Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-05-29 / 22. szám

— ami nálunk is elkelne: természetes alapanyagokból — gyapjúból, cérnából, vászonból, selyemből — ízléses és rendkívül nagy szín- és mintaválasztékban, szolid áron állnak a vásárlók rendelkezésére. Szép és praktikus a bútortextil-választék, és sok a külföldi behozatal a női fehérneműből. E textil-dömpinget látva természetes az igény a lakossági szolgáltatások növelésére, pl. jó varrodákban álomszép ruhák készülhetnének, hiszen a készruha-választék bizony még nem a legnagyobb.

Az elkövetkező időszak nagy feladata az adminisztratív apparátus csökkentése. Ezt nemcsak alsó és középszinten, hanem a csúcson is végre akarják hajtani. A cél: a termelésben és irányításban foglalkoztatottak optimális arányának kialakítása. Olyan körülményeket kívánnak teremteni, amelyek között az emberek érdekeltek lesznek abban, hogy az íróasztalt felcseréljék a munkapaddal. Az irányítás hatékonyságának növelésére — az adminisztratív apparátus csökkentésének útján — van már kezdeményezés. Grúziában és Észtországban a mezőgazdaságban kísérletképpen összevontak három, a mezőgazdasági munkák egyes területeinek irányításával foglalkozó szakágazati minisztériumot. Az irányító apparátust Grúziában hat, Észtországban tizenkét százalékkal csökkentették.

A gazdaság átfogó fejlesztésének programjára összpontosít ma minden dolgozó ember, s az előző évi eredményekhez viszonyítva a Szovjetunió ipara az idei év első három hónapjában 4,9 százalékkal nőtt.

De nemcsak a termelés a téma ma a Szovjetunióban. Ottjártunkkkor javában vitatták

az új iskolarendszer tervezetét is

Január elején tették közzé és bocsátották társadalmi vitára a szovjet állam történetében negyedik átfogó iskolareformot, amelynek megszületését az SZKP KB így indokolja: „A gazdaság és a kultúra gyors és harmonikus fejlesztése, a társadalmi viszonyok és a politikai intézmények tökéletesítése s a legfőbb termelőerő, az ember érdekei megkövetelik a felnövekvő nemzedékek oktatásának új és szélesebb alapokról történő megközelítését."

A reformtervezet legfontosabb — és a legnagyobb előrelépést jelentő — tartalmi újítása, hogy ezentúl minden középfokú oktatási intézmény szakmai képzést is nyújt a fiataloknak. A korszerű ismeretek elsajátítása mellett a következetes munkára nevelést hangsúlyozza a javaslat. Már az első osztálytól kezdve (az eddigi hétéves kor helyett hatéves korban kezdődik az oktatás) több időt fordítanak a gyermekek kézügyességének fejlesztésére és a különféle gyakorlati feladatok elvégzésére. A fizikai munka tantervbe iktatásának javaslata megmozgatta a szülők és a pedagógusok fantáziáját, akik szinte elárasztják a sajtót ötleteikkel, elképzeléseikkel. Azt javasolják például, hogy az elemi iskolában tanulók javítsanak és készítsenek játékokat az óvodásoknak, a felsőbb osztályosok pedig ismerkedjenek meg a

szerszámok használatával, az otthoni, mindennapos teendők — többek között a villany- és vizcsapszerelés — alapelemeivel. Később pedig külön csoportokba szerveződve tanulhatják meg az egyes szakmai fogásokat. A kilencedik osztály végén a diákok már önállóan, képességeik és hajlamaik szerint dönthetnek arról, hogy befejezik-e a képesítést is nyújtó általános középiskolát, vagy a magasabb szakmai tudást nyújtó szakközépiskolában, illetve technikumban folytatják tanulmányaikat. E kezdeményezés megvalósulásától azt remélik, hogy a szakközépiskolába jelentkezők száma már a közeli jövőben megkétszereződik. Az új iskolarendszer egyik célja, hogy a különféle iskolatípusokban közelítse egymáshoz az oktatás színvonalát és egyenlő feltételeket teremtsen az egyetemi, főiskolai felvételikhez. A szakmai képzés hangsúlyozása mellett a tervezet javasolja a tananyag és a tantervek felülvizsgálatát, a számítástechnikai oktatás általános bevezetését.

A több hónapja tartó vita legszenvedélyesebb hozzászólói, levélírói és javaslattevői — érthetően — a pedagógusok. Helyzetükkel és munkakörülményeik javításával önálló fejezetben foglalkozik a reformtervezet. A hárommilliós tanári létszám ellenére a távolkeleti, északi és szibériai vidékeken működő iskolák pedagógushiánnyal küzdenek. Az alapiskolákban alig akad férfipedagógus. Nem véletlen — érvelnek a legilletékesebbek —, a tanári hivatás társadalmi elismerésén van sok javítanivaló. Ide értve fizetésük javítását is, hiszen választhatnak sokkal jövedelmezőbb, kevesebb időt igénylő hivatást, pályát. A javaslat előirányozta a tanárok fizetésemelését. (Már itthon voltam, amikor — áprilisban — közölték a hírt, hogy szeptembertől 20—30 százalékkal emelik a szovjet pedagógusok fizetését.)

Hát ez az újság Moszkvában, mondhatnám. Akinek még ez sem elég, hozzátehetem, láttam az üzletben kékróka, ezüstróka, vörösróka bundát, nercbundát, borostyán nyakláncot, szebbnél szebb — és hagyományosan jó — női karórákat, minitévéket, vettem grúz teát. És irigyeltük a bolgár kolléganőt, hogy felfedezte a mézédes, óriási szemű mazsolát. Minek vinné haza, van Bulgáriában elég, győzködtük. Búcsúzóra el is szemelgettük — az egész kilót... Persze, nemcsak négyen voltunk rá, hiszen ekkor még — indulásra várva — a mongol, a lengyel és a vietnami nőlapok főszerkesztői is ott voltak.

A repülőtérre Valentyina Fedotova kísért bennünket. — Sok most a dolgunk — mondta, s mi tudtuk, így igaz. Azért az utolsó pillanatban a kezünkbe nyomott még egy doboz cukorkát — a lányoknak a szerkesztőségben —, egy üveg orosz pezsgőt — ezt a családnak — és egy-egy csokor piros tulipánt — nekünk, barátainak — a viszontlátásig!

Már a lépcsőről integettünk, amikor eszembe jutott, hogy bizony képeslapot megint nem kap tőlem senki Moszkvából... így hát fogadják tőlem ezt a moszkvai üdvözletét.

H. MÉSZÁROS ERZSÉBET

(nős)