Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-05-29 / 22. szám

■o o < 1809. május 31 -én halt meg Joseph Haydn Csupa kérdőjel Anyaként az egyik — bármilyen ba­nálisán hangzik is — legmegdöbben­tőbb élményben a szülészeten volt ré­szem. Húsz év körüli kismama vajúdott a jövendőbeli apába kapaszkodva; az orvosok alig birtak vele. Miután levá­lasztották férjéről, hisztérikusan sikol­tozva a földre vetette magát. Hárman cibálták a szülőszobába. Mindvégig a férjét emlegette. „Jaj, mit szól apád, hogy lány lettél?" — a csecsemő, mit sem törődve anyja szemrehányó meg­jegyzésével, egészségesen, teli tüdőből fölsírt- Az anyát nem láttuk másnap, a kórteremből osztogatta parancsait a nővéreknek, s átkozta a sorsot, amiért nem lehet szerelmes urával. Harmad­nap a déli szoptatáskor hiába keresték. Feldúlt ágya üresen állt. Köpenyét és hálóingét a zuhanyozó sarkában talál­ták meg. A gyerekért nem jelentkezett sem ö, sem az apa. A hatalmas szere­lem gyümölcse azóta valószínűleg vala­melyik gyerekotthon hányatott sorsú lakója. Egy a sok ezerből. Neki legalább nagykorúságáig lesz tető a feje fölött, tiszta ruhában jár. rendszeresen étke­zik. Mi lesz vele később, amikor saját lábára kell állnia? Június — vada szati hónap Június elseje nemzetközi gyér meknap 1804. június 1 -én született Mihail kranovics Glinka orosz zeneszerző SIKLÓS LÁSZLÓ 1924. június 3-án halt meg Franz Kafka Író 1844. június 4-én tört ki a sziléziai takácsok felkelése Es mi van, mi lesz azokkal a gyere­kekkel, akiket ezzel a szóval minősíte­nek: „veszélyeztetett"? És valójában ki is a veszélyeztetett sorsú, életű?Az. aki több testvérével nyomorog egy szoba­­konyhás lakásban, akinek apja-anyja minden áldott nap ittasan megy haza, akitől soha senki nem kérdezi meg, hogy nem vagy éhes ?, mi újság ?, nincs szükséged valamire?, feleltél-e? (ha egyáltalán számon tartják, hogy iskolá­ba jár). Vagy az, akinek megvan minde­ne, amit csak megálmodik, sőt talán még több is annál, de aki nem léphet ki szülei védőszárnyai alól (ám ha egyszer felcsillan a lehetőség ...), vagy a „min­dened megvan"-állapotban is magá­nyosabb üres zsebbel csellengő társa­inál, mert szülei fontos beosztásban dolgozó, elfoglalt emberek, barátnak viszont senki sem méltó hozzá? Vagy az, aki tizennégy évesen kerül el ott­honról szakmunkástanulónak, s akit a szakik „avatnak be"? Vagy az, akinek hatéves korától lakáskulcs lóg a nyaká­ban zsinóron, mert szülei három mű­szakban dolgoznak? Siklós László Gye­(nőié) rekek veszélyben című könyvében nem ad egyértelmű igenlő vagy tagadó vá­laszt a kérdésekre. Mert nem is lehet. Tényeket sorol, adatokat közöl, életkör­nyezeteket ir le, sorsokat tár fel; aktá­kat, rendeleteket, előírásokat böngész; beszél gyámügyi előadóval, diákotthon nevelőjével, pedagógussal, ügyésszel, szülővel, sok mindenkivel, aki neveli, nevelhetné a gyerekeket, aki megbe­széli, megbeszélhetné velük gondjaikat, akivel megoszthatnák örömüket. Véle­ményével, riporteri eszközeivel nem be­folyásol — elvégre a tények, az életek önmagukért beszélnek —, „mindössze" lelkiismeretünket ébresztgeti; figyel­jünk a jelenségekre, az első intő jelekre, s mindenekelőtt figyeljen mindenki a saját gyerekére. Amig nem késő, mert a veszélynek, a veszélyeztetettségnek mindannyian ki vannak téve. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983 Grendel Ágota Élet és béke Élet és béke. Ez az a két dolog, amelynek csak egymás függvényeként van értelme, ezért két olyan egymást vonzó pólusként is felfogható, melyek mágneses tere erővonalanként más­más lehetőséget kínál a művésznek. Vagyis ebben az erőtérben sokféle el­képzelés és művészi törekvés érvénye­sülhet. E bevezető után az is elmond­ható, hogy az első pillantásra nagyké­­pünek és amolyan biztos fedezéknek tűnő tárlat-címmel Kopócs Tibor még­sem egyszerűsítette feladatát, hiszen a maga választotta, túlságosan is tág kereteket követelő témának adekvát módon kellett megfelelnie. Persze nem csak arról van szó, hogy képeit miként tudta felsorakoztatni a gyűjtőcímhez, hiszen egy-egy képnek önmagában is helyt kell állnia. A választott téma azonban időszerű, fontos, s Kopócs igencsak megközelítette a „Földijeim" című ciklusával, amelynek képiről, mint nagyanyáink hímzett térítőiről vagy festett tányérjairól, úgy tekint fe­lénk a maga melegségével és meghitt­ségével a falusi otthon idő és emléke­zet által letisztult idilli valósága. Ko­pócs talán még sohasem állított ki ilyen egyértelmű, rajzos, színes válogatást. Kár, hogy a Csehszlovák Szovjet Barát­ság komáromi (Komárno) székházában megrendezett kiállítás mindössze két hétig tartott. Talán nem én vagyok az egyetlen, aki éppen e szingazdag rajzosságban lá­tom Kopócs Tibor előbbrelépését, ami szemléletének áttolódását jelenti a já­tékosságba és képzeletvilágba, s az adott esetben érzelmi töltést is ered­ményez. Mindenekelőtt a „Nő” című ciklusában, ahol a görcsösség vagy egyhangúság legcsekélyebb jele nélkül tárta elénk a téma pompázatosabbnál pompázatosabb variánsait, amit szó szerint kell értelmezni, mivel talán a gondolati tartalomnál is erőteljesebben hatottak fantáziadús grafikái. Ez érvé­nyes többek között „Ciolkovszkij" soro­zatára is, míg a „Kentaur-festő" című ciklusa elsősorban értelmi fogantatása révén kissé eltér az előzőektől. A soro­zat képei vaskosabbak, darabosabbak a többinél, bár feltételezhető, hogy maga az elképzelés kívánt ilyen formá­kat. Hogy Kopócs Tibor eddigi munkás­ságának legerőteljesebb vonása a gra­fikai készség, a mostani kiállításán tel­jesen egyértelműé vált. Cúth János Örvendetes, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban lépnek fel Szlovákia fővárosában prágai művészek, színtár­sulatok. Nemrég láthattuk a prágai Di­­vadlo na provázku pantomimegyüttest. Boris Hybner Blöff című darabját hoz­ták el magukkal a színház kísérletező kedvű tagjai. A műsorfüzet szerint a darab műfaja: bustéria. A szó termé­szetesen Buster Keaton, a némafilmek egyik nagy komikusának nevéből szár­mazik. Olyan színházról van tehát szó, amelyre a film is rányomta bélyegét. A film, Így vagy úgy, végigkísérte ezt a színházat tizenöt éves fennállása alatt. A történet Frank Stone körül forog. Rendőr. Másnaposán ébred január el­sején. Szobájában addig tesz-vesz. míg három lány hullájára nem talál. Itt kez­dődik az az óriási blöff, amit nagy kár lenne elárulni. Az alkotók többször is csavarnak egyet-egyet a poénon, úgy­hogy még véletlenül sem találhatjuk ki, mi következik. Mindenesetre frappáns, sőt, mellbevágó a befejezés. Lendületes és üde előadás volt, tele prágai ízekkel, szellemes gagekkel, gro­teszk szituációkkal. A társulat sziwel­­lélekkel csinálja ezt a ,slapstick-come­dy"-t, amelyben valóban kezet ad egy­másnak a színház és a mozi. S egy kicsit a varieté, a cirkusz, a music-hall művészei is az itt játszó mímek. A burleszk lírai és komikus eszközeivel az emberi magatartásformákat figurázzák ki, s ily módon a két világháború közötti cseh avantgarde hagyományaira is épí­tenek. Kitűnően megbirkóztak a .szö­veg nélküli" színjáték buktatóival, és egyúttal az egyéni kifejezőeszközök csiszolásának kalandos útját választot­ták. Percnyi és mozdulatnyi pontosság­gal szerkesztettek meg minden szitu­ációt és csattanót is, s ebbe a nézők reagálásait is ügyesen belefoglalták. A darabot Peter Scherhauer rendezte, s rendezését kitűnően egészítette ki Zde­­nék Kluka, a frogres 2 zenéje és a kiválasztott Beatles-számok. Friedrich Magda KÖZMŰVELŐDÉS r Az Irodalom Napjai A könyvek iránti érdeklődés, szeretet nem mindenkiben él egyformán. Az Irodalom Napjainak, amelyet idén Szlo­vákiában május 12-e és 19-e között már ötödször rendeztek meg. egyik fő célja éppen az, hogy szorosabbra fűzze ember és könyv, ember és irodalom kapcsolatát, s felkeltse az érdeklődést a kortárs irodalom iránt. Az írószövet­ség és a könyvkiadók által szervezett irodalmi napokon Szlovákia-szerte mű­velődési házakban, kiállítótermekben. iskolákban, üzemekben megrendezett könyvkiállrtásokon mutatták be a kor­­társ irodalom legfrissebb termését, s ismertették meg az érdeklődőkkel a kiadók tervét. Az SZNF 40. évfordulója jegyében lezajlott rendezvények sorá­ban színházi bemutatók, könyvvásárok is voltak, s nagy érdeklődés kisérte az író-olvasó találkozókat is, amelyeken a legolvasottabb szerzőkkel találkozha­tott az olvasóközönség. A magyarlakta járások közül már ha­gyományosan a galántaiban (Galanta) és a kassaiban (Koáice) rendezte meg Az Irodalom Napjait a Madách kiadó a CSEMADOK járási bizottságaival együttműködve. A galántai járásban már május 4-én, a kassaiban pedig május 20-án kezdődtek az irodalmi napok, amelyek idén Radnóti Miklós, Jirí Wolker, Ladislav Novomesky évfor­dulója jegyében zajlottak le. Több isko­lában irodalmi, nyelvi vetélkedőkön mérhették össze tudásukat a tanulók. Az iró-otvasó találkozókon Dobos Lász­lóval, Duba Gyulával, Gyimesi György­­gyel, Ozsvald Árpáddal, Bereck József­fel és másokkal beszélgethettek a résztvevők. A tény, hogy a könyvesboltok forgal­ma e rendezvénysorozat után minden évben jelentősen megnövekszik, megy­­győzheti Az Irodalom Napjai küldetésé­ben kétkedőket: hasznos és jó azt újra és újra megrendezni. Hasznos és jó a városoktól távolabb fekvő települése­ken is megismertetni az olvasókat és a kevéssé olvasókat a legújabb művekkel, közvetlen kapcsolatot teremteni iró és olvasó között. S nem utolsósorban a rendezvény egyfajta lehetőség a követ­kező nemzedékek olvasóvá, irodalom­­kedvelővé nevelésére. Bertha Éva Újabb kopjafa kés zűrt Május első hétvégéjén már ötödször rendezték meg Ghymesen (Jelenec) azt az ifjúsági találkozót, amelyre Szlovákia szinte valamennyi magyarok lakta járá­sából s határainkon túlról is szép szám­mal gyűltek egybe a népdal és a nép­tánc kedvelői, hogy a műsor Ígérte előadásokon túl egymással újra talál­kozva vagy éppen egymást most me­gismerve tegyenek eleget a művelődési táborok elsődleges küldetésének: a ba­rátság s a szellemi nyitottság légköré­ben szerezzenek új ismereteket. A gyülekezőhelyről, a nyitrai (Nitra) vasútállomásról pénteken Zsérére (Zi­­rany) indultak, hogy a tájházban sze­mügyre vegyék mindazokat a tárgyakat, amelyek egykor a község lakóinak nemcsak mindennapi életvitelében, ha­nem ünnepi szokásaik gyakorlásában is nélkülözhetetlen szolgálatot tettek. In­nen a móriczi „gyalogolni jó” jegyében indultak a ghymesi kempingbe, hogy szusszánásnyi szünet után meredek kaptatón kapaszkodjanak föl a várhoz, s a fárasztó gyalogtúráért kárpótolja őket a látvány. Este aztán a nyitrai Tilinkó népzenekar húzta a talpalávalót a Lovász Attila vezette táncházban, majd fellobbant a tábortűz, s zengett a dal. Másnap délelőtt a ghymesi kastély udvarán a helyi iskola diákjainak a nyit­rai pedagógiai főiskola magyar szakos hallgatói tartottak bábszínházi bemuta­tót, s tetszést arattak a megzenésített

Next

/
Thumbnails
Contents