább megközelítőlegesen tartsuk magunkat az irányelvekhez, ami viszont már csak azért is nehéz feladat, mert gimnáziumokba — mint tudjuk — több lány jelentkezik, mint fiú. A lányok érdeklődése a műszaki pályák iránt jóval gyengébb a fiúkénál. A tőlünk kikerülő fiúk meg azért pályáznak csekély reménnyel bármilyen főiskolára vagy egyetemre, mert az ő tanulmányi átlaguk általában gyengébb a lányokénál. Ugyanis míg a sok lányjelentkező közül válogathatunk, a fiúkat válogatás nélkül felvesszük, mert az előírt keretszámot még így sem tudjuk tartani. Öt-hat hármassal pedig nem nagyon jelentkezhet főiskolára még fiú sem. További, igen lényeges szempont nálunk, amit sajnos, felsőbb szerveink nem nagyon akarnak elismerni, hogy Szerdahely környékén, a Csallóközben nincs olyan jelentős ipar, hogy sok műszaki értelmiségit foglalkoztasson. Márpedig legtöbbjük a szülőföldje, a szülei közelében szeretne maradni az iskolák elvégzése után. Ezért is van, hogy sokuk inkább lemond a továbbtanulásról. Milyen felsőfokú képesítésű szakemberekre lenne hát a legnagyobb szükség a Csallóközben ? Pillanatnyilag a Csallóközben semmiféle főiskolai vagy egyetemi végzettséggel nem lehet elhelyezkedni. Talán öt-nyolc év múlva, amikor a mostani ötvenesek nagy generációja tömegesen vonul majd nyugdíjba. Mondom: öt-nyolc év múlva, talán. Köszönöm a beszélgetést! KOCSIS ARANKA
