Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-05-29 / 22. szám

— ami nálunk is elkelne: természetes alapa­nyagokból — gyapjúból, cérnából, vászon­ból, selyemből — ízléses és rendkívül nagy szín- és mintaválasztékban, szolid áron áll­nak a vásárlók rendelkezésére. Szép és prak­tikus a bútortextil-választék, és sok a külföldi behozatal a női fehérneműből. E textil-döm­­pinget látva természetes az igény a lakossági szolgáltatások növelésére, pl. jó varrodákban álomszép ruhák készülhetnének, hiszen a készruha-választék bizony még nem a legna­gyobb. Az elkövetkező időszak nagy feladata az adminisztratív apparátus csökkentése. Ezt nemcsak alsó és középszinten, hanem a csúcson is végre akarják hajtani. A cél: a termelésben és irányításban foglalkoztatot­tak optimális arányának kialakítása. Olyan körülményeket kívánnak teremteni, amelyek között az emberek érdekeltek lesznek abban, hogy az íróasztalt felcseréljék a munkapad­dal. Az irányítás hatékonyságának növelésé­re — az adminisztratív apparátus csökkenté­sének útján — van már kezdeményezés. Grúziában és Észtországban a mezőgazda­ságban kísérletképpen összevontak három, a mezőgazdasági munkák egyes területeinek irányításával foglalkozó szakágazati minisz­tériumot. Az irányító apparátust Grúziában hat, Észtországban tizenkét százalékkal csökkentették. A gazdaság átfogó fejlesztésének prog­ramjára összpontosít ma minden dolgozó ember, s az előző évi eredményekhez viszo­nyítva a Szovjetunió ipara az idei év első három hónapjában 4,9 százalékkal nőtt. De nemcsak a termelés a téma ma a Szovjetunióban. Ottjártunkkkor javában vi­tatták az új iskolarendszer tervezetét is Január elején tették közzé és bocsátották társadalmi vitára a szovjet állam történeté­ben negyedik átfogó iskolareformot, amely­nek megszületését az SZKP KB így indokolja: „A gazdaság és a kultúra gyors és harmoni­kus fejlesztése, a társadalmi viszonyok és a politikai intézmények tökéletesítése s a leg­főbb termelőerő, az ember érdekei megkö­vetelik a felnövekvő nemzedékek oktatásá­nak új és szélesebb alapokról történő meg­közelítését." A reformtervezet legfontosabb — és a legnagyobb előrelépést jelentő — tartalmi újítása, hogy ezentúl minden középfokú ok­tatási intézmény szakmai képzést is nyújt a fiataloknak. A korszerű ismeretek elsajátítá­sa mellett a következetes munkára nevelést hangsúlyozza a javaslat. Már az első osztály­tól kezdve (az eddigi hétéves kor helyett hatéves korban kezdődik az oktatás) több időt fordítanak a gyermekek kézügyességé­nek fejlesztésére és a különféle gyakorlati feladatok elvégzésére. A fizikai munka tan­tervbe iktatásának javaslata megmozgatta a szülők és a pedagógusok fantáziáját, akik szinte elárasztják a sajtót ötleteikkel, elkép­zeléseikkel. Azt javasolják például, hogy az elemi iskolában tanulók javítsanak és készít­senek játékokat az óvodásoknak, a felsőbb osztályosok pedig ismerkedjenek meg a szerszámok használatával, az otthoni, min­dennapos teendők — többek között a vil­lany- és vizcsapszerelés — alapelemeivel. Ké­sőbb pedig külön csoportokba szerveződve tanulhatják meg az egyes szakmai fogáso­kat. A kilencedik osztály végén a diákok már önállóan, képességeik és hajlamaik szerint dönthetnek arról, hogy befejezik-e a képesí­tést is nyújtó általános középiskolát, vagy a magasabb szakmai tudást nyújtó szakközép­­iskolában, illetve technikumban folytatják ta­nulmányaikat. E kezdeményezés megvalósu­lásától azt remélik, hogy a szakközépiskolá­ba jelentkezők száma már a közeli jövőben megkétszereződik. Az új iskolarendszer egyik célja, hogy a különféle iskolatípusok­ban közelítse egymáshoz az oktatás színvo­nalát és egyenlő feltételeket teremtsen az egyetemi, főiskolai felvételikhez. A szakmai képzés hangsúlyozása mellett a tervezet ja­vasolja a tananyag és a tantervek felülvizsgá­latát, a számítástechnikai oktatás általános bevezetését. A több hónapja tartó vita legszenvedélye­sebb hozzászólói, levélírói és javaslattevői — érthetően — a pedagógusok. Helyzetükkel és munkakörülményeik javításával önálló fe­jezetben foglalkozik a reformtervezet. A há­rommilliós tanári létszám ellenére a távol­keleti, északi és szibériai vidékeken működő iskolák pedagógushiánnyal küzdenek. Az alapiskolákban alig akad férfipedagógus. Nem véletlen — érvelnek a legilletékesebbek —, a tanári hivatás társadalmi elismerésén van sok javítanivaló. Ide értve fizetésük javí­tását is, hiszen választhatnak sokkal jövedel­mezőbb, kevesebb időt igénylő hivatást, pá­lyát. A javaslat előirányozta a tanárok fizetés­­emelését. (Már itthon voltam, amikor — áprilisban — közölték a hírt, hogy szeptem­bertől 20—30 százalékkal emelik a szovjet pedagógusok fizetését.) Hát ez az újság Moszkvában, mondhat­nám. Akinek még ez sem elég, hozzátehe­­tem, láttam az üzletben kékróka, ezüstróka, vörösróka bundát, nercbundát, borostyán nyakláncot, szebbnél szebb — és hagyomá­nyosan jó — női karórákat, minitévéket, vet­tem grúz teát. És irigyeltük a bolgár kolléga­nőt, hogy felfedezte a mézédes, óriási szemű mazsolát. Minek vinné haza, van Bulgáriában elég, győzködtük. Búcsúzóra el is szemelget­­tük — az egész kilót... Persze, nemcsak négyen voltunk rá, hiszen ekkor még — indulásra várva — a mongol, a lengyel és a vietnami nőlapok főszerkesztői is ott voltak. A repülőtérre Valentyina Fedotova kísért bennünket. — Sok most a dolgunk — mond­ta, s mi tudtuk, így igaz. Azért az utolsó pillanatban a kezünkbe nyomott még egy doboz cukorkát — a lányoknak a szerkesztő­ségben —, egy üveg orosz pezsgőt — ezt a családnak — és egy-egy csokor piros tuli­pánt — nekünk, barátainak — a viszontlátá­sig! Már a lépcsőről integettünk, amikor eszembe jutott, hogy bizony képeslapot me­gint nem kap tőlem senki Moszkvából... így hát fogadják tőlem ezt a moszkvai üdvöz­letét. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET (nős)

Next

/
Thumbnails
Contents